Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Peter Higgs. Amikor Eszter lányom, akinek ebből kell filozófiadolgozatot írnia, emlékeztetett erre a nietzschei megállapításra, Peter Higgs jutott azonnal az eszembe, és az ő "isteni részecskéje", a Higgs-bozon. A Higgs-bozon azért isteni részecske, mert ő felel a többi részecske tömegéért, s ezen keresztül az Univerzum jelenlegi állapotáért. Legalábbis most így tudjuk. Vagy így HISSZÜK.
A Higgs-bozon úgy került elő, hogy a részecskefizika úgynevezett Standard Modelljének van egy nagy hiányossága: a négy alapvető kölcsönhatás közül a TÖMEGVONZÁST nem tartalmazza. Nem véletlenül nem tartalmazza, de ez most mindegy. A modellből sem a részecskék tömegét, sem a kölcsönhatások erősségét nem lehet kiszámolni. Megpróbáltak ugyan tömeget írni az egyenletekbe, de mindig végteleneket kaptak. Itt jön Peter Higgs. Attól, hogy tömeget nem szabad az egyenletekbe írni, gondolta, MÉG TOVÁBBI RÉSZECSKÉKET SZABAD. A genfi LHC-ben, vagyis nagy hadronütköztetőben lefolytatott bizonyításig ez persze szigorúan elmélet maradt. És bármikor jöhet valami más, ami megcáfolja, vagy módosítja, de ez minket e pillanatban nem érint.

"A Zarathustrában feltűnik egy ember" - írja a számomra kinyomozhatatlan nevű K. L. a Szabadbölcsészetben -, "a legocsmányabb ember, aki magát egyedül Isten gyilkosának mondja, s Zarathustra is ekként ismeri fel. Isten halálának oka, mondja ő, az ember iránti részvéte (Mitleid – szó szerint: együttes, közös szenvedés), melyből fakadóan Isten emberré lett, és így szemérmetlenül beletekintett az emberi lét legmélyebb rétegébe, mindent látó szemeivel kifürkészte minden takargatott ocsmányságát az embernek. Az emberi ocsmányság szemtanúja lett, s ezt nem viselhette el az ember, ezért ölte meg Istent. Az emberré válás azonban Isten döntése volt, ennyiben - tűnődik el Zarathustra egy korábbi változatban - talán Isten magát ölte meg, mi csak a kezei voltunk. " Istent megölni? Istent, mint Istent nem lehet megölni. Ha meg lehetne, nem volna Isten. Krisztust sem lehetett, csak mint Krisztust. Még inkább, mint Jehóshua-Jóshua-Jézust. Nem lehet. Nem lehet. Nem lehet. Biztos ez? És akkor most beszélgessünk kicsit a megölésről.

Megölni valakit a köztudatban annyit jelent, hogy megfosztják az életétől. Csúnya dolog, mondja a hírolvasó, különösen, ha borzongató részletek is napvilágra kerülnek. Rettenetes, mondja a távoli ismerős. Tragédia, mondja a közeli ismerős, barát, vagy családtag. Mint a szakszerűen megrendezett film. ANNYIRA élethű, de ha még 3 D-ben is vetítik... Akkor olyan KÖZELINEK TŰNIK. MINTHA ÉN IS BENNE VOLNÉK.
Ha tragédia: KINEK A TRAGÉDIÁJA? Az övé? De hiszen ő már túl van rajta. Ő már nincs. Akkor, ha közelről érintett vagyok, az enyém? Az már inkább. De miért? Hiszen Ő MÁR NINCS. Nincs? Akkor kiről beszélek? Kire "emlékezem"? Kit siratok? Nincs és nincs, hajtogatja az Olvasó. Nincs, ellenben volt. És ha volt, fáj, hogy már nincs. Tényleg nincs? A moziban szoktak az emberek sírni? Hogyne szoktak volna. ÉS AZOK A SZEREPLŐK, AKIKET MEGSIRATNAK, VANNAK? Fájni csak az tud, AMI VAN. És a fantomvégtag? Helyben vagyunk. Vagy AMIRŐL AZT GONDOLJUK, HOGY VAN. Van különbség? Kérdezzenek csak meg egy szteroidokkal és antidepresszánsokkal kezelt amputáltat.
MINDENKI VAN, AKIRE GONDOLUNK. Az ókorban tudták ezt, ezért találták ki a damnatio memoriae, az emlékezettől való megfosztás büntetését. Tudják, mikor lesz "igazán" halott valaki? HA ELFELEJTIK. És "nem igazán"? Akkor is. Ha valakit teljesen elfelejtenek, akár "él", akár "meghalt", HALOTT. Sőt, hogy egy még vadabbat mondjak: NEM IS VOLT SOHA. Halott az, ami ÉLET NÉLKÜLI. Nem az ő élete nélküli, hanem élet nélküli. BÁRKI élete nélküli. Az élet forrása - MINDEN élet forrása - BENNÜNK van. De nem gondoljuk tovább: most nem tartunk buddhista hitoktatást.

Mindenkit meg lehet ölni. Teljesen, végérvényesen. Istent, mint Istent is meg lehet ölni. Azzal lehet megölni, hogy ELUTASÍTJUK. VALAMI marad, mert Istent nem lehet elfelejteni, még a demenseknek sem (ez külön téma lehetne), de MINT ISTENT el lehet utasítani. Meg lehet fosztani az (isteni) életétől. Akkor nem Isten lesz többé, csak egy kaporszakállú öreg bácsi. Istenből a mesék kaporszakállú öreg bácsija marad. Ilyen értelemben meg lehet ölni. "Az elhagyatottságból támadt kétségbeesés helyett azonban a magunkra utaltság, a szabadság és felelősség vállalásának mámora árad Nietzsche szövegeiből" - folytatja K. L. Mi más is áradhatna? "Isten halálával a másvilág eltűnik, az ember a kettős, sehol-létből visszazuhan az egyedüli valós létbe. A részvétbe való menekülés egyben a sors előli kitérés is, a sors felvállalása nem tűri a részvétet." Megfogalmazom kevésbé veretesen: a nagy büdös ürességet semmi mással nem lehet kompenzálni, mint azzal, hogy ÉPPEN EZ A JÓ.
Isten, aki belehal az ember iránti részvétbe, vagy az ember által megöleti magát, mert látta annak ocsmányságát és szégyenét, és az ezt már nem viseli el. Akárhogy is, Isten nincs. És ha nincs, NINCS HELYETTE SEMMI. Akkor pedig...lehet keresni mást. De ha találunk, az szintén Isten lesz. Isten nem "a remény képzeletbeli világa". Isten az, AKI MINDIG ÉS MINDVÉGIG VELÜNK VAN. Mindaddig, amíg...de nem lesz buddhista hitoktatás, mondtuk. Ha Isten nincs velünk... Ne a csúcsforgalomban araszoló hetes buszra gondoljon ilyenkor, kedves Olvasó, hanem a halálos ágyára. Ne a rokonaira és barátaira OTT KÍVÜL. A halottaira...akik "eltávoztak"...azokra gondolhat. Mindenkire gondolhat, aki testben nincs jelen. Innentől kezdődik az ő igazi életük. De legfőképp Istenre gondoljon. Kontra nem a végtelen szabadságra, hanem a szimpla végtelenre. A semmire, ha úgy tetszik. Arra gondoljon, hogy mi van, ha Istent megöli. Arra gondoljon, hogy HIÁNYZIK-E VALAMI. Nem "valaki", szándékosan, hanem "valami". Hogy van-e az egyenletnek megoldása.

Itt jutottunk vissza Peter Higgshez. Ha az egyenletnek az adott dolgokkal nincs megoldása, akkor az adott dolgokat nem szabad beleírni. Akkor...BELE KELL ÍRNI VALAMI MÁST. Függetlenül mindentől. Még a legmeggyőzőbb okoskodástól is. A "tudománytól" meg végképp. Bár az is ide vezet.
Nem arról van szó, hogy az a valami van, vagy nincs. Arról van szó, hogy BELEÍRJÁK-E, VAGY SEM. Tudja, mit, kedves Olvasó: ne is nevezze Istennek. A Higgs-bozont sem volt kötelező Higgs-bozonnak hívni. Nevezze Valaminek. Vagy Valakinek. Nagyjából úgy, ahogy a Kivonulás könyve: "vagyok, aki Vagyok". A nagy betűt már én írtam így. Vagyok, aki VAN. Így és csak így van megoldása az egyenletnek. Másképpen nincs. Vagyok, aki van. És aki van, az nem halt meg.

2015. 04. 06.
 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1