"A könyörtelenség a leggyakorlatiasabb érzelem." (Brandon Sanderson)
"Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám s nem ruháztatok fel. Beteg s fogoly voltam s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek." (Mt 25, 42-45)
Nem fogunk most politizálni. Nem foglalkozunk a menekültekkel. Illetve mindkettővel foglalkozunk, de másképp. Nem találgatunk, ki, mit és miért csinál. Nem találgatunk, miért vannak itt, hova mennek, és mi lesz később. Tulajdonképen mindegy. Hogy miért mindegy, mindjárt leírom. Azt is, hogy mi nem mindegy. A tőlem telhető legkevésbé kenetteljesen, bár ezt általában sem gondolom, hogy rám jellemző volna. A tőlem telhető legkevesebb feltevéssel, tőlem telhetően leginkább saját megélésekre alapozva.
Tulajdonképpen csak a gyakorlattal akarunk foglalkozni.
Az ember is, mint minden élőlény, alapvetően arra törekszik, hogy megéljen. Hogy hogyan, az már csak a következő kérdés. Az, hogy MIÉRT, viszont általában föl se vetődik. Az már filozófia, legyint a köznapi ember. Nincs nekem arra időm. Ugyanakkor, ha megkérdezik tőle, hogy valamit, amit éppen csinál, miért csinálja, igyekszik megválaszolni. Már előzőleg magának is megválaszolta, azért csinálja. Miért mész a piacra? Zöldségért és húsért, mert szebb és olcsóbb, mint a szupermarketban. Miért vállaltál másodállást? Mert törlesztenem kell a hiteleimet. Miért cserélted le az autód? Mert a régivel már egyre több gond volt. Miért élsz? -----
Akaratod ellenére, mondják a zsidó atyák. Akaratod ellenére születtél, akaratod ellenére élsz, akaratod ellenére fogsz meghalni, és számot adni a Legszentebb előtt, dicsértessék Ő. Akaratod ellenére lettél. De, hogy MÉG VAGY, az nincs az akaratod ellenére. Azt akarod. De MIÉRT AKAROD?
Mire jó ez az egész? Filozófia? Egy nagy szart filozófia. Szándékosan vagyok trágár és durva: ha nem vagyok, átsiklanak rajta. "Élni kell." Nem kell. Semmit nem kell, csak, HA. És az a lényeg, ami a "ha" után jön.
Hogy felneveljem a gyermekeimet. Hogy befejezhessem a találmányomat. Megírjam életem könyvét. Egyszer (még egyszer) láthassam a. "Hogy boldog legyek." Ez az általános és érzelgős válasz. Ami tulajdonképpen nem is válasz. Ha csak ennyi, akkor BÁRMI jöhet, amitől az ember boldog lesz, a tudatmódosítóktól a szerelemig, vagy akár egy bírság elengedéséig. Bármilyen sikerélmény vagy birtoktudat. Ad hoc. Megfordítva ez nem több, mint hogy "csak ne fájjon". Mi ne fájjon? Semmi. Legyen kellemes. Majd utána haljak meg álmomban, lehetőleg azt is kellemesen. Ne tudjak róla. Ezt úgy hívják, hogy értelmetlen élet. Nem emberi nívó. Számít ez? Számít. Ezeknek az embereknek az a válasza az előző bekezdés végén feltett kérdésre, hogy "semmiért". De ha valaki azt mondja nekik, hogy az egész életük felesleges, megsértődnek. Pedig csupán hozzájuk volt konzekvens.
De ha VALAMIT akar? Akkor három kérdést lehet feltenni. Az egyik, hogy mi lesz UTÁNA? Ha már befejezte. Kiengedte a kezéből. "Bestseller lett." "Ott áll teljes pompájában." "Felnőttek, és kirepültek." A másik, hogy a jóleső elégedettségen kívül MIT ÉR VELÜK? "Emlékezni fognak rám." "Az enyém marad." "Ezer évig is fennáll." És az ezeregyedik évben mi lesz?
A harmadik, hogy MI VAN MOST? "Élek benne vagy vele." "Használom." Mire? Hogy éljek. Miért akarsz élni? Hogy megint alkothassak. Meddig? Ameddig meg nem halok. Mi a különbség e között és egy keresztrejtvény megfejtése között? "Ez mégis más." Miért? "Mert hasznos." "Mire használható?" "Hogy éljek."
A vagyon, a hatalom, az élet, A GYAKORLAT arra való, hogy az ember kezdjen velük valamit. Ha nem, akkor az lesz, amit az előbbiekben leírtam. Semmi. Ismétlődés. Ismétlet. Másképpen GYAKOR-lat. Semmi több. A gyakorlat akkor értelmes, ha ELŐKÉSZÜLET A BEFEJEZÉSRE. Különben csak időeltöltés. Ha valaki azt mondja, hogy őt csak a gyakorlat érdekli, akkor ezzel azt is mondja, hogy őt csak az érdekli, hogy egész életében értelmetlenül ismételgessen. "Inkább élni." A "minél jobban" már csak fokozás. Még, még, még. Ez ír felül mindent. "Csak a enyém legyen." "Csak ne kelljen lemondanom róla." De sohasem lesz az enyém, mert VÉGLEG soha nem lesz az enyém. Egyszer le kell mondanom róla, legkésőbb a halálos ágyamon. És akkor legjobb esetben is csak azt mondhatom, hogy kölcsön kaptam, de nem tudtam vele mit kezdeni.
A titok nem a végeredményben rejlik, hanem MAGÁBAN A CSELEKEDETBEN. Vagyok, aki vagyok. VAGYOK, AKI VAN. Vagyok, aki EGYEDÜL van. Isten, és én, ahogy Eckhart mester tanította, EGYEK vagyunk. A fizikai Univerzum, amiben élünk, manifeszt világ. Azért manifeszt, mert erre vagyunk beállítva. SZÁMUNKRA manifeszt. Így látunk, ezen keresztül. Itt élünk benne. És akkor az út is csak ezen keresztül lehetséges. Hova? A mennyei Jeruzsálembe? Nem. Nem a mennyei Jeruzsálembe. Attól, hogy valami manifeszt, vagy érzékelhetetlen, még ugyanannak a világnak az olvasata. A megtestesülés a világ nem fizikai olvasatának a fizikai olvasata. A LÉT valamelyik formája. A megtestesült nem "valahonnan" jött, hanem MINDIG IS ITT VOLT. Ha nem lett volna itt, nem tudott volna megtestesülni. Ebben a világban ÍGY LEHET LÁTNI. A különbség az IDŐBEN rejlik. Az idő e világi fogalom.
A cselekedet KIFEJEZÉS. SAJÁT MAGAM MANIFESZTÁCIÓJA. Nem az vagyok, amit a tükörben látok. AZ VAGYOK, AMIT CSINÁLOK. Valójában MINDEN vagyok. Minden pillanatban minden vagyok, mert ez kívül esik az időn. MÉG nem manifesztálódott. Potenciálisan Isten vagyok. De aktuálisan - e manifeszt világban - az vagyok, amit csinálok. Nem az, amit kvázi birtoklok, vagy bitorlok. Ez a mantra lényege is. Akkor mondhatok magamról hitelesen BÁRMIT, ha AZ IS VAGYOK. Darálhatom a Rózsafüzért naponta százszor, az csak akkor lesz érvényes, ha ASZERINT CSELEKSZEM. Elismerhet bár az egész világ államfőnek, csak akkor leszek, ha az, amit CSINÁLOK, kifejezi amit az "államfő" takar.
S akkor mit kell(ene) tennünk? Azt, amit az tenne, aki nem függ sem tértől, sem időtől, se mennyiségtől, sem ismétlésektől. Aki nem függ semmitől. Se az élettől, se a haláltól. Se a nyomortól, se a nélkülözéstől, se a fáradtságtól, se a fenyegetéstől. Nem zagyvál "gyakorlatról" kontra "filozófiáról", nem ragaszkodik semmihez, amit használatra kap, vagy lop, mert jól tudja, hogy ha valami nincs "örökké", akkor az NINCS. Akkor az olyan, mint a tegnapi nap, és úgy is birtokolható. Eszköz, és ha nem eszközként használják, akkor nem jó semmire. Aki nem rendeli alá magát semminek. Aki csak cselekszik. Szóval, tettel, szóval ÉS tettel. Fejezze ki őt magát. Aki HAT. Nem mennyiségekben gondolkozik. Aki tudja, hogy EGYETLEN dologban is benne van az egész világ. Egyetlen emberben az összes többi. Ahogy szintén a zsidó atyák mondták. Aki egyetlen embert megment, az egész világot megmenti. És egyetlen ember felébredésében az egész világ felébred. Ez utóbbi már buddhizmus. Sok hegycsúcs van, de mindegyik az ég felé mutat, hogy a zsidókkal zárjam, ha már velük kezdtem.
Aki EGYVALAKIN segít, mindenkin segít. Aki egyvalakire hat, ezzel MINDENKIRE hat. MINDEN-HATÓ. Nem "gyakorlatias", épp ellenkezőleg. Irgalmas és könyörületes. S akkor...
Akkor Isten és én valóban és ténylegesen egyek leszünk.
2015. 09. 03.