ATV, kerekasztal-beszélgetés, többek között Hack Péterrel, tegnap. Milyen nehéz is az élete egy politikusnak Magyarországon. Ne gondoljuk, hogy... Rengeteg a becsületes ember közöttük... Sőt, a többségük becsületes. A legrosszabb a Simon-ügyben az általánosítás... A politikus retteg már egy zsebből kifizetett vízszerelőtől is... és így tovább.
Istenemre, mondaná a francia romantika regényhőse, istenemre, hogy így ezt hallottam, megsajnáltam őket. Aztán eszembe jutott Jóska kocsis a Téli berek-ből. Szögényök, mondta a parádés lovakra. Feltört a csípejük a sok fekvéstől. Ha hó van, ha jég van, gyere, igáskocsis, gyere, igásló. Olyankor - de csak olyankor - megbecsülik őket. Amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin először nem is mutatkozott, és amikor aztán nem kerülhette el, egyetlen árva szót nem szólt sem Leninről, sem a szocializmusról. Nem volt elvtárs, hanem testvér. Nem volt párt, hanem Rogyina Maty, Oroszország Anyácska. Haza. Haza, amelyet meg kellett védeni. Az összes hóhér ott tolongott mögötte, és mindegyik lánglelkű hazafivá változott. Nem lánglelkű internacionalistává, az csak akkor lett, amikor ők támadtak meg egy másik országot, legutoljára Afganisztánt. Mindezt pedig azért, hogy a nép, az istenadta nép megszólítva érezze magát. Majd elvégezze, amit ők nem tudnak elvégezni. Szép adófizető, mindnyájunk közös ügyéről van szó, mondja mai magyar megfelelőjük.
Mindannyiunk kedves Seres Máriája - (Seres Mária és barátai néven indulnak, nekem a Nyuszi ugrott be azonnal a Micimackóból, csak a rokonok és üzletfelek maradtak ki a titulusból) évekkel, egészen pontosan négy és fél évvel ezelőtt rendezett egy aláírásgyűjtést népszavazás kiírására. A népszavazás tárgya a képviselők költségtérítése lett volna. Több legyet ütött akkor egy csapásra: megismerték a nevét, rengeteg névhez és adathoz jutott legálisan. El is indult az akkori választásokon, bejutni ugyan nem jutott be, de később egy kis mátrai falu (Mátraverebély) polgármestersége azért leesett neki. Mi is a gond a költségtérítéssel? Ugyanaz, ami az egész, valóságtól elrugaszkodott, prűd, és álszent rendszerrel. A "honatya" alapvetően szent ember. Mindenki tudja, hogy nem az, de - legfőképpen neki - úgy kell tennie, mintha mégis az volna. Akkora fizetésért, amekkorát egy banki középtisztviselő kap, kellene napi huszonnégy órából negyvennyolcat dolgoznia a köz érdekében. Még akkor is, ha nem halmozna egyéb tisztségeket (amelyeket ugyanazért halmoz, amiért a költségtérítést felveszi, és amelyeket ezután is halmozni fog, csak nem papírforma szerint). Mivel ennyiből nehezen tud megélni, vagy sehogy, más utakat keres. Mindenekfelett féllegálisakat, kis csalással - ilyen a költségtérítés, amit szándékosan hagytak meg neki - hagyott ő meg magának - kiskapunak. Ha ezt is elvesszük tőle, E SZISZTÉMÁBAN csak a korrupció marad. Amit már kicsiben végképp nem érdemes csinálni.
Hátha Simon Gábor csak eladott valamit? - tették fel a kérdést az ATV-ben. Ennyire óvatlan (hülye) nem lehet valaki, hogy ráadásul a SAJÁT NEVÉN tegye be egy bankba az illegális, legalábbis adózatlan jövedelmét. Az nem lehet, hogy annyi szív. De, sajnos, lehet. Néha az ember hülye. Nem is csak néha. Sokszor.
Ez szimpla szerecsenmosdatás. De nézzük az általánosítást. Általánosítani valóban nem célszerű, már, ha az igazságra (valóságra) vagyunk kíváncsiak. Arra senki nem kíváncsi, vetné közbe a tapasztalt Olvasó. Igaza is van, de most a játék kedvéért tegyük fel, hogy mégis. Szóval azt valóban nem célszerű állítani, hogy az ÖSSZES politikus korrupt. Nem ismerjük az összeset. Az már közelebb járhat a valsághoz, ha azt mondjuk, hogy a befolyásos politikusok jó része elképzelhetően korrupt. Az meg még közelebb, ha azt, hogy A JELENLEGI RENDSZER ARRA HAJLAMOSÍTJA A POZÍCIÓBAN LEVŐ POLITIKUSOKAT, HOGY KORRUPTAK LEGYENEK. Kit érdekel EGYETLEN ember? Sőt, kit érdekel egy tucat ember? Azt, aki szándékosan tévútra akarja terelni a problémát. Azt, aki egy további hamis állítással ezeket az embereket az ELLENFÉL összes emberével azonosítja. Nálunk, kérem, ilyenek nincsenek. Aztán, amikor kiderül, hogy vannak, és sehogy sem lehet kimagyarázni, azt mondja, hogy ez nem általános, ellenben a túloldalon... Bár a Fidesz ebben is nagyot alkotott: egyszerűen nem veszi tudomásul a tényeket. Lásd Schmitt Pál kálváriáját.
Apropó, kálvária. Hiszen ezért írtam az egészet. Simon Gábor kétszáz-valahány milliója csepp a tengerben. Az EGÉSZ tengerben, nem a szocialista tengerben, bár alighanem ott is van még mit kikotorni, bőven. Nem is ez a kérdés, hanem az, hogy KIT fognak - ha szükségét érzik - előkotorni legközelebb. És miért nem kotor a "baloldal", pedig neki is lenne mit. De még mennyit.
Nem azt veszik elő és állítják pellengérre, aki oda való. Nem is azt, akiről bizonyítható, hogy oda való. Nem ezek az elsődleges szempontok. Még csak nem is szempontok. A szempont a politikai célszerűség. Ez az a bizonyos politikatechnika. Azt veszik elő, aki nem tudja magát megvédeni, és akinek a háta mögül az ott addig elhelyezkedő "nagyobb" nevek - lásd jelen esetet - azonnal kihátrálnak. Megjelenik a rengeteg erkölcscsősz, Gyurcsánnyal az élen, és belemondja a kamerába, szemrebbenés nélkül, hogy "takarodjon a közéletből az ilyen". Nemrég még pártja jelenlegi legfőbb szövetségesére célozgatott, en bloc. Az most vélelmezetten már tiszta, mint a hó. Hogy egy befurakodott gazember megbukott... de meg is bűnhődik érte, annyi szent.
No persze, akkor ellenfelek voltak, vagy legalábbis úgy tettek. Nem erkölcsi aggályok feszítenek itt, hanem a rezsiharc. Miket beszélek, pozícióharc.
Pedig maga a közélet "ilyen". A többi már csak habitus, igények, jellem kérdése.
Ha nem volnának "választások", akkor Simon Gábor neve - osztrák bank ide, osztrák bank oda - most talán valakinek a noteszében pihenne. Várná a színpadi ügyelő hívását.
Higgye el, kedves Olvasó, még sok név pihen különböző noteszekben. Simonnál sokkal "nagyobb" nevek is. Strómanok nevei, és azok nevei is, akik a strómanok - mint Joszip Tot és Kaya Ibrahim - háta mögött elbújtak. Nincs olyan rejtett dolog, ami napvilágra ne jönne, írja a Prédikátor.
Napvilágra ne JÖHETNE, fogalmazok most nagyon óvatosan.
Krisztus keresztjét is egy Simon vitte, bizonyos cirénei Simon. No persze, az Krisztus volt.
És, no persze, Simont a végén nem feszítették. meg.
2014. 02. 06.