Az úgynevezett kilencpontos probléma elég ismert. A feladat az, hogy összesen kilenc, négyzetszerűen (3-3) egymás alá rendezett pontot négy egyenessel össze kell kötni úgy, hogy közben a toll hegyét nem szabad felemelni a papírról. Megoldani úgy lehet, hogy kilépünk a pontok behatárolta felületről, és meghosszabbítjuk a vonalakat.
A szabályok meghatározott feltételek mellett érvényesek. Ez a fizikától a társadalomig mindenre vonatkozik. Az átlagember lusta. Nem szeret több dimenzióban gondolkodni. Minél kevesebben szeret. Amikor például azt a szót hallja, hogy "kollektivizmus", akkor az egyenlőségre gondol. Arra, hogy a közös döntések többségi beleegyezéssel születnek. Nincs alá- fölérendelés, csak pontok alkotta egyetlen vonal, A és B között. A döntés annak lesz megfelelő, amelyik a pontok többsége által meghatározott félegyenes kiindulópontja. Végtére is, a "demokratikus" országokban ezt sulykolják belé az óvodától kezdve. Még a kevésbé "demokratikus" országokban is, mint a miénk, csak azokban a hatalom eredetére, nem a gyakorlásra vonatkoztatják.
Egyetlen dimenzió. Még csak nem is kettő. Kettő akkor lesz belőle, ha felveszünk egy, az előzőre merőleges másik egyenest is. Ha feltételezzük a vertikumot a horizont mellett. Nem duplázódnak a lehetőségek, hanem HATVÁNYOZÓDNAK. De ez eddig csak matematika. A fizikában a mennyiség dimenziója A MÉRTÉKEGYSÉGHEZ TARTOZÓ HATVÁNYOK ÖSSZESSÉGE.
Van VERTIKÁLIS kollektivizmus is. Ha valaki erről bővebben akar olvasni, megtalálja valahol a Naplóban. Persze ezt is félre lehet érteni és félre lehet értelmezni, lásd jelen magyar állapotokat, de most más dolgunk van, mint hogy ilyesmivel foglalkozzunk. Foglalkoztunk már eleget.
És nem csak az átlagember ilyen. Ilyen a szakember is. Képzeljenek el egy orvost. Egy teljesen átlagos orvost, aki mindent igyekszik a szakma szabályai szerint végezni. Felhívom a figyelmet "a szakma szabályai"-ra, kissé tágabban a PROTOKOLLRA. Tehát az orvosunk, mielőtt bármihez fogna, diagnosztizál. Elküldi a beteget mondjuk MRI-re, azaz mágneses rezonancia-vizsgálatra. Ez egy elég drága gép és elég drága vizsgálat. Mivel a gép drága, és a mágnesesség elvén működik, nem mindegy, hol van. Mielőtt kijelölik a helyét, megmérik a (mágneses) földsugárzást, hogy sugárzásmentes helyre tehessék. Ha nem oda teszik, körülbelül fél éven belül tönkremegy.
Ha ugyanez az orvos meghallja, hogy a beteg azért beteg, mert rossz helyen van az ágya, vagy az íróasztala, a legjobb esetben is elnézően mosolyogva legyint egyet. (Forrás: Kovács-Magyar András)
Albert Einstein éppen úgy nem tudta 1915-ben bizonyítani, hogy létezik mindaz, amit az általános relativitáselméletben leírt, mint Peter Higgs sem 1960-ban, hogy létezik Higgs-bozon. Utóbbinak nem is nagyon hitték el addig, ameddig 2012-ben kísérletileg nem sikerült bizonyítani. Nobel-díjat is csak UTÁNA kapott, a következő évben, Francois Englerttel megosztva. Mindezek eleinte... FELTÉTELEZÉSEK voltak. Amit az addig ismert sémákkal nem sikerült megmagyarázni, ezekkel sikerült. Higgs egyszerűen a hasára ütött, és azt mondta, mi van, ha berakunk az egyenletekbe egy ÚJABB részecskét, noha annak addig semmi nyoma nem volt. Igaz, nem is keresték.
Mit is kerestek volna? Ez a képzelet. Ez az ÖTÖDIK dimenzió.
De van hatodik is. Nem, nem a részecskefizikai húrelméletről beszélünk. Olyan is létezik, és azt mondja, MI VOLNA, ha úgy magyaráznánk meg az eddig megoldatlan problémákat, hogy a pontszerű részecskék feltételezését felváltanánk húrok, membránok és magasabb dimenziós objektumok feltételezésével? Szintén a képzelet, az ötödik dimenzió.
A hatodik a TEREMTÉS. Fel akarok építeni egy házat. A ház mindig megfelelő példa. Építik, és jó nagy. Mármint egy neutronhoz képest. Nos, a ház momentán még egyedül a képzeletemben létezik. Nincs se térben, se időben. De létezik, hiszen tudok róla. És aztán felépítem. Térben is lesz, időben is, képzeletben is, és megteremtettem. Egy valóságos, fizikai testet, aminek vannak méretei és van kiterjedése (a latin "dimensio" azt jelenti, hogy "méret", "nagyság").
Nagyon eltávolodtunk a fizikától, gondolja most az Olvasó. Rosszul gondolja: egyáltalán nem távolodtunk el. A legtöbb dimenziófogalom szemléletes tartalma az, írja a Wikipédia, HOGY EGY PONT VAGY ESEMÉNY MEGADÁSÁHOZ HÁNY FÜGGETLEN ADATRA VAN SZÜKSÉG. És akkor máris itt a hetedik: a HIT. Olvassák csak el Kőműves Kelemen balladáját. De meg is hallgathatják: a Szörényi-Bródy szerzőpáros magasan legjobb hosszú lélegzetű munkája. A köpönyegforgató István, a király a nyomába nem érhet. Ne is mondja, kedves Olvasó: szerintem.
Mi kell mindehhez? Mi kell egy magasabb dimenzióba való átlépéshez? KÖTETLEN GONDOLKODÁS. Mindenekelőtt és mindenek mellett. A meghosszabbított vonalak. Akármeddig.
KELL, írtam az imént. Kell, írtam le már sokszor. És majdnem ugyanannyiszor hozzátettem, hogy HA.
NEM KELL, mondom most. A "nem kell" és a "kell" ugyanannak a színe és visszája.
Nem kell.
HA.
2015. 06. 03.