Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

"Minden korban más a kegyetlenség foka. Ma nem sikk ölni már hálisten errefelé, nem aggódom" - írta nekem ma valaki egy beszélgetés kapcsán. Ameddig valaki el nem kezdi, válaszoltam.

Megvan ennek is a pszichológiája. Adva van egy szolid, középosztálybeli házaspár. Kezdetben talán szerelmesek voltak egymásba, aztán ez elmúlt, de hozzászoktak egymáshoz. Nem, drága Olvasó, barátokká nem váltak, az valami egészen más. Szeretni persze szerethették egymást szerelemtől függetlenül is, de ez is inkább olyan, mint amikor valaki indokokat keres a status quo fenntartására. Szövetségesek sem lettek, inkább kényszer-szövetségesek. Egy lakásban éltek, közösen gazdálkodtak. Át mégsem haraphatták egymás torkát. Vagyis... Közben szép lassan gyűltek a feszültségek és indulatok. Mindenkinek megvolt a maga fegyvere, de ezt a fegyvert egyikük sokáig nem használta. A férfié a fizikai erő, a nőé a józanság és az érzelmi befolyásolás. A testiséget azért nem írom, mert az - legalább az egyik fél részéről - valamiféle vonzalmat feltételez. Inkább manipulációs eszköz.

Egy nő - kivéve a fizikai erőszakot - fegyvertárát tekintve MINDIG fölényben van egy férfival szemben. Hogy ki tudja-e használni, az más kérdés. Ez csak a női mivolttól függ, semmi mástól. Nem függ a szépségtől, kortól, szexuális vonzerőtől. "Csak az asszonyok ne vegyenek a nyelvükre" - fohászkodott ősidők óta minden bölcs parasztember. Aztán egyszercsak eljött az a nap, amikor a férj úgy érezte, képtelen a feleség játékszabályai szerinti ütközet megnyerésére. Mindent szabad volt neki addig, kivéve a fizikai erőszakot. Hiszen a nő gyenge. Azt senki, a fizikai erőszakot mélyen elítélő társadalom sem tette hozzá, hogy FIZIKAILAG gyenge. Ez sem igaz ugyan, mert némelyik nő igenis nagyon erős, és ha ennek tudatában van - meg tud szabadulni a rá évszázadokig kiosztott szereptől -, a legtöbb férfival képes eredményesen szembeszállni, de most induljunk ki abból, hogy a férfi erősebb és elszántabb. Bár ez utóbbi sem jó kifejezés, mert nem elszántabb, csak ÚGY TUDJA, hogy nincs mitől tartania. És akkor elcsattant az első pofon. "Ervin a legbéketűrőbb ember volt a földön" - mesélte utána a feleség sírva a barátnőjének -, "nem tudom, mi ütött belé. Talán ivott." Apropó, ivás. Súlyos tévedés, hogy az ivás megváltoztatja az embert. Nem változtatja meg. Feloldja a gátlásokat, és az ember KÍVÜLRŐL IS OLYAN LESZ, AMILYEN BELÜLRŐL. "Ha józan, kenyérre lehet kenni." Ugyan már. "Ha józan, tele van gátlással."

 

De most ne bonyolítsuk a dolgot. Tételezzük fel, hogy Ervin nem ivott. Egyébként ha ivott is, az sem változtat azon, hogy egy képzeletbeli sorompó felemelkedett. Onnantól Ervint egyedül a saját belátása, azaz a józan helyzetértékelés tarthatja vissza. Az ész, az, hogy akárhogy is érzem, a fizikai erőszak nem old meg semmit, sőt. Ha a feleség az első pofon után elrettentő választ ad, vagy konzekvensen megszakít minden kapcsolatot, a dolog megoldódik. Csakhogy a feleségek ezt teszik a legritkábban. Inkább tűrnek és reménykednek. Mit lát - sőt ÉREZ - mindebből a férj? Azt érzi, hogy nem történt semmi. Jó, jó, csúnya dolog volt, talán meg is bánta, de más baja nem esett.

A következő pofon sokkal hamarább elcsattan, mint a házasságkötés óta elcsattant első. És a lelkifurdalás is kisebb lesz utána. "Egyszerűen nem bírtam tovább" - meséli most a férj a kocsmában. "Addig szekált, ameddig eljárt a kezem." És a barátok megértően bólogatnak, hiszen az ő kezük is eljár. Következik a harmadik pofon, majd a negyedik, és a rendszeres verés. A törvény? Ezek indulati bűncselekmények, kedves Olvasó. A törvény sokkal elnézőbb, mint mondjuk egy ellenzéki párthoz tartozó politikus sikkasztásával vagy korrumpálódásával szemben. A törvény ugyan vissza nem tart. Még a gyilkosságtól sem. Leüli a delikvens a kiszabott pár évet, és abban a szempillantásban, hogy kilép a börtön kapuján, elfelejti a bentlét összes keservét. Az marad meg benne, hogy ezt és ezt csinálta, MÉGIS SZABAD. Ha nem emberölésért ült, akkor ehhez hozzájön, hogy "amiatt a büdös kurva miatt kellett szenvednem". És kezdődik minden elölről.

Tehát rendkívül óvatosan kezeljük azt a hiedelmet, hogy "nálunk ez és ez nem divat". Gondoljunk a Lenin-fiúkra. Gondoljunk a nyilasokra. Gondoljunk az ÁVH-ra. Gondoljunk a fejjel lefelé felakasztott, meggyalázott kiskatonákra és ártatlanul meggyilkoltakra - ha forradalom volt, ha nem - 1956-ból. Gondoljunk a sósavas bácsira. Ő már elkezdte. Igaz, verbálisan, de egyszer valaki elkezdheti nem verbálisan is, és onnantól nincs megállás.

Ha idejében megfelelő választ nem adnak az ilyenekre. Ez az "idejében" pedig most van. Vagyis...lenne.

 

2013. 04. 11.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1