Dacia Duster. Ez most az, ami pár éve még a Honda Cr-V, Land Rover Freelander, Toyota RAV 4 volt. Ez a középosztálybeli jólét szimbóluma. De még ez is mekkora luxus ahhoz képest, ami rövidesen várható. És most nincs a KGST kényszerítése, csak a porbafingó szegénység nem-beismerése van. Hogy Makk Felső Berci vagyok a sok Makk Alsó Berci között. Ami az én szememben, figyelembe véve a körülményeket, tulajdonképpen királyság.
Lidl és Aldi. A Tesco, Auchan már drága, a Sparról, CBA-ról nem is beszélve. Culinaris? Ó, Istenem, hol van az már az elérhetőségi skálán. És még mindig a középosztályról beszélünk, a Fidesz által - szóban - dédelgetett középosztályról. (Egyelőre) az anyagiak szerint oda soroltakról, de erről mindjárt beszélünk.
Színház? Mozi? Lassan kétezer forintos jegyárért, ha a plázákat nézzük? Márpedig a plázákat nézzük, mert az art-mozik jegyárai is szépen zárkóznak fel, viszont azokban kevesebb a Denevérember, a vámpír (hacsak a nagy ritkán föltűnő Lugosi Bélát nem számítjuk annak), a vérfarkas, a könnyes karácsonyi történet, az ugyanarról a szerepről sokadik (és egyre vékonyabb) bőrt lehúzó Bruce Willis, no meg a szikrázóan tehetséges, bár manapság már keveset látható Steven Seagal. Szóval a mozimeghívás ünnepi meglepetés. Van helyette házimozi, de inkább a számítógép. Diszkréten szólva letöltött filmekkel.
Ruha már lassan mindenkinek a turiból. Esetleg Vatera vagy maszek cserebere. De a turiból sem akárhogy. Nem a friss árú érkezésekor, mert akkor még minden drága, egy nadrágért akár kétezer forintot is kérhetnek a kétszáz helyett. Akciós napokon, vagy közvetlenül szállítás előtt. Vaterán ugyanez a nulla forintos licit.
Reggel indulás munkába. Kocsi - még mindig a középosztályról van szó - otthon marad. A buszon vagy villamoson célszerű - jeggyel a kézben - középen, a lyukasztó-nyomtatónál elhelyezkedni. Metró csak végszükség esetén. Végtére is a jegyár alulról súrolja a négyszáz forintot. Munka közben - ha olyan - el lehet intézni a Facebookot, a külföldi álláskeresést, el lehet olvasni a híreket. Bár utóbbit egyre kevésbé érdemes. Tudja ezt a polgár is, ezért inkább a cuki állatkákra és vicces jelenetekre koncentrál, érző szívek az elveszett gyermekekre-kutyácskákra és Osho bölcs mondásaira is. Hogyan éljék MÁSOK azt az életet, amit mi nem élünk.
Otthon hideg vacsora, húsjellegű készítménnyel, margarinnal, frissföllel, PET-palackos üdítővel, akciós zsemlével. A kakaós ital, nyolc-tizenöt százalék gyümölcsöt tartalmazó - még mindig kurva drága - dzsem marad reggelire. Ha ránk szakadt az OTP, jöhet napközben egy kis hidegen sajtolt növényi olajjal készített csokoládészerűség is nassnak. Gyümölcsről - egy befőtt három-négyszáz forint, a "friss" gyümölcs, azon kívül, hogy úgyszólván megfizethetetlen, tekintve, hogy fagyasztott, két nap után megrohad, akár levegőn van, akár hűtőben, kivéve egyes almafajtákat - szó nem lehet.
Könyvet a mai ember már nem olvas. Játszik a számítógépén, chatel faszságokról, vagy néz ki a fejéből valamire. Na jó, a középosztály abban különbözik az alsóbb osztálytól, hogy kezébe vesz egy Magyar Nemzetet - de csak az értelmiség -, vagy inkább egy Borsot vagy Blikket. Utóbbiakat inkább akkor, ha nyerni lehet velük valamit. Kapargatni, vagy a következő lapszámban megnézni a nyerő kódot. Ha a középosztálybeli mégis olvas, akkor visszatér régi kedves könyveihez, vagy túr magának az utcán száz forintért kínáltakból, esetleg - egyre több ilyen lehetőség van - cserél egy antikváriumban.
Nem lop (még egyelőre) vonatsínt, rézkábelt, köztéri szobrot. Nagyjából ez az, ami megkülönbözteti a nála is szerencsétlenebbektől.
Ja, és persze az is, hogy egy részük elmegy szavazni. Kire? Tudja azt a kedves Olvasó nagyon jól. A megtestesült középosztálybeli álomra. Aki szorgalmas munkával a semmiből felemelkedett a hatalom csúcsára. Hogy ott semmi keresnivalója, és ezért közben mindent elvesztett, ami az életben, sőt életen kívül számít, az mindegy. Hogy ezért őt is olyan mélyre fogja taszítani, amilyen mélyre egyáltalán lehetséges, az a középosztálybeli szavazó fejében meg se fordul. Ég és föld között lebeg - ezért középosztály -, és megpróbál görcsösen kapaszkodni abba, amit égnek gondol.
Pedig az a föld. A legmélyebb, legsárosabb föld.
2013. 03. 29.