(legyen meg a Te akaratod)
Mert enélkül nincs meg? Kéri valaki a beleegyezésünket? Nem kell Istenre gondolni annak, aki tagadja vagy túl zsidó-kereszténynek tartja. Állhat helyette a Sors, úgy is, mint Végzet, a Kelet felé húzóknak Karma, vagy egyszerűen egy rendezőelv, ki mit tart szimpatikusnak. Mindezek persze ugyanonnét erednek, de ne rontsam el senki örömét.
Szóval, kedves Olvasó, nem, a mi akaratunkat a kutya nem kéri. Sem a megszületésünkhöz, sem az életünkhöz, sem a halálunkhoz. Mi csak elvenni tudunk. Hozzáadni nem. Az életünket sem tudjuk úgy meghosszabbítani, ahogy most elképzeljük. Elméletben (és nemsokára talán a gyakorlatban is, ha így megy tovább) ugyan ki lehet iktatni beépített fékeket, de ez mindenképpen vissza fog ütni.
Eckhart mester, a középkori deviáns domonkos szerzetes-filozófus fogalmazta meg ezt a legfrappánsabban: a művész a fából ELVESZ. És mi még csak művészek sem vagyunk. Kevés bennünk az alázat. A realitásérzék, ahogy egy katolikus pap definiálta a nyolcvanas években. És ez nem csak a művészekre vonatkozik, hanem például a tudósokra is. Az a tudós, akiben nincs alázat, legfeljebb kontár lehet. Mindenki, aki nyakló nélkül lelkesedik a "tudományért", a saját elfajzásáért lelkesedik. Gyakorlatilag az emberiség kipusztulásáért.
Az elfajzás a GONDOLKODÁSBAN kezdődik. A keresgélés irányában, és az értékrendek megfordulásával folytatódik. Amikor a teremtett (létrejött) világnak csak az egyik felét vesszük tudomásul. Mindegy, melyiket. A kettő szerves egészet alkot. Ha csak a matériát ismerjük el, az ugyanolyan tévedés, mintha csak az immatériát. Ezek együtt vannak, és egyben együtt nincsenek. Ha nincs a levegőben minek visszaverődnie, délibáb sincsen. Ha a légköri feltételek adottak, és nincs délibáb, akkor nincs oázis, város, gémeskút (mikor mi) sem.
Még egyelőre a "tudomány" a divatosabb, de már nem sokáig. Vissza fog térni a vallás, de nem az, aminek lennie kellene, hanem mélyen devalválódott formában. Hogy ez a devalválódás olyan rettenetes "államok" megjelenésében mutatkozik meg, mint az IS (ISIS), a szíriai-iraki álkalifátus, vagy egy érzelgősség felé hajló giccsözön képében, lényegét tekintve mindegy. A történelem valahogy úgy szokott alakulni, hogy nem elég, ha valami véget ér, egy idő múlva zombiként a felszínre bukkan ismét. Mint az egykor dicsőséges bokszoló, aki méltóságteljes visszavonulása után valamiért ismét ringbe száll, hogy aztán élete legcsúfosabb vereségét elszenvedve, csalódott emberként töltse el hátralévő napjait.
Mindenki, aki magáévá tesz bármit, amiben a "megújulás" szó benne foglaltatik, valami rettenetes tévedésben van. Egyben lustaságban. Olyanná válik, mint a pozsonyi csata magyar favorizálói. (A pozsonyi csata a Keleti Frank Királyság és a kialakulóban lévő Magyarország között zajlott le Kr.u. 907-ben, és a magyarok elsöprő győzelmét hozta.) A hagyományt lehet őrizni is, ápolni is, de nem lehet belőle megélni. Másképpen fogalmazva csak akkor tekinthető érvényesnek, ha analóg formában ma is azt valósítjuk meg. Akkor viszont nem több, mint érdekesség. Amivel hivatásszerűen foglalkozzanak csak a hagyományőrzők. Akik szintén nem a hagyományt őrzik, hanem annak ürügyén a saját életüket valósítják meg.
Nem kell semmit megújítani. Mindennek van egy életútja, és ez az élőlényektől a szervezetekig mindenre egyaránt vonatkozik. Van gyerek- felnőttkora, van "fénykora", ereje teljessége, van hanyatló korszaka, és van halála. Ezzel semmit nem kell, sőt, nem is LEHET kezdeni. Ezt csak tudomásul venni lehet. Rabbi Eleázár Hakkápárt nem tudom túlszárnyalni: "A szülöttek a halálnak, a holtak új életnek mennek elébe, az élők ítéletre vannak készen, hogy ismerjék meg, hirdessék és győződjenek meg, miszerint Ő a Mindenható, Ő az Alkotó, Ő a Teremtő, Ő a Vizsgáló, Ő a Bíró, Ő a Tanú, Ő a Vádló, Ő fog ítélni, dicsértessék Ő, előtte nincs igaztalanság, sem feledékenység, sem személyválogatás, sem vesztegetés; és tudd meg, miszerint minden számba vétetik, ne biztasson hajlamod azzal, hogy a sír a menedéked lesz, mert AKARATOD ELLEN VAGY ALKOTVA, AKARATOD ELLEN SZÜLETTÉL, AKARATOD ELLEN KELL ÉLNED ÉS MEGHALNOD, AKARATOD ELLEN FOGSZ MAJD SZÁMOT ADNI A KIRÁLYOK KIRÁLYA, A LEGSZENTEBB ELŐTT, dicsértessék Ő."
Solve et coagula. Oldj és köss. Az alkímia (amit a kémiával éppen úgy nem célszerű összekeverni, mint az asztrológiát az asztronómiával, tehát "tudományos" alapjait sem értelmes vizsgálni) jelmondata. Ha valami a végét járja, akkor az OLDÁS a következő fázis. A vég tudomásul vétele. Az oldódás tudomásul vétele, esetleg meggyorsítása. "A széthullás benne lakozik minden összetett dologban" - mondta Buddha. És kaján mosollyal hozzátette: "Folytassátok buzgalommal."
A kötés csak az oldás UTÁN következhet. Nem közben. Nem helyette. És nem ANNAK az újrakötése lesz, hanem valami másé.
Ez emberi világot sem lehet "megújítani". Nem "a világot" úgy általában, mert az, lásd előbbieket, tesz az emberre magasan. Kiválóan elvolt ember nélkül is, és kiválóan el is lesz, ha el lesz. Pár százezer évvel - ami földtörténetileg semmi - az ember eltűnése után olyan lesz minden, mintha soha nem jártunk volna itt. A Földet nem kell sajnálni. Annál inkább magunkat. Ha még a nekünk kiszabott időt sem tudjuk tisztességesen kitölteni.
Egyetlen vallást sem lehet megújítani. A nyelv tudja ezt, ezért amikor nálunk megjelentek, a reformátusokat sem reformátusoknak hívták, hanem ÚJHITŰEKNEK. A vallást csak devalválni lehet. Meg is teszik szorgosan. Imádkozó klubok alakulnak. Ez elsőre nem is hangzik rosszul. Az a baj velük, hogy ROSSZUL imádkoznak. Nem azért imádkoznak, amiért kellene. A dolog lényege, hogy valaki kér valamit, és ezt az egész imádkozó közösség az imájába foglalja. Még ez sem volna baj. A baj ott van, hogy nem azt kérik, amit kérniük kellene. Ehelyett különböző tárgyakat kérnek, rózsafüzértől a kerékpárig, gyógyulást (pedig az igazán kegyes dolog, horkan fel az Olvasó), szociális és egzisztenciális körülmények javulását, meg efféléket. Azt, amit ők pozitívumnak elképzelnek. NEM AZT, HOGY BÁRMI TÖRTÉNIK, VÁLJÉK A JAVÁRA ANNAK, AKIVEL TÖRTÉNIK. Szinte minden kérés a kellemesebb túléléshez kapcsolódik. Egy materialista is nyugodt szívvel kérhetné ugyanazokat.
Az Isten (a természet) NEM FEJŐSTEHÉN. A vallás nem tudomány. Sem nem technika. Nem arra való, hogy az életet megkönnyítse. Nem arra való, hogy bármit megkönnyítsen. "Aki követni akar, tagadja meg magát, VEGYE KERESZTJÉT és kövessen", áll Máté evangéliuma 16, 24 alatt. A 10, 34 alatt meg ez: "Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." A nem lebutított vallás - a religió - se nem kényelmes, se nem pacifista. Nem egy kommunista típusú népkábítás, bár egyre inkább azzá válik. "Megy Rákosi a tanácsba, / körülötte fia, lánya. / Szava mint az ezüstharang, / feje felett békegalamb." Ha Rákosit kihagyjuk, ismerős filing fog el, ugye, kedves templomba járó Olvasó?
És hogy jön mindehhez az isteni (sors-) akarat? Úgy, hogy ennek az akaratnak (akarata csak élőlénynek lehet, sorsnak nem, de most nem kukacoskodunk ilyenekkel) az elfogadása az Isten (sors) szempontjából ugyan teljességgel közömbös, de a mi szempontunkból korántsem. Számunkra annyit jelent, hogy szinkronba kerülünk a világgal. Mindazzal, ami adatik nekünk. Ha jó, ha rossz, teheti most hozzá az érzelmes Olvasó, de nem így van. Se nem jó, se nem rossz. OLYAN, AMILYEN. MI tesszük rosszá vagy jóvá, ami annyit jelent, hogy MINKET előrevisz, vagy nem visz előre. Hova előre? ISTEN, végső soron ÖNMAGUNK felé. BÁRMI attól válik rosszá vagy jóvá, ahogy hozzányúlunk. Ahogy kezeljük. ISTENBEN NINCS SEMMI KÜLÖNBSÉG, prédikálta Eckhart mester.
A "legyen meg a Te akaratod" nem azt jelenti, hogy belenyugszom a számomra rosszba. Azt jelenti, hogy NINCS SZÁMOMRA ROSSZ. Minden, amit kapok, ami ér, előrevihet.
És ettől kezdve ez egyben az én akaratom is.
2014. 08. 23.