(egy facebook-bejegyzés)
"Haj regö rejtem
hová, hová rejtsem...
Hol, volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
Urak, asszonyságok?
Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk,
pillás függönye fent:
Hol a színpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nézzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és csodálkozunk,
urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég.
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.
Régi vár, régi már
az mese ki róla jár.
Tik is hallgassátok."
(Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára)
Nem játszom FarmVille nevű játékkal. Semmiféle játékkal nem játszom. Illetve dehogynem. Csak nem itt. Nap mint nap játszom emberekkel, magammal. Különféle szerepeket játszom. Boldog szeretőt, csalódott szeretőt, sofőrt, utast, járókelőt, turistát itthon, turistát külföldön, pártvezért, választópolgárt, aki még a szavazóhelyiségek környékét is messze elkerüli majd, kutyák, gyerekek, emberek gazdáját, emberek, gyerekek kutyáját, sőt, Isten kutyáját. Néha talán az Ördög kutyáját is.
Adva van egy helyzet, amibe lavíroztam magam. És adva vagyok én, az adott hangulatomban. Nem is egészen: az adott önbizalmi állapotomban. Ami szintén különböző, általam elfoglalt helyeknek köszönhető. Nem, kedves Olvasó, nem. Belesodródni ezekbe nem lehet. Az ember, ahogy Éva barátnőm mondta, és ahogy már itt is leírtam, azt csinálja, amit akar. Amit belesodródásnak hívunk, az a semmittevés akarása. Szimpla lustaság, annak minden következményével.
Oda-vissza hatás. Kérdés, melyik az elsődleges. Az, ami "kint" van, vagy az, ami "bent". Mi minek a tükre. A materialista azt mondja, a "bent" a "kint" tükre. Én nem vagyok materialista, tehát azt mondom, épp fordítva áll a helyzet. Még közvetve is. Objektivista gondolkodással is. AZ EMBER OLYAN, MINT AZ ÉNKÉPE. Úgy viselkedik. És ha úgy viselkedik, akkor mások is olyannak fogják látni. Volt régen egy barátnőm - ismerős szóhasználat, ugye, kedves Olvasó? volt néhány barátnőm régen, sőt most is van néhány -, aki a legcsúnyább és legostobább férfival is el tudta hitetni, hogy szép és okos. Nincs pozitív negatív kritika, mondta, csak negatív negatív kritika van. És csodák csodája, a buta ember elkezdett okosakat mondani. Mintha még meg is szépült volna közben.
Amit "kint"-nek érzékelünk, az valójában "bent" van. Itt, az agyamban. Minden sejtemben, mert minden sejtemben teljes egészében kódolva vagyok. Minden sejtem mindent hordoz belőlem. Már az orvostudomány is kezd rájönni. A Háromszor Legnagyobb Hermész (Toth), Hermész Triszmegisztosz rég rájött. Fejből írom le: "Urana ano, urana kato, / astera ano, astera kato, / pano ano pan tuto kato: / tauta dabe kai eutyché." Tabula Memphitica. "Ég fent, ég lent, / csillag fent, csillag lent, / minden ami fent van, olyan, mint ami lent: / vedd ezt, és boldog leszel." Pano ano pan tuto kato. Amint fent, úgy lent.
Az az érdekes mindebben, hogy MÉG ÉN IS "bent" vagyok. A gondolataim, érzéseim, persze. Ezt bárki azonnal belátja. De a testem is. Ha viszont "bentről" nézek kifelé, akkor meg minden "kint" van. Ki vagyok én?
Egy pont. Egy kiterjedés nélküli valami. Nem egy személy. Nem egy érzés- gondolatvilág. Nem egy személyiség.
Egy pont. Még csak nem is aprócska: semekkora.
Abból a szempontból, hogy hol van a játéktér, EGYETLEN játék van. "Bent". Minden, ami úgymond "kintről" jön, bent nyer értelmezést. Fogalmazzunk úgy, hogy "kint" vannak a figurák, de bent van a pozíció. És oda mi tesszük őket. Nagyon leegyszerűsítem, figyelmeztethetne most az Olvasó, szokás szerint teljes joggal. Hiszen a figurák is olyanok, amilyennek látom és elfogadom őket. Olyannak fogom látni és elfogadni őket, amilyen a pillanatnyi állapotom. Néha szépnek, néha csúnyának. Néha jónak, néha rossznak. És így teszem játékba. Az ÉN játékomba. Amiből a szemlélő csak a reakciót fogja látni. A magatartást. Erre fog reagálni. És ezt a reakciót teszem be mint további elemet a játékomba.
De miért? Az ember egész életében kompenzál. Minden élőlény egész életében kompenzál, de az ember a gondolataival is. Hárít. Állandó belső környezetre törekszik, de ez így önmagában nem elég. Olyan belső környezetre törekszik, amelyben Ő AZ ÚR. Ő a Játék Mestere. Nem egyszerűen játékos, hanem mester. Aki irányít. Az emberig kvázi vegetatíve alakult így az élővilág. "Kívülről" "befelé". Külső hőmérsékletnek megfelelő belső hőmérséklet - állandó belső hőmérséklet. Szilárd külső váz - szilárd belső váz. Pete-tojásrakás - méhben való kihordás. Az embernél megjelentek a megfogalmazott gondolatok és érzések. Kellett hozzá a beszéd. Pontosabban nem is a beszéd, hanem a szavak. A nyelv.
Csak ennyi kellett hozzá. Bár ez önmagában is nagyon sok.
Minden. Ezért mondom, hogy az első és alapvető, mielőtt bármibe belekezdünk, a "világ" szavakkal való leképezése. És e szavaknak a világgal annyira való összehangolása, amennyire az csak lehetséges.
Ezért alapvetőek a definíciók.
Az ember - és öntudatlanul az egész élővilág - Játékmester akar lenni. Azt akarja, hogy az ő kezében fussanak össze a szálak. Imától a határozott cselekvésig azt akarja. Mi más az ima, mint Isten befolyásolására való törekvés? Mi más az Ő törvényeinek betartására tett (meddő) kísérlet?
Örök győztesek akarnánk lenni? Nem feltétlenül. Hiszen lehet drámát is játszani. Vígjátékot is. Mikor mit.
Nem ez a lényeg, nyájas Olvasó. Nem a szerep tartalma. Hanem a szerep fontossága.
Hogy is hívják az irodalmi művek főszereplőjét? Igen, kedves Olvasó. Igen.
Mi HŐSÖK akarunk lenni. Örök hősök. Akár antihősök is, csak hős legyen.
Ez minden játékunk értelme.
2014. 03. 30.