"Ha dolgoztunk volna eleget rajta, akár szó szerint is le lehetett volna írni előre Orbán beszédét, de valójában ez nem is annyira érdekes mint az, hogy hányan és kik és miért tapsikolnak neki. Remélem baromság, amit kérdezek most, de nem lehet hogy valamiféle közakarat manifesztációja ő? ...valami ’nép vágya’ vagy valami ilyesmire gondolok."
Ez a kérdés tétetett fel nekem pár perce, és megígértem, hogy így válaszolok. Már csak azért is, mert hátha másban is felmerült. Tehát: de, nagyon is lehet. Sőt - ha szabad egy magánvéleményt, jelesül a sajátomat így interpretálni - majdhogynem biztos. Ez a bálvány mechanizmusa. Az aranyborjúé, ami ez esetben nem arany. Így működnek a szentek, még ereklye, szobor vagy festmény alakjában is. Hogy hogyan is állunk a szent szent mivoltával, ha eldőlt a rá vonatkozó tekintély-vita, a hívek nem firtatják. A hívek pedig alapból hívek, már csak hitük tárgyát kell megkeresniük. És ez szinte mindenkire vonatkozik. Csak óvatosságból nem írom, hogy mindenkire, engem is beleértve. Az ember ilyen. Attól kezdve, hogy ez a majomféle fogékonnyá vált a szellemi valóság érzékelésére, vagyis az elvont gondolkodásra, ilyen. Ne nézzen most ide, akit irritál ez a szó: VALLÁSOS. Reménytelenül és eredendően vallásos, mondta egy író, kivételesen nem emlékszem ki, de nem lehetett egyedül a véleményével.
De van a dolognak egy másik összetevője is: a patrónus utáni vágy. És senki ne gondolja, hogy ez csak az ember sajátja. Talán nem mondok újat azzal, hogy a kutya őse, a farkas nem ugat, csak a házikutya (canis familiaris). Illetve ugat, de csak kölyökkorában. Aztán, ahogy felnő, abbahagyja. A kutya (kivéve egyes, önállóbb fajtákat, például a szánhúzókat, nem hagyja abba. A gazda NEM falkavezér, hanem SZÜLŐ. Atyuska. A házikutya az örök infantilitás állapotába ragadt. (A rókáknál ugyanez a lihegés-vihogás kontra horkantás-köhögés. A szelíd róka az emberrel való találkozáskor liheg-vihog, az agresszív horkant-köhög.) A feljebbvaló, különösen a szoros függéssel járó rendszerekben, valamilyen formában szülőpótlék. A német hadseregben például az őrmestert a közkatonák ANYÁNAK nevezték. A "fiam" pedig még mindig általános megszólítás idősebbek részéről. De így szólította meg régen a nyomozó is a gyanúsítottat (a keresztnéven szólítás ma is gyakorlat), a csendőr az igazoltatottat, a gyóntatópap a gyónót, sőt Latinovits-Szindbád is a pincért: "most már hozhatja, Vendelin fiam, a sert".
Szóval atyuska. Vele csak az a probléma, hogy az atyuska nem mindig valóban atyuska, gondoljunk csak az orosz cárokra. Vagyis atyuska, csak néha rossz atyuska. Ezt a szerepet nem az alkalmasság generálja, hanem az erő és a tekintély. A felségest a nevetségestől csak egy hajszál választja el. Ha viszont a vezető rendelkezik az előbbi kettővel, akkor még abban az esetben is atyuska lesz, ha atyuskának teljességgel alkalmatlan. És akkor lép be a képbe a kompenzálás. Veszek egy olyan technikai eszközt, amelyről kiderül, hogy nem elégíti ki az igényeimet. Az volna a természetes, ha megpróbálnám kicserélni, vagy elkönyvelném az anyagi veszteséget, és keresnék egy megfelelőt. De nem, általában nem ez történik. Az ember kompenzál. Azt mondja, a lehetőségeimhez képest nem is olyan rossz ez. Vannak sokkal rosszabbak is. Ahhoz képest, hogy mit fizettem érte, kitűnő. Van egy csomó olyan oldala, amiben kifejezetten jobb, mint amit elképzeltem. Némely vonatkozásban valóban nem jó, DE ÉN SZERETEM.
Nem Orbán a nép vágya, hanem az atyuska. Akinek lennie kell, mert különben nem működik a társadalom. Nehogy azt gondolja a kedves Olvasó, ez csak magyar sajátosság. Az Egyesült Államok egyik legrosszabb, kifejezetten ostoba elnöke volt "Dabljú", az ifjabb Bush. Nem egészen öt éve bocsátották vízre a jelenleg legmodernebb, róla elnevezett repülőgéphordozót, a USS George W. Bush-t. A Nimitz osztályú hordozók a világ legnagyobb repülőgép-anyahajói. A Bush testvérhajóit is elnökökről nevezték el: például George Washingtonról és Abraham Lincolnról. A nép közérzete abban se játszik semmiféle szerepet, hogy kit tartanak a "Nagy" jelzőre alkalmasnak, és kit nem. Két orosz férfi- és egy női cár találtatott erre méltónak: Rettegett Iván, Nagy Péter és Nagy Katalin. Az első kettő szadista, pszichopata alkoholista volt, népének ostora, a harmadik csak férjgyilkos és nimfomániás.
Nincs az atyuskával önmagában semmi baj. Az csak azzal lehet, akire ráruházzák. Erre kellene vigyázni. De a nép, szegény erre (sem) alkalmas. Mondhatni, nem az ő dolga.
2013. 02. 23.