Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

"Péter, nem olvasol keresztény misztikusokat? Mert ez így egy kicsit szegényes..." - írta egy hölgy az A bizonyosság második részére.
A "misztiká"-t a görögből vette át a latin. A "müsztikosz" (titkos), latinban a "mysticus", "rejtelmes" lett. Ennyi még a Wikipédiában is benne van. Az viszont már nincs benne, hogy mi van e két értelmezés mögött. Ami titkos, az ugyan titkos, de valakik tudják. Ami rejtelmes, azt senki sem tudja. Megpróbálja megérteni, de TELJESEN soha nem fogja. Benne foglaltatik az idő. Az, amiért én nem jógázom. Nem vagyok rózsakeresztes. Nem vagyok alkimista. De még asztrológiával sem foglalkozom. Nem kérdőjelezem meg, hogy vannak autentikus mesterek, akik a régi tanításokat autentikusan képviselik, és vannak autentikus tanítványok, akik alkalmasak ezeknek a megértésére, majd - miután mesterré lettek - a továbbadására. Valószínűleg rendkívül kevesen vannak. De én még azt sem tudom, mi az autentikus hagyomány. Nem kötötték az orromra. Nem is biztos, hogy jó lenne. Lehet, hogy van szemem hozzá - szerintem van -, de erről is azt gondolom: nem fontos. Nekem sem fontos, másnak sem. Vagyis ezt majd ő dönti el. Ami számomra fontos, azt - reménykedem benne - ki tudom találni magamtól is. Ami meg másnak, az lehet, hogy teljesen különbözni fog az enyémtől. Az értelmezésemtől is. De nem is ez a feladatunk. Nincs is feladatunk. Az én feladatom egyedül annyi, hogy én jussak valamire. Még azzal is, ha másoknak segítek. Az ő feladatuk pedig, hogy ők jussanak valamire. Akár az én mondókám tagadásával. Szent könyvekkel, vagy szent könyvek nélkül. Kinek mi jön be. Feladattá is csak akkor válik, ha annak tartják.

Már jó ideje azt mondom, hogy ha egy szent könyv belső hasznosításához az olvasáson kívül bármilyen más ismeret kell, akkor megette a fene az egészet. A többi okoskodás. Lehet vele vitatkozni, lehet értelmezgetni, lehet róla prédikálni, sőt, egyházakat is lehet rá építeni, de nem a viták, értelmezgetések, prédikációk, egyházak fognak a célba juttatni. Még a cél közelébe sem. Még azt sem fogják tudni elmondani, mi a cél.
Csak beszélni fognak róla. Valamiről.
Kétszeresen nehéz dolog ez. Egyrészről azért, amit leírtam, hogy nem tudni, mi az autentikus és ki az autentikus. Másrészről, mert azóta más korban élünk. Ez - abból a szempontból - nem jó. Igazából semmiféle szempontból nem jó. De nem tudunk rajta változtatni. Nekünk kell egy új misztikát kitalálni. Ami még nincs. Nekünk, magunknak. Így is és úgy is. A sajátunkat. A régi mesterek ugyan nem teszik meg helyettünk. Már csak azért sem, mert rég halottak. De az Ige él! Nem az Ige él, hanem mi élünk. Ha már nem élünk, akkor az Ige is halott. Krisztus akkor hal meg igazán, és véglegesen, ha mi is meghalunk. Igazán, és véglegesen. Az az utolsó áldozás. Szentség nincs benne. Ez is misztika. Aki érti, érti, aki nem, az meg nem.

A szent könyvek nem valók mindenkinek. Az "írástudó" régen nem azt jelentette, hogy az illető tud olvasni. Ha Indiában egy súdra meghallott egy védikus szöveget, mesélte László András, ólmot öntöttek a fülébe. Ha meg is értette, szétzúzták a fejét, mondván, hogy jobb neki meghalni, mintsem az őt megzavaró tudással élni.
A rejtett nem azért volt rejtett, mert sajnálták mások elől, hanem azért, mert azokat akarták óvni tőle, akiknek nem volt való, és a világot azoktól, akiknek nem volt való, mégis éltek volna vele. A mise nyelve nem csak azért volt sokáig latin, mert ez volt a katolikus egyház hivatalos nyelve, hanem azért is, mert miért lett volna más? A misét hallgató parasztoknak a vallás a misén való részvételt jelentette, és kész. Más dolguk volt. Másra születtek. Én úgy gondolom, ma sem lenne szükség prédikációra. A mai prédikációk - kivétel nélkül - nem különböznek a verselemzéstől. Nincs helyük a szertartásban. Azon kívül van, de az nem a templom. Arról szólnak, hogy a pap miképpen értelmezi a szent iratokat. Vagy mit hoz ki belőlük. Valamit mégis ki kell hozni, különben oda az istentisztelet (mise) mai rendje. Innentől lehet költőket bevonni, a mindennapi életből meríteni, lehet okos dolgokat mondani, sőt politizálni is lehet. Verselemzés. Minél több minden jut az eszébe, annál jobb. Ha meg semmi, mondták nekünk a teológián, kezdjünk felolvasni a Bibliából. Abból nem lehet baj. Dehogynem.
Persze az egészet meg lehet fejelni azzal, hogy az Isten szól a papon keresztül. De kiből vagy miből nem szól az Isten?

Az a misztika, amely tényleg misztika, nem olvasható sehol. Nem tanítható és nem tanulható, csak tudható. Ennyi a mester dolga. A tanítvány dolga pedig a felismerés. De tanítvány csak az lehet, aki erre született. És egyáltalán nem baj, ha valaki nem erre született. Az csinálja, ami az ő feladata. Amiben ő tud kiteljesedni. A pap és a tanító nem keverendő. Akiről én beszélek, igazából nem is tanító, inkább lelkigondozó. Barát, a szó valódi értelmében. Aki segítséget ad a mindennapokban. Közvetítő a pap és a hívő között. Tolmács. A Templom lerombolása előtti Jeruzsálemben mindkettő létezett. Valahogy így gondolom én is. Jézus is tanító volt, héberül rabbi ("nagy" - nagy tudású).

Olvastam keresztény misztikusokat. Eckhart mestertől gyakran idézek is. Meg is égették volna szegényt, ha meg nem előzte volna azzal, hogy meghalt. Nem csak én idézek tőle persze, hanem sokan mások. Ki ezt, ki azt, ki így, ki úgy magyarázza. A nyolcvanas évek elején a Krisztina körúti templomban - misén kívüli előadásaiban - gyakran idézett tőle Blankenstein Miklós is. Itt szerettem meg. Kifejezetten szeretem ma is. De Eckhart mester misztikája (sem) Eckhart mester misztikája többé, attól a pillanattól, hogy olvastam és hallottam. Az attól kezdve, ha megérint - ELŐHÍV belőlem valamit - az ÉN misztikám. A "misztika" szó eredeti értelmében. De Isten is az én misztikám. "Szoktál imádkozni?" - kérdezte tőlem pár hete Tarkányi Ákos barátom. "Tiltott területre érkeztél" - válaszoltam. Müsztikosz. Mysticus csak számára lesz. De nem is kell, hogy ezzel foglalkozzon.

Egy zen-történetben Csu-ti mester, amikor tanításáról kérdezték, egyszerűen felmutatta egyik ujját, és nem szólt egy szót sem. Tanítványai egyike utánozni kezdte. Mikor ezt Csu-ti mester meghallotta, egy késsel a zsebében odament az ifjú tanítványhoz és megkérdezte: – Mi a Buddha? A tanítvány felmutatta egyik ujját, mire Csu-ti mester hirtelen levágta azt a késsel. A fiú ordítva rohant el. A mester utána kiáltott. Az ifjú visszanézett. Csu-ti mester pedig felmutatta neki az egyik ujját.

2015. 07. 09.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1