"A liberalizmus a frusztrációtól való szabadulás egyetlen lehetősége. Ha szabad vagy, bármi lehetsz, bárki lehetsz. A demokrácia maga a liberalizmus. Liberalizmus nélkül még az elmebeteg Vezér sem lehetett volna soha miniszterelnök. De lehetett."
(Bartus László: Demokratikus kiskáté fideszes hülyéknek)
Vannak az írásban jó meglátások. Különösen Orbán jellemzése, bár ez nem újság, így és hasonlóan sokan leírtuk már, én is elmondtam Both Gabi barátom kamerája előtt. A végére fel is teszem. Bartusnál: "A vezér frusztrációi leírhatók a durcás kisgyerekhez hasonló zsákmányai alapján: mérhetetlen lopás a szegénység miatt, Puskás akadémia, FIFA és stadion a kudarccal végződött futballkarrierért. Korlátlan hatalom, az apai elnyomás miatt, iskolák bezárása a jobb iskolákba járt pesti értelmiségiek frusztrációja miatt, valamint az újabb kihívást jelentő idegenek gyűlölete. Ezért hirdeti a Vezér leplezhetetlen sértettséggel a Nyugat, a demokrácia és a liberalizmus végét, gyűlölteti meg a szabadságot és a szabadság képviselőit. Ebben a tekintetben nem különb az iszlám terroristáknál. Neki a nemzet az elmebetegek korlátlan hatalmát jelenti, amely addig maradhat fenn, amíg egy zárt közösségen belül van. Ezért hirdeti a “nemzetek” Európáját a nyitott és szabad világgal szemben."
Így van. Vagyis én is így látom. De most maradjunk csak az első idézetnél. Ez is így van, de... Bartus ezt a cikket elhirtelenkedte. A helyesírási hibákból - én javítottam - is látszik, hogy indulatból írta. És az indulat rossz tanácsadó. Nem kellett volna leírnia ezeket a mondatokat. Azért nem kellett volna leírnia, mert pontosan az ellenkezője jön ki belőlük, mint amit a cikkével mondani akar. Kijön belőlük... kijön a lényeg.
De még mielőtt elmondanám - nem sok elmondanivalóm van, hiszen Bartus elmondta helyettem -, szeretném még egyszer tisztázni: az én szememben nincsenek eleve jók, és eleve rosszak, akkor sem, ha fogalmakról beszélünk. Ez ugyanúgy igaz a demokráciára, mint az autokráciára, a monarchiára és a diktatúrára. Az én szememben helyzetek vannak, és a helyzetekhez passzoló, vagy nem passzoló megnevezések. Más szóval, világosságra való törekvés, vagy porhintés. Az a világ, amiben élünk, a porhintésre épül. A Patyomkin-falvakra. Nyugattól Keletig, Északtól Délig. Tehát nem "utálom" a demokráciát, nem "utálom" a kapitalizmust, nem "utálom" a diktatúrát, és nem "utálom" az autokráciát. Nem "utálok" eleve semmit, addig semmiképpen nem, ameddig meg nem vizsgáltam. Nem azt, amit mondanak róla, hanem azt, amit én megértek belőle. Ezek alatt az elnevezések alatt sem feltétlenül azt értem, amit a közvéleménnyel értetni igyekeznek, és nem feltétlenül azokkal azonosítom őket, amivel azonosíttatni igyekeznek. A "jó" és "rossz" szavaktól pedig legalább annyira igyekszem tartózkodni, mint ezek megfeleltetéseitől.
"Ha szabad vagy, BÁRMI LEHETSZ. BÁRKI LEHETSZ." Ott vagyunk, ahol az előző cikkemben (Rezervátum) leírtam. A "lehet" és "szabad" fogalmi félreértésénél. A "lehet" és a "szabad" NEM EKVIVALENS. Nem szinonimák. Nem cserélgethetők fel tetszés szerint. Az, hogy "szabad" vagy, annyit jelent, hogy mindent megtehetsz, amit LEHET. Amit enged a... és ide tetszés szerint behelyettesíthető a családtól a társadalomig, erkölcstől a büntető törvénykönyvig sok minden. A SZABADSÁG VISZONYLAGOS. József Attila is tudta:
"Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött." (Eszmélet)
A SZABADSÁG A KORLÁTOK FELISMERÉSE. Ezen a mi szintünkön. A következő szint pedig már az Istené.
Tehát Bartus mondatai - figyelembe véve az egyenlőségjelet a demokrácia és liberalizmus között - helyesen így hangzanának: "Ha liberális (demokrata) vagy, bármi lehetsz. Bárki lehetsz." Ha liberális (demokrata) vagy, SZABAD bárminek-bárkinek lenned. Nem lehet, hanem szabad. Meg van engedve. Meg van engedve az is, hogy az legyél, aki NEM VAGY. És ez a nagyon nagy baj. A nagyon nagy bajnál is nagyobb baj. A liberalizmus (demokrácia), mondja Bartus, még azt is megengedi, hogy EGY ELMEBETEG korlátlan hatalomhoz juthasson. "Liberalizmus nélkül még az elmebeteg Vezér sem lehetett volna soha miniszterelnök. De lehetett." Ez a lényeg, kedves Olvasók. És még mielőtt bárki pampogni kezdene, hogy "nahát", nem azt gondolom megoldásnak, amit az "elmebeteg" rendszere vagy a többi "elmebeteg" LIBERALIZMUS SZÜLTE rendszere sugall. Nem akarok rabságba taszítani senkit. Csak a helyére. Ahová Isten (az anyatermészet) rendelte. A kovácsmester nem akkor szabadul meg az esetleges frusztrációtól, ha király lehet. Akkor szabadul meg, ha kovácsmester lehet. És tudják mi az érdekes? Az, hogy ÍGY IS LEHET KIRÁLY. CSAK így lehet király: a kovácsok királya.
Nem, kedves Olvasó. NEM a liberalizmus a frusztrációktól való szabadulás egyetlen lehetősége. A frusztrációktól való szabadulás egyetlen lehetősége, HA AZ EMBER A HELYÉN VAN.
2015. 12. 06.