Az asszony, sötétkék selyemruhában, fehér csipkegallérral, csak állt a szobában, és nézte a becsukódó ajtót. Haját leeresztette, lekapcsolta a nagyvillanyt, és tétova mozdulattal felkattintotta az olvasólámpát. Hirtelen árnyéka nőtt a bútoroknak, szobanövények kezdtek hajlongani a falakon, ahogy az éppen csak behajtott ablakot megmozdította valami légmozgás. Abban az évben korán jött a nyár, meleg volt, pedig még csak május elsejét írtak. Az asszony behúzta a függönyt - az is sötétkék volt, mint a ruhája -, aztán leült a gyűretlen, bevetett ágyra. "Gazember" - suttogta maga elé. "Aljas gazember."
Lent az utcán, éppen az ő ablakával szemben, a Gazember még egyszer felnézett a behúzott függönyre. Könnyű, fehér selyemöltönyt viselt, bordó inggel, bordó díszzsebkendővel, fehér nyakkendővel, hozzá fehér vászonkalapot. Lapos ezüst cigarettatárcát húzott elő, és mielőtt elindult volna, komótosan rágyújtott. "Büdös kurva" - sziszegte, csak úgy, a függönynek.
2013. 01. 04.