Hát igen, aki nem olvas...egy nagyon régi ismerősömtől most megkaptam, hogy a két legvastagabb Hitler-könyv előtt ülni...lásd Beszélgetések 01. című videónkat. Hitlerről szóló könyvem pedig van bőven. Állatos is, de az (stílszerűen) a kutyát nem irritál. Szóval akkor Hitler (és Sztálin - abból legalább annyi van), meg második világháború, meg nemzetiszocializmus, meg kommunizmus. Nem is a második világháborútól kell kezdeni, hanem az elsőtől. Sőt, tulajdonképpen a búr háború(k)tól. Jelesül abból is a másodiktól - mert volt egy első is, amit a búrok érdekes módon MEGNYERTEK. A huszadik század háborúinak szinte az egész eszköztára megjelent ott. A nagypapám mondta, hogy a következő háború mindig azzal kezdődik, amivel az első végződött. Ezt ő ugyan jós funkciójában az atombombára értette, de a módszerekre is lehet.
A második világháborúban az az érdekes, hogy minden együtt volt benne. Nem hadműveletileg, hanem történelmileg. Volt benne királyság diktátorral (Olaszország), császárság istenkirállyal és királyok királyával (Japán és Abesszínia a négussal), alkotmányos császárság (Bulgária), alkotmányos királyság (Nagy-Britannia, Románia), királyság (Jugoszlávia), királyság kormányzóval, király nélkül (Magyarország), polgári köztársaság (Franciaország), (diktatórikus kommunista) népköztársaság (Szovjetunió), Nagynémet (nem Harmadik) Birodalomnak nevezett szociális diktatúra (Németország), vagyis tulajdonképpen minden államforma, amit ember addig (sőt eddig) csak ki tudott találni. Még éltek a "boldog békeidők" emlékei és az iránta való nosztalgia, de már az emberiség, miközben a klasszikus jobboldaltól egyre távolodott, (balra) már elérte azt a végső pontot, ahonnét nincs tovább. Hogy ezt a pontot - tévesen, azaz mindmáig tudatos megtévesztéssel - "szélsőjobbnak" vagy éppen "baloldalnak" titulálják, a tekintetben, hogy - e fogalmak definíciója szerint - feltétlenül a kínálati skála BALOLDALÁN van, teljesen mindegy. Természetesen - jó ideje - a "jobboldal" sem volt jobboldal többé, egyetlen kivétellel: és ez a japán császárság. A második világháború után azonban az is megszűnt, nem formailag, hanem klasszikus értelmében.
Ha valaki ezt a kort nem ismeri, semmit nem ért abból sem, ami ma körülötte történik. A mai világ apáink (a mi, ötvenesek apáiról van szó) világának az édesgyermeke, nagyapáink világának az unokája. Legtávolabbi közvetlen őse a "felvilágosodás" kora. Ami azelőtt volt...nos, az valami teljesen más volt. Ha nem tudnám logikai tanulmányaimból, hogy a "fehér" ellentéte nem a "fekete", hanem a "nem fehér", akkor azt mondanám, hogy az előbbinek épp az ellentéte. Ha misztikus hangulatban volnék, akkor meg azt, hogy az az Isten, ez meg az Ördög ajándéka. Nade most és itt élünk, tehát sok haszna nincs a régmúltról ábrándozni, különös tekintettel arra, hogy soha nem térhet vissza. Soha.
És még annak a felvetésnek sincs semmi értelme, hogy jó volna-e, ha az, ami jön - amit csinálunk a társadalmunkból -, hasonlíthat-e valamely régi formációra. Hiszen persze, hogy hasonlíthat, de semmit nem érünk vele, mert tartalmilag szükségszerűen teljesen más lesz. Ez se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak adott. EZ adott.
Szóval maradjunk csak apáink világánál. Ha megismerjük mindazokat a zsákutcákat, amibe az a világ torkollott, talán világos lesz előttünk, hogy ma is ugyanazok előtt a zsákutcák előtt toporgunk. Más emberek vagyunk, tehát mint más emberek lépünk ugyanabba a szarba, de ugyanabba a szarba lépünk. Mint egy bekezdéssel feljebb leírtam, a társadalmi környezet - a formáció - lehet ugyanaz, más tőlünk, mint más emberektől lesz. Másképp fogalmazva most mi megyünk fejjel a falnak, nem apáink-nagyapáink. Lehet, hogy most nem Gulag és gázkamra lesz a vége, hanem valami más szörnyűség. De hogy szörnyűség lesz, ha így megy minden tovább, az holtbiztos.
A két vastag könyv egyébként Ian Kershaw kétkötetes Hitler-monográfiája, Hybris és Nemezis alcímmel. A "hybris" (hübrisz) görög szó, azt jelenti hogy "gőg", "elbizakodottság", "kevélység", "dölyf". (Az archaikus kifejezések többjelentésűek.) A "nemezis" szintén görög szó, magyarra lefordítva "bosszú", "megtorlás", "bosszúálló sors", "BÜNTETŐ IGAZSÁG".
Az bizony, kedves Olvasók. Az jön, ha nem ismerjük a történelmet.
2014. 02. 10.