Lehetne mondani, hogy a rendőrsorfal. A géppisztolyos katonák és rendőrök. A golyóálló mellények. A kukák leszerelése, nehogy egy bombát rejtsen bele valamelyikbe valaki. De ezek az én szememben nem hibák. Megfélemlítés? Az is lehet, de elsősorban nem az. Ez valódi félelem.
Ameddig voltak Németországban - sőt, az elfoglalt országokban - nemzetiszocialista tömegrendezvények, Adolf Hitler NYITOTT MERCEDESBEN ÁLLVA hajtatott végig az emberek sorfala között. Elvegyült közöttük. A kezét szorongatták. Bécsben, az Anschluss utáni napon, 1938. március 13-án egyik hívét meg is áldotta, tréfásan a homlokára téve kezét. Ott még a lámpaoszlopok is tele voltak bámészkodókkal. Félelemnek semmi jelét nem mutatta soha. A saját népétől legalábbis nem, annak ellenére, hogy élete során több, mint négy tucat (bizonyított) merényletet terveztek ellene. Ennek csak az egyik oka lehetett Hitler bátorsága (nem véletlenül kapta meg az első világháborúban a Vaskereszt mindkét fokozatát). A másik oka az lehetett, hogy többnyire NEM VOLT MITŐL TARTANIA. A náci párt és a Gestapo a legalsó szintekig behálózta a német népet. Nem különbözött ebben (sem) a "kommunizmustól". Orbán Viktor rendszere még meg sem született, már voltak erre utal jelei (lásd például Kubatov Gábor úgynevezett listáit). Amióta pedig hatalomra került, ez erőfeszítések megsokszorozódtak. A totalitárius rendszerek útja (is) már a kezdetektől ki van jelölve. És ne gondoljuk, hogy eredménytelenül működnek.
A nácik TUDTÁK, hogy vezérük nyugodtan kimehet az emberek közé.
Ha pedig most, 2016. március 15. előtt és alatt ezt lehetett tapasztalni Magyarországon, akkor ebből arra is lehet következtetni, hogy a hatalom mai birtokosai, akiknek hírszerzése ugyanúgy behálózza az országot, mint az előzőekben említett diktatúráké, EGÉSZEN MÁST TUDNAK. Csínján a közvéleménykutatások számaival.
Dehogy, legyintenek Önök közül néhányan. Ezek csak erődemonstrációk. Először is, nem "csak". A harcművészek nem szorulnak rá az erőfitogtatásra. Az igazán erőseknek nincs szükségük bicepszmutogatásra. Arra azoknak van szükségük, akik nem biztosak magukban. Jó, ezt mi tudjuk, mondják Önök. De tudja-e ezt a tömeg? Tudja. Ezt tudja csak igazán. Hiszen LÁTJA. A tömeg azt hiszi el, amit lát. És ha ünneplő emberek között több száz gépfegyveres rendőrt lát, akkor ebből nem arra fog következtetni, hogy a kormánynak nincs mitől félnie. Ráadásul ez AZ UTOLSÓ ADU. Nincs több. Innét már nincs tovább. Ahhoz Mózesre és Illésre lenne szükség, de Mózes és Illés nem ilyesmire kapott felhatalmazást. A megigazulás két - protestáns - feltétele a hit és a kegyelem. A hit nem karhatalommal működik. Magyarország mai urainak hite nincs, mondaná egy régi lelkész barátom, a kegyelmet pedig nem kapják meg.
A készültség és a rendkívüli állapot tehát nem hiba, hanem következmény. A hiba már az elején elkövettetett, s onnét egyenes volt az út idáig.
Akkor mi a hiba? Rengeteg minden, felsorolni nem érdemes. Nem csak azért nem érdemes, mert nem akarok ötleteket adni a kijavításra, hiszen ezeket az ötleteket úgy vetnék el, ahogy meghallották, vagy elolvasták, hanem azért sem, mert nem lehet őket kijavítani. Innét már csak a szemétdombra vezet az út. Szépíteni lehetne, de az az agónia meghosszabbítása lenne. És itt hadd lohasszam le az Olvasók kedvét: ha az ellenzék ilyen marad, amilyen most, pontosabban, ha azok az emberek, akik eddig hallgattak, és akik egyik oldalhoz se szeretnének csatlakozni, meg nem szólalnak, akkor a mai rezsim hiába tűnik (tűnne) el. Valójában el se tűnne, csak visszahúzódna. Megmaradnának a nácik is, náciknak, megmaradna minden, ami elégséges ahhoz, hogy még ennél is rosszabb formában térjenek vissza.
Tehát nem az a kérdés, hogy mi a hiba, hanem hogy mi a LEGNAGYOBB hiba? Ez egyetlen mondat volt ma, személyesen a miniszterelnök szájából. "A MI DALAINKAT NEM A LINCSELŐ TÖMEG ÉNEKLI", mondta. Nem is tudják, milyen fontos ez. Elhangzott ugyanis az OK. Amiért a lányainkat-asszonyainkat megrontó menekültekről, és a népi egységről kellett beszélni. ELHANGZOTT A FÉLELEM BEISMERÉSE. De nem csak ez történt. Ennél sokkal nagyobb hibát vétett a miniszterelnök. Megmutatta, hogy MITŐL FÉL. Falra festette az ördögöt. És nem folytatom a közmondást.
Múlt hét végén - néha hozzá tévedek az ATV-n - Németh Sándor azt prédikálta, hogy ne akarjunk sem bőséget, sem karriert. Látva őt, és feltételezve az ő életét, arra voltam kíváncsi, hogy mikor és hogy jön elő a tudatalatti. Már a következő mondatban előjött. Forduljunk (ahogy ő tette - tőlem) Krisztushoz, és mindezeket megkapjuk.
Nagy úr a lélek. És mindig elszólja magát.
2015. 03. 15.