Hosszúvíz, ahol többek között ma jártam, Mesztegnyő mellett van, Somogy megyében. Hivatalosan hetvenketten lakják, a valóságban jó, ha ötvenen. Kelet felőli részéhez egy elég nagy erdő csatlakozik, vaddisznókkal, szarvasokkal. És egy legelő, amit ma Gólyás-rétnek hívnak, azon kevés helyek egyike, ahol látható még fekete gólya (szabadon Szentendrén, a Dömör-kapu utáni sikárosi vadászház melletti patakban láttam csak).
A legtöbb ház az összedőlés határán, kivéve, amelyiket külföldi (német és olasz) vadászok vettek meg. Zsákfalu.
És ennek a pár emberes falunak külön önkormányzata van, önkormányzati irodával. Külön jegyző, polgármester, csak a polgárok hiányoznak. Az ott zajló társadalmi folyamatok monumentalitását szemléltetendő idemásolok Hosszúvíz honlapjáról (az is van neki) pár sort:
"A Marcali Kistérséggel együttműködve 2006. augusztus 1. és október 30. között 3 főt tudtunk alkalmazni a közmunka program kapcsán. Két fő település-tisztasági feladatokat látott el. Egy fő házi segítségnyújtásban tevékenykedett, ami azt jelenti, hogy 10 idős és hátrányos helyzetű család ellátásában működött közre takarítással, favágással, fűnyírással, stb." Lefordítom. Ketten takarították a falut, egy ember pedig kitakarította a - gyakorlatilag összes - ott élő ember házát.
Még az is lehet, hogy maga a polgármester, a jegyző és a rajtuk kívüli egyetlen épkézláb lakos.
Két kérdés merült fel bennem. Az egyik, hogy ugyan hogy tudhat egy ekkora vagy nem sokkal nagyobb település önerőből bármiféle fejlesztést, mit fejlesztést, azt, hogy ne váljon záros időn belül lakatlan romhalmazzá egy gyönyörű táj kellős közepén, megoldani? Sőt, nem csak gyönyörű, hanem GAZDAG táj kellős közepén.
A másik, hogy ide kellene költöztetni az összes agyalágyultat, aki a mai magyar közigazgatási rendszert kitalálta.
2012. július 11.