"Ha az Isten színe előtt kötött házasság pokollá válik, és a gyermek is sérül, mi a véleménye Péter atya, akkor is ellenzi a válást?
Az egyházjog és a katekizmus is világosan tanítja a megfelelő helyeken: vannak olyan helyzetek, amikor a házassági együttélés nagyon különböző okok miatt gyakorlatilag lehetetlenné válik. Ilyen esetekben az Egyház megengedi a házastársak fizikai különválását (ágytól, asztaltól való elválás), azt, hogy többé ne éljenek együtt. A külön élő házastársak házassága azonban Isten előtt továbbra is érvényes marad; nem szabadok új házasság megkötésére. Az ilyen nehéz helyzetben a legjobb megoldás, ha lehetséges, a kibékülés. A keresztény közösségnek segítenie kell ezeket az embereket, hogy ebben a helyzetben is keresztények maradjanak, hűségesek a fölbonthatatlan házassági kötelékhez."
Nem akartam ma már írni, de erre kénytelen vagyok. Próbáljuk meg értelmezni, mit is mond ez a jóember (akit egyébként kifejezetten szeretek, ANNAK ELLENÉRE - ez volna az a bizonyos agapé). Pontosabban, és ez az egyik baj, nem ő mondja, hanem... az egyházjog és a katekizmus. Amelyet ő is elismer válasza első mondatában.
Hogy mi az egyházjog, azt a kedves Olvasó tudja magától is: azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az egyházra és annak tagjaira irányadók. De mi a katekizmus? Hát az olyan izé... olyan hittankönyv, mondja az Olvasó. Az. Kérdés-felelet formájú hittankönyv. Maga a szó a görög "katekhein", "visszhangozni" igéből származik. A katekizmus, rövidítve káté azoknak az egyházi tanításoknak a visszhangozása, amelyekre az egyházjog is épül. A mai katolikus káté alapja a tridenti zsinat megalkotta katekizmus. - Mikor is volt a tridenti zsinat? Nem emlékszem pontosan - kérdezheti az Olvasó. Nem is emlékezhet. Nem ma volt, erősebb kifejezéssel kurva régen. 1545. december 13-án nyitották meg, és - több megszakítás után - 18 év múlva, 1563. december 12-én rekesztették be. Három pápa ült ezalatt Szent Péter trónján: III. Pál, III. Gyula és IV. Pius. Persze a tridenti katekizmust modernizálták, ez lett az úgynevezett Új Római Katekizmus, amelyet a huszadik század utolsó évtizede elejére datálhatunk. Több mint húsz éves, de ez az egyház kétezer éve mellett annyi, mintha ma alkották volna meg. "A mai élethez igazították", mondja a méltató. Hát, ahhoz éppen nem, legfeljebb annyiban, mintha "máglyán való megégetés" helyett "villamosszékben történő kivégzés"-t mondanánk. A tridenti alapelveken vajmi kevés változtatás esett. Bár azóta eltelt... olyan négyszázötven évecske. Az már azért az egyház életében is valami. Nagyjából ennyi idő telt el a kereszténység megszilárdulásától a magát a judaizmus és kereszténység örökösének tekintő iszlámig. Vagy Buddha halálától Jézus születéséig. A keresztes háborúktól a reformációig.
Péter atya nem Péter atya, amikor a fenti választ adja. Péter atya MAGA A KÁTÉ. Visszhang, semmi egyéb. Péter atya itt eltűnik. És nem csak Péter atya, hanem MINDENKI, AKI KRITIKA NÉLKÜL ALÁVETI MAGÁT BÁRMILYEN SZABÁLYNAK. Nem emberek, hanem visszhangok. Nem személyiségek, hanem bábok. Marionettfigurák.
Azt mondom-e ezzel, hogy ne vessük alá magunkat egyetlen szabálynak sem? Dehogy mondom. De előtte GONDOLKODJUNK. - Nade a törvény? - okvetetlenkedik most az Olvasó. - A törvény tesz magasból, szó szerint magasból arra, hogy mit gondolunk róla. Rákényszerít, hogy kövessük. Ha tetszik nekünk, ha nem. Nincs mérlegelési jogkörünk.
Ez azonban, fájdalom, nem egészen így van. És ez nem csupán az én vélekedésem. Ugyanez volt a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszéké is. Azok az emberek pedig, akiket elítélt, nagyrészt TÖRVÉNYESEN követték el, amit elkövettek. És az a külföldi állam, amely tizenkét évvel azelőtt először fejet hajtott előttük... a VATIKÁN volt. Mit is mondott Eugenio Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa 1933-ban Hitlernek az ugyanebben az évben kidolgozott birodalmi konkordátum előkészítése közben? "Eddig nem értettem meg önt. Most már megértem."
Persze 1945-46-ban Nürnbergben a vádlók erről nem beszéltek. Volt fontosabb dolguk is.
Tehát gondolkodni nem csak jogunk, hanem KÖTELESSÉGÜNK. Olyan törvényt, amely emberellenes, legyen világi vagy egyházi, NEM SZABAD betartani. Akkor se, ha börtönbüntetéssel, akkor se, ha a Gyehennával fenyegetnek.
Mit olvastunk az atya válaszában? Ha a házasság már véglegesen tönkrement, a felek szétköltözhetnek. Ennyit megenged a... KÁNON. Az egyházi mérték. És azután... ÉLHETNEK MAGÁNYOSAN, AMEDDIG MEG NEM HALNAK. A létező legteljesebb magányban: soha mint nő férfira, mint férfi nőre nem nézhetnek, hacsak vissza nem térnek egymás poklába. Maradjanak hűségesek... nem egymáshoz, ez már az atya számára is mintha abszurd lett volna: A FÖLBONTHATATLAN HÁZASSÁGI KÖTELÉKHEZ. - Hát az meg mi a túró? - kérdezi az Olvasó. Az... az... az valami... az valami olyasmi, AMIT MONDANAK. Ki mondja? A szabályregula. Mondja más is? Mondja. Kicsoda? A visszhang. És Péter atya? Az ember?
Péter atya ebben nincs. Ember sincs. Ebben csak szabály van.
Szabály, ami embert zabál.
2014. 07. 11.