Démosz: nép.
Kratosz: uralom.
Agatosz: jó.
Arisztosz: legjobb.
Auto-: valamilyen önmagából, saját adottságaiból való képesség.
Nomosz: törvény.
A fenti görög szavak (a két nyelv különböző természete miatt nem tökéletes) magyar fordításai egyenként értelmezve:
Nép: eredetileg egy nagyobb emberi közösség, amelyet a közös nyelv, (részben) közös eredet és a közös hagyományok fűztek egybe. Ideája (nem fizikai valósága!) a NEMZET. Mára emberek bármiféle szempont alapján behatárolt nagyobb csoportjává redukálódott. Legáltalánosabban az azonos közigazgatás alatt élők összessége.
Uralom: a hatalom valóságos (tényleges) birtoklása. (Itt a valóságos = legális, a legalitásnak a természet törvényeivel megegyező értelmében.) Egyszerűsítve: a hatalom birtoklása. Az uralom kérdése nem tulajdonjog kérdése. Nem annak a kérdése, hogy kit ismernek el a hatalom birtokosaként, hanem, hogy ki a hatalom birtokosa. Arra az állapotra, amikor a hatalom bármi okból nem az - előbbi értelemben vett - törvényes birtokosa kezében van, akármit mondjon is akármiféle ember alkotta jogszabály, az usurpatio (uszurpáció) latin kifejezés az érvényes. Az usurpatio azt jelenti, hogy BITORLÁS. (A legegyszerűbb ezt egy úgynevezett "egygazdás" kutya példájával szemléltetni. Hiába gyakorolja az eredeti gazdát felváltva bárki más is a "törvényes" tulajdonjogot az állat felett, a "gazda" személye nem fog megváltozni.)
Jó, legjobb: legalkalmasabb.
Ön-: nem MÁS.
Törvény: a szabadság FELISMERT korlátja. NEM kényszerít, hanem LEÍR. Áthágása nem önmagával, hanem a LÉTEZÉSSEL ellentétes. Bármiféle ember alkotta törvény értelmét csak és kizárólag az ehhez a felismeréshez való konvergencia (összetartás) adja. Értelem: célirányosság. Cél: kinek, mikor, mi. Ami közös: az URALOM utáni vágy. Valamilyen helyzet uralása utáni vágy. Egy VALÓSÁGOSAN MEGLÉVŐ - csak még nem megnyilvánult - saját (ön-) hatalmi állapot manifesztálása. A két utolsó kifejezés görög megfelelőit összevonva: az AUTONÓMIA.
A "nép" - bármit is értsünk alatta - matematikailag kifejezve egy HALMAZ. Egy elvont fogalom. És másképpen nem is lehet kezelni. Nem nem szabad, hanem nem lehet. A nép nem egy személy. Személyként ("a magyar nép tehetséges" - értsd: a MAGYAR - ember - tehetséges - értsd: gondolj a KONKRÉT, tehetséges magyar emberre) használva NEM a népről beszélünk, hanem az őt (képzeletünkben) megszemélyesítő SZEMÉLYRŐL.
De tételezzük fel, hogy a nép valamiképpen mégis egyetlen individuum. Egy szervezett biomassza. Olyasmi, mint saját magunk vagyunk. Van feje, keze, lába. Ez esetben sem a fej, sem a kéz, sem a láb nem egy-egy személy, hanem sok személy. Az egész test személyek millióiból áll. Mint a saját testünk, ha eltekintünk az alkotóelemek száma közti nagyságrendbeli különbségtől. A szervezet - minden szervezet - nem az összetevői hiánytalan és/vagy épségben való megőrzésében, vagy külön-külön történő önérvényesítésében érdekelt, hanem a SAJÁT önérvényesítésében. Minél összetettebb, annál távolabb kerül az összetevőitől. Annál jobban ELIDEGENEDIK tőlük. Annál ELLENÉRDEKELTEBBÉ válik az összetevők önállóságával szemben. És ez, ha igaz - márpedig igaz -, akkor FORDÍTVA is igaz. A képszerűséghez elég, ha - függetlenül a tartalomtól - David Riesman "A magányos tömeg" című, 1950-ben (!) megjelent könyvének csak a CÍMÉRE gondolunk.
Ejtett már valaki akár egyetlen csepp könnyet is FOLYAMATOSAN pusztuló sejtjei valamelyikéért is? Belegondolt például e sorok olvasója abba, hogy mit jelent az ő személyes egzisztenciája szempontjából, ha csak egy számjeggyé válik egy papírlapon?
Ezért nem használom a "demokrácia" kifejezést. Nem mintha elméletben bármiféle kifogásom is volna ellene. Elméletben semmi ellen nincs semmiféle kifogásom. De az a társadalmi rend, ami valóságos, egyben működőképes, tapasztalataink alapján nem demokrácia. Lehet így hívni, némely barátaim szokták is, mégsem az.
Ez felülről AUTOKRÁCIA, alulról AUTONÓMIA. Egymás alá szervezett, MEGFELELŐ adottságú emberek által irányított (elsősorban) koordinatív államstruktúra ÖNMEGHATÁROZÓ alapegységekre építve.
2014. 02. 15.