Amikor elvált, összeroppant. Anyagilag is, lelkileg is. A házát elvesztette, albérletbe költözött. Inni kezdett, a munkahelyéről kirúgták. Végül elfogyott az osztozkodásból neki jutott összeg is. A gyerekeit sem látogatta, tartásdíjat nem fizetett. A volt felesége jólelkű asszony volt, nem jelentette fel.
Ő azonban haragudott az egész világra. Utolsó napján az albérletében - a tulajdonos felmondott neki, mert azt sem fizette - amit tudott, tönkretett. Most sem jelentették fel. Minek, gondolta a tulajdonos. Attól, hogy börtönbe kerül, nem térül meg a károm.
Hajléktalan lett. Nyáron parkokban aludt, télen aluljárókban. Eleinte még vállalt alkalmi munkákat, később koldult, aztán már csak lopott. Megérdemlik, mondta magában. Megérdemli az a világ, ami őt ide juttatta. Már semmit nem akart, csak ártani és nem érezni semmit. Kábítószerhez nem tudott hozzájutni, így maradt az alkohol. Közértből szerezte - ő így hívta, "szerzésnek" -, vagy nála gyengébbektől. Bűnözőkkel és a rendőrség védte konszolidált polgárokkal nem kezdett ki, így biztonságban tudta magát. Bosszúnak megtette ez is. Hiszen ő is gyengébb volt valamikor, ezért került az utcára.
Két delírium között vadászott. Megevett mindent, ami ehetőt a kukákban talált, de ő italt akart. Akkor este szerencséje volt. Látásból már ismerte a kollégát. Hatvanas öregúr, már évek óta az utcán élt ő is. Valaha kőműves volt, aztán megbetegedett. Nyomorékon senkinek nem kellett. Feljárt a tizenegyes végállomásához, ott az erdőben egy egész hajléktalantábor működött. Néha, cserébe apró szolgálatokért, megosztották vele, amit tarháltak, egyszer-kétszer aludhatott is valamelyik sátorban. Most ritka kinccsel ajándékozták meg: egy egész üveg maguk párolta pálinkával.
Mire visszaért a kapualjához, annyira elfáradt, hogy elaludt. Szépet álmodott, hiszen öröm várja, amikor felébred. Legalábbis úgy gondolta.
Óriási rúgás. Az öregnek magához térni sem volt ideje. Az elsőt az oldalába kapta, a másodikat a fejére. Onnantól nem mozdult. Ő meg nem rugdosta tovább. Ha nem jajgattak, semmi élvezetet nem talált benne. Bassza meg, gondolta. Elrontottam a mai mulatságot. Meggyőződött, hogy lélegzik - csak elájult az öreg -, mert a letartóztatástól ösztönösen félt. Megverni, még rendben van. De ha megöli, akkor nyomozni fognak.
Az üveget azonnal magához vette. Majd megissza később, a helyén.
Meg is itta.
Metilalkohol, mondta a szemlebizottság vezetőjének a mentőorvos, miután beleszagolt az üvegbe. A nyakamat teszem rá, hogy metilalkohol.
- Attól nem csak megvakulnak? - kérdezte a rendőr.
- Ha keveset isznak belőle. De ez majdnem kiitta az egészet. Ha ráivott volna valami rendeset, mondjuk pálinkát, talán megússza annyival.
- De ez nem ivott rá.
- Hát ez nem.
--------------------------------------
A jó cselekedet
A hal beleakadt egy hálóba. Addig vergődött, ameddig kiszabadult, de megsérült az egyik úszója. Nem volt halálos, táplálékot is talált magának, de rosszul úszott. Ha ember lett volna, azt mondták volna rá, hogy sánta, de hát hal volt. Nagy hal, majdnem akkora, mint egy cet. Kicsit hasonlított is a cetekre. Végtére a vízben csak az boldogul, aki alkalmazkodik hozzá, alakjában is.
Arra úszott egy palackorrú delfincsapat. Az egyik delfin meglátta a halat. Egy sebesült delfin, gondolta. Ha pedig sebesült, akkor segíteni kell neki. A delfineknek a vérében van a segítés.
Odaúszott a halhoz. Már nem volt annyira biztos benne, hogy delfin, de hátha mégis. A palackorrú delfinek halakkal táplálkoznak, de kicsikkel. Nem hagyhatom itt elpusztulni, mondta magában a delfin. Hátha olyan, mint én, csak másfajta. És akkor levegőre van szüksége. A hal alá úszott, és elkezdte felfelé lökdösni. Úgy, mint bármelyik delfinnel tette volna.
A hal kétségbeesetten tiltakozott. De sérült volt, és nem tudott egy olyan erős állatnak ellenállni, mint egy egészséges delfin. Lassan, de biztosan mind feljebb került, végül kibukkant a vízből. A delfin ott tartotta, ameddig csak tudta. Most már biztosan elég levegőhöz jutott, gondolta elégedetten, amikor visszaengedte a vízbe. De a hal addigra már elpusztult.
Későn jöttem, csóválta volna a fejét, ha, mint minden cetnek, nem lettek volna összenőve a nyakcsigolyái.
2015. 06. 04.