Megpróbálom még egyszer leírni mindazt, vagyis mindannak egy részét, amit az olvasni lusta Olvasó nyugodtan vehet programnak is. Elvi alapnak is. Nem magyarázok semmit.
1. Magyarország hosszú távú érdeke a katonai - politikai SEMLEGESSÉG és ÖNÁLLÓSÁG. Az Európa Unió nem állam, és sohasem lesz az, bármik is a szándékok vele, bárminek is deklarálják majd. Még valódi föderáció sem lehet. A NATO pedig nem kizárólag védelmi szövetség, és nem véd meg semmitől, sőt inkább belekényszerít olyan műveletekbe, amelyek nem a mi érdekünket szolgálják, és amelyekhez semmi közünk. Ugyanakkor hozzá kell előbbiekhez tenni, hogy az önállóság nem elszigetelődést jelent. A cél a HÍD Kelet és Nyugat között, nem a csatlósi és/vagy elkötelezetti státus.
2. Három különös kiugrási lehetőség van: a külpolitika, a devizapolitika és a mezőgazdaság.
3. Akkora és olyan típusú hadsereget kell fenntartani, amely a SZOMSZÉDAINK elleni védelemre, ÉS a belső felhasználhatóságra (például katasztrófavédelemre, segítségnyújtásra) megfelel. Nemzeti Gárda jellegű hadsereget, nem drága, hatástalan és felesleges eszközökkel felszerelve, hanem olyanokkal, amelyek előbbi célokra alkalmazhatók. Az államon kívül más katonai vagy félkatonai erőt sem bújtatott, sem nyílt formában nem szervezhet, és nem tarthat fent.
4. Tudomásul kell venni ugyanakkor a mindenkori realitásokat. Nem egyik percről a másikra lehet mindezeket megvalósítani, hanem fokozatosan, felkészülve és az alkalmat kihasználva. Mindaddig, ameddig az idő nem érkezik el, engedni kell a külső kényszernek. Okos ember nem megy fejjel a falnak.
5. Gyökeresen át kell alakítani a kiválasztás jelenlegi rendszerét. Ameddig csoport irányíthatja az országot, csoport birtokolhatja akár közvetve, akár közvetlenül a főhatalmat, addig sem az előzőek, sem a következőek nem valósíthatók meg. Addig csak beszélni lehet, beszélni, beszélni és beszélni.
6. Helyre kell állítani a természetes emberi struktúrákat. Arra kell törekedni, hogy mindenki megtalálja a maga helyét a társadalomban. Nem azt a helyet, amit SZERETNE, hanem azt a helyet, ahová SZÜLETETT. Ez lehetőségeket éppúgy jelent, mint lehetőségek kizárását.
7. Helyre kell állítani a SZEMÉLYES jogok és felelősség rendszerét.
8. Közvetlen, IGEN-NEMES államfőválasztás (értsd: ELFOGADÁS) után egy SZEMÉLYESEN és TESTÜLETILEG is ellensúlyozott és ellenőrzött, felülről AUTOKRATIKUS, alulról valóságos választásokon alapuló KÉPVISELETI ÖNKORMÁNYZATISÁGOT kell létrehozni. A kettő találkozási pontja a NEM törvényhozó, hanem KONSZENZUSOS MEGÁLLAPODÁSRA TÖREKVŐ Parlament. Az állam feje NEM a miniszterelnök, hanem az ÁLLAMFŐ.
9. Bármilyen változást csak azután lehet elkezdeni, hogy a MŰKÖDŐKÉPES - tehát nem olyan, mint a jelenlegi - társadalmi és jogrend helyreállt. Ennek alapvető része egy új, LEGÁLIS, népszavazással elfogadott (nem a nép által írt) Alkotmány. Nem egyszerű és nem egynapos munka, rengeteg VALÓSÁGOS állampolgári konzultációval, történelmi legalitással. Hogy ez utóbbi mi, most nem részletezem, de higgye el a kedves Olvasó, hogy van ilyen. Sőt, ha nincs ilyen, nincs Alkotmány sem. Aminthogy lassan száz esztendeje nincs is. És ha nincs legális Alkotmány, akkor bizony mindaz, ami azóta, hogy volt, történt, illegális. Mondjuk ki: törvénytelen és érvénytelen.
10. Ha az állam nem tölti be azokat a funkciókat, amelyekért egyáltalán létrejött, akkor felesleges. De mivel szeretett környezetünk és szeretett embertársaink tömege miatt szükséges rossznak tűnik, megszüntetni nem lehet. Ha pedig megszüntetni nem lehet, de még csak kivonulni sem lehet belőle, vissza kell adni neki elvesztett funkcióit. Ezek: a) védelem a nélkülözések ellen, b) védelem a betegségek ellen, c) védelem saját embertársaink ellen. Mindezt - nevezzük őket alapellátásoknak - állami gazdaság nélkül nem lehet biztosítani. Létre kell tehát hozni egy PIACI alapon, NEM SZOCIALISTA, és NEM A JELENLEGI HŰBÉRRENDSZER alapján működő, versenyképes állami háttérgazdaságot, elsősorban és mindenekelőtt az alapellátások vonatkozásában. Leírom ezt is, hátha félreérti valaki: NEM kizárólagos állami gazdaságot, egyszerűen csak állami tulajdonú, de magántulajdonként vezetett gazdaságot.
11. Mindig a valóságos emberi természetből kell kiindulni, soha nem abból, milyennek KELLENE lennie az emberi természetnek. Ezt kell a maga összes hibájával (amelyek valójában nem hibák) összehangolni a társadalmi érdekkel. Másképpen fogalmazva: arra kell törekedni, hogy a társadalmi érdek a magánérdeken keresztül érvényesüljön. A kényszerítés és szankcionálás mindig a második. Az első, hogy az állampolgárok SAJÁT ÉRDEKÜKBEN, a lehető legönzőbb gondolataiktól vezérelve cselekedjenek úgy, hogy az egyben mindenki érdekét is szolgálja.
12. A közszférában, különösen a felső vezetésben, nincs helye az ideológiának. Ott az ország mindenkori érdekeinek van helye. Államfő, kormányfő, miniszter, az őket ellenőrző és egyensúlyozó szerv vezetője illetve döntéshozó tagja sem politikai, sem gazdasági csoport képviselője nem lehet (ez természetesen a személyes nézeteire nem vonatkozik). Előbbiek kiválasztásánál (jelölésénél) semmiféle ideológiai szempontnak helye nem lehet.
13. Teljesen át kell alakítani a közigazgatást, az államirányítást, a közlekedést, a településpolitikát, a szociális politikát, a családpolitikát, az igazságszolgáltatást, elviekben is, és gyakorlatban is, a rendőrséget, a környezet- és állatvédelmet, a mezőgazdálkodást és a földpolitikát, a pénzgazdálkodást, az iparpolitikát, a nyugdíjrendszert, nem sorolom tovább: mindent. LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE. Hogy csak egyetlen, vidám dolgot mondjak: én szívem szerint az állatkínzás büntetési tételeit legalább azoknak a büntetéseknek a FELÉBEN határoznám meg, amelyeket akkor szabnának ki, ha ember volna sértett.
Nagyjából, kedves Olvasók. Nagyon nagyjából, de a szellem talán felsejlik valahol ennyiből is.
2013. 02. 13.