A megigazulás

Egy óriási néger ül az erdő szélén, ölében két halott kislánnyal és sír. Letartóztatják, elítélik és kivégzik. Közben - nekünk - kiderül, hogy a kislányokat meggyilkolva találta, csak - természetfeletti képességei ellenére - nem tudta visszahozni őket az életbe. Halálsoron, egészen biztosan sokan látták, az azóta elhunyt M. C. Duncan és Tom Hanks főszereplésével.

Egy angol arisztokrata, akit a származásából adódó protekción kívül semmi nem tesz alkalmassá, hogy a hadseregben szolgáljon, belekeveredik a zulu háborúba. Futás közben a keze beszorul egy kapuba, amit így nyitva tart addig, ameddig mindenki meg nem menekül. Megkapja érte a Viktória-keresztet, később kinevezik ezredessé, és mint háborús hős vonul be a közéletbe.

A Ben Hur című filmben a római tengernagy gályája - rajta a tengernaggyal és az őt kimentő Juda ben Hurral (Hur fiával, úgy írtam, ahogy írni kellene) elsüllyed. A tengernagy elveszti az eszméletét, és arra ébred, hogy mindenki őt ünnepli, mert a flottája (nélküle) megnyerte az ütközetet. De végtére is ő volt a főparancsnok.

Közönségesen a sorsunk nem a mi kezünkben van. Az sem, amitől abba az állapotba kerülünk, amely ekvivalens a keresztény üdvösséggel. Ez akár egyetlen napon belül is érzékelhető. Mindent jól akarunk csinálni, és elromlik. Mindent elrontunk, és valahogy mégis a helyére kerül. Nem mi csináljuk jól, csak jóvá lesz. Valahogy úgy jönnek össze a dolgok. A hazugságról kiderül, hogy vagy igazság, vagy rávezet valami olyanra, ami valamiféle jót eredményez. A ballépésről kiderül, hogy nem ballépés, csak nem tudtunk mindent. Az igazság, amit el akartunk titkolni, napvilágra kerül, és ennek ellenére nemhogy kárunk nem, de hasznunk lesz belőle. Olyannak fognak látni, amilyennek soha nem látnának, ha rajtunk múlna.
Ez a megigazulás. Nem a mi cselekedetünk. A VÉGE, ami az egész lényege, nem a miénk, de mégis mi aratjuk le a gyümölcsöket. Pontosan olyan érvényű, mint amikor valaki eleve a jóra törekszik. Hiszen a törekvés önmagában hasztalan, mint láttuk. Vagy jó lesz belőle, vagy rossz.
Azért érdem sincs benne. A "jó" véletlennek tekintendő.

Hiszen az is. Nem igaz VAGYOK, sem igaz LESZEK, hanem MEGIGAZULOK. "Tőlem" függetlenül.
- Mit kellene most éreznem? - kérdezte Jeanne d'Arc-tól a róla elnevezett filmben a Szűz megjelenésekor hadvezére, a későbbi Kékszakáll, Gilles de Rais.
- Mélységes hálát - válaszolta Jeanne.

2015. 07. 06.