Akár Szerencsés (Lucky) Luciano, vagy Jójárt Bálint, aki túlélt három srapneltámadást az Isonzónál, igaz, a harmadikba már belehalt. Csak ő keserű.
A pesszimistának mindig igaza van, mondják, de miben van az öröme? És még ez is mindegy lenne, hiszen magánügy. Csakhogy minden pesszimista mintha mazochista is volna. Ha a közállapotok látványos javulásba kezdenének, ugyanaz történne velük, mint a Jobbikkal, ha eltűnnének a cigányok és zsidók, vagy a jamaicaiakkal, ha eltűnne a drog (mi ez a szar zene?). Növekszik az aggodalom, mindörökké Őszöd, a tíz százalékos villany- gázárcsökkenés a valóságban három, az Orbán-kormány olyan politikát folytat, amelyre nem kapott felhatalmazást (hogy nem lehet ezt a szajkózást megunni? De, felhatalmazást kapott.), gyűlölet uralja az életet Magyarországon, gusztustalan, szégyenletes szilveszter, 400 ezer gyermek éhezik ma Magyarországon - ez csak az utóbbi három óra termése, és csak a facebookon. Január 2-át írunk, kora délutánt, szinte delet. Még a postás sem hozta a felszólítást, számlát, idézést, utolsó határidőt, elutasítást, végrehajtási értesítést, szerződés felmondást, végzést, ítéletet, határozatot, követelést, jegyzőkönyvet, lefoglalást, felszámolást, tilalmat, fenyegetést, halálozási értesítőt.
Tegnap az egyik Budapest környéki erdőben találtam egy búcsúlevelet, egy fa törzsére volt kötözve. Nem egy öngyilkosjelöltét, hanem valaki búcsúzott valakitől. Az írás jóformán olvashatatlan volt, igazából már csak a papír maradt egy-két szóval, és a madzag. Körötte a földön papírzsebkendő-maradványok. Aki írta, rettenetesen sajnálhatta magát. Az a baj ezzel a dologgal, hogy azok jelentős része, aki itt és másutt a szar és még szarabb között mazsolázik, nem egy alternatív gyakorlatot állít szembe a gyakorlattal, hanem egy ideát a gyakorlattal. Van valami ködös elképzelése demokráciáról, közjólétről, jogegyenlőségről, békéről, szeressük-egymást-gyerekekről, csupa olyasmiről, ami legfeljebb a rózsaszín kisangyalok által lakott felhőkön lehetséges egy kora újkori németalföldi művész képi világában, és ehhez keres vivőembert. Olyat, aki még nem piszkolta be nagyon magát, vagy ha bepiszkolta, akkor azt már elfelejtették. Akiről el lehet képzelni, hogy majd ő. Aztán amikor kiderül, hogy ő sem, kezdődik minden elölről.
A jelölt pedig készségesen segít a guberálásban. Előturkál Keserű Balog bácsinak. És után is turkál, majd, amikor hatalomra kerül, turkál tovább a régi kukákban. Az újakban azért nem, mert azokat már ő tölti meg turkálnivalóval. Mit kerestem én eddig azt a szót, amivel az "elnök" - elöl ülnök - felváltható? De hiszen itt van, mindannyiunk orra előtt. Gubernátor.
Ami csak a régi magyar nyelvben azonos a kormányzóval.
2013. 01. 02.