Piroska Józsi kezd átmenni belém. Vagyis szépen kezd hasonulni. Vigasztalja, hogy nem egyedül van ebben, bár ez nekem nem öröm. Én szoktam ilyeneket írni, hogy "vagy egyezik, vagy nem, vagy megvitatjuk, vagy nem". Hát, más állapot nemigen lehetséges, legfeljebb a másállapot. Az Alkotmány, és a törvény. Ezeknek nem az a feladata, hogy megváltoztassanak bármit is. Egyrészt nem is tudnak, másrészt próbálkozni ugyan próbálkozhatnak, de ennek csak rájuk nézve lesz meglehetősen siralmas vége. Ezért nem szabad olyan baromságokat írni, hogy XY, mondjuk Newton megalkotta ilyen és ilyen törvényét. Nem alkotott meg semmit az égvilágon, legfeljebb KONSTATÁLT. Felismert valamit, amivel kapcsolatban két további teendő lehetséges: ellenőrizni, hogy tényleg jól ismerte-e fel, majd ha igen, tudomásul venni. Ilyen a törvény is. Milliószor leírtam, hogy egy vezetőnek, az ő inspirálására a törvénymegfogalmazónak (szándékosan nem törvényalkotót írtam) nem az a dolga, hogy újabb és újabb korlátokat eszeljen ki, hanem az, hogy a meglévő korlátokat FELISMERJE. Az Alkotmány és a rá épülő jogszabályok sem változtatnak meg semmit, csak konstatálnak egy jogi helyzetet. Ami vagy megfelel az ember léte által indukált lehetőségeknek és lehetetlenségeknek, vagy nem. Ha nem, ettől még utóbbiak megmaradnak, csak köztük és a jogszabályok között keletkezik feszültség. Amely feszültség azt fogja eredményezni, hogy egyre több lesz a szabályszegés. Minél nagyobb a feszültség, annál több. Úgyszintén milliószor elmondtam, hogy sem nekem, sem a HMP-nek nem az a feladatunk, hogy valami újat kitaláljunk. Különösen nem egy olyan meglehetősen régi képződménynél, mint az emberi társadalom. Nem is találtunk ki semmi újat. Igazából egy páviáncsorda működési rendjét applikáltuk egy emberi hordáéra, majd ezt egy nagyobb közösségére, és megkerestük azt a társadalmi formát, ami az emberiség történetében eddig működött (a "jó" és "rossz" szónak ezzel kapcsolatban sincs értelme). Működés alatt azt értem, hogy szerkezetileg nemigen változott. Ezt adaptáltuk a modern korra úgy, hogy abból a természetellenes rendből, amivé az emberi társadalom de jure (ami nem kivételesen távolról sem de facto) lett, de jure is egy természeteshez közelítő (ahol a "természetes" az, ami minden okoskodás nélkül, "magától" lenne), ugyanakkor a szükségszerű válságokat megelőzni tudó, rugalmas rendszer jöhessen létre. A "dolgokon" nem kell változtatni. Nem is lehet. A dolgokat csak a HELYÜKÖN kell kezelni. Erre szolgálna a törvény. Ha a (jogi) szerkezet torz, akkor minden emberi megnyilvánulás is torz lesz, olyan mértékben torz, amilyen mértékben a szerkezet az. Még egyszer mondom: nincs "jó" vagy "rossz". Olyan van, amilyen, ezt jónak vagy rossznak mondani lehet, de tudni kell róla, hogy teljesen önkényes. Ha megállapodunk abban, hogy az ember számára az lesz a jó, ami megfelel a természetének, rossz, ami nem felel meg, közelebb járunk a célszerűséghez. Már csak azt kell felismerni, milyen az emberi természet. A korrupció például attól korrupció, hogy annak nevezik. A rómaiaknál nem létezett olyan, hogy "befolyással üzérkedés", mert a kliens-patrónus rendszer a római élet egyik alapja volt. Az, amit ma korrupciónak hívnak is megelőzhető volna, ha egy teljesen másfajta szemlélettel kezelnénk az ún. köztulajdon és az ún. magántulajdon viszonyát. Ha azt a definíciót, hogy "idegen tulajdont sajátjaként kezel" nem egy bűncselekmény definíciójaként tartanánk nyilván, hanem egy igen dicséretes és támogatott gazdasági tevékenységeként. Vagyis, ha a "köz"-ről végre tudomásul vennénk, hogy egy elvont fogalom, és teljesen más kategória, mint Sándor bácsi, a vezérigazgató. Ezért és csak ezért fontos az a fránya Alkotmány. Társadalmi szinten többet nem tudunk - tudnánk, de nem célszerű - tenni, mint deklarálni egy egészséges szerkezetet. A többi azoknak a kis - és éppen ezért valóságos - közösségeknek a dolga, amit én lehető legkisebb autonómiáknak (nem demokráciáknak!!!) hívok. Az élet színtere ott van, a mikrokörnyezetben, és nem az államban, bármilyen fájdalmas felismerés is ez. Már csak azért is, mert állam ugyanúgy, mint mondjuk a lakásom...nem létezik.
Folytassuk, urak, hölgyek, katonák és szép leányok. Mivel mással, mint a fogalmak tisztázásával. A társadalom, tetszik vagy nem tetszik, csak emberekből áll. Állhatna állatokból is, de az nem társadalom. Másból nem állhatna. Idemásolok egy könnyen utánnézhető pár sort a Wikipédiából - az emberek szeretik azt, ami olyan lexikonszerű -: Anthony Giddens Szociológia című könyvében (Osiris Kiadó, Budapest, 1995.) a következőként definiálta a társadalom szót: "A társadalom a politikai uralom egy adott rendszerének alávetett, különálló területen élő és a körülöttük lévő csoportoktól eltérő identitással rendelkező emberek csoportja." Aholis valóban van kapcsolat ember és ember között, amennyiben mindenki egy sajátos szerkezet által pozícionált. A pozíciók adottak, csak az nem adott, hogy ki tölti be őket és mi szerint. Hablatyolhatunk bármit horizontális egyenlőségről, szabadságról és testvériségről, ha egyik sem lehetséges. Pozíciók vannak, például a legmagasabb betöltőjét nevezhetjük királynak, császárnak, első polgárnak, elsőnek az egyenlőek közül, elnöknek, főtitkárnak, kormányzónak, vagy Bélának is, az attól még a legmagasabb pozíció. Azért persze nem mindegy, minek nevezzük, mert a név determinál is. Senkinek sem kell magyarázni a különbséget aközött, hogy a királyi pozíciót - amely nem azért van, mert kitalálták, hanem azért találták ki, mert van - király, vagy elöl ülnök tölti be, elnöknek neveztetvén. Esetleg főtitkár. A kormányzó azért jó elnevezés, mert ha nem találtatik a legfőbb méltóságra valóban alkalmas személy, akkor azt valakinek helyettesíteni kell. Ezt fejezi ki a kormányzói státus. És megint rossz az, aki rosszra gondol. Ha valakinek nem tetszik Horthy, akkor jusson eszébe Arnold Schwarzenegger. És ha ez se jó, akkor nevezzük bárminek, csak azt fejezze ki, ami a lényege, ne valami semleges blablát vagy modernkedő szemfényvesztést. "És ha ez se jó, hát veszek neked egy négyütemű autót, És csillog az aszfalt, és dönget a Porsche, és bömböl a rádiód, S az antennára zászlót tűzünk, és nem nézzük hol a határ, Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!"
Ne zagyváljuk össze a társadalmat a kultúrával, gazdasággal, urambocsá' állammal. Ezek nem részei a társadalomnak, hanem velejárói. Jellemzői. A tömeg valóban nem társadalom, de ezt emlékeim szerint soha nem is állítottam. Azt mondani viszont, hogy a tömegben nincs kapcsolat ember és ember között, khmmm...hogy ne sértsek meg senkit?...nem okos dolog. Vegyünk egy tüntetést. Vagy egy hadifogolyoszlopot. Vagy akár egy zsúfolt buszt vagy strandot. Ugye, nem akarja azt mondani nekem senki, hogy EGYETLEN olyan dolog sincs, ami ezeket az embereket egybefűzi? Ha pedig van olyan dolog, akkor ez már kapcsolat. Ha akarják, ha nem. "Egy helyen vannak valamilyen közös cél miatt" vagy más miatt. Mi a lófasz ez, ha nem kapcsolat? Közös cél és közös cél között azonban különbség van. Létezik közös cél, mint ugyanaz a cél, ilyen a strandolás és az utazás, és létezik közösen megvalósítandó cél. Utazni egy üres buszon is lehet, strandolni egy üres strandon is. Amint viszont megjelenik a közösen megvalósítandó cél, a tömeg elkezd szépen hasonlítani a társadalomhoz. Megjelennek a hangadók, és, I'm so sorry, megjelenik a VEZÉR. És elkezdődik a differenciálódás, ama törvényszerűségeknek megfelelően, ahogy egy célt elérni akaró embercsoport működni képes. Vagyis elkezdődik a pozíciók betöltése. Megjelenik az ERŐSZAK, megjelenik az erkölcs, megjelenik a büntetés. Megjelenik a jutalom is, ami a hierarchiában való előrelépés. Mindaddig, ameddig ez a rendszer valóban célirányosan (célszerűen) működik, addig ez a bizonyos jutalom, bár jutalomként is fel lehet fogni, valójában valaminek a konstatálása. Ha egy katonát valamilyen tettéért előléptetnek, akkor ez annak a konstatálása, hogy az a katona több, mint akinek addig vélelmezték. Ugyanilyen a lefokozás is, csak fordítva. E folyamat végeredménye lesz a (szerzett) TEKINTÉLY, ami aztán az idők folyamán átruházódhat. Átruházódhat alkalmas emberre is, de ahogy halad előre az idő, egyre nagyobb lesz a valószínűsége, hogy alkalmatlanra ruházódik át. És akkor egy elegáns csavarral azt lehet mondani az embereknek, hogy a POZÍCIÓBAN van a hiba, nem a betöltőjében: ez történik 1789. július 14. óta. Nem érv az autokrácia ellen, hogy XY pocsék uralkodó volt. Mindig a norma szerintiből kell kiindulni: a posztok pedig magukat a normákat fejezik ki. Azt is lehet mondani, hogy a társadalomban betöltött pozíciók és a betöltőikkel szembeni elvárások egyenesen arányosak. Csak érdekességképpen írom le, hogy a tekintély átruházódása még egyetlen ember vonatkozásában is működik, példa rá szeretett miniszterelnökünk, aki immár, huszonhárom év elteltével első és sikeres színpadra lépése után, emberek nagy tömegének azt mondhat, amit akar. Mond is.
A társadalmat organizmusként fel lehet fogni, hiszen élő is és rendszer is, tehát élő rendszer, de akkor a rendszerek összes jellemzője is érvényes rá, beleértve az elidegenedést is rendszer és alkotói között. Mintha ezt sem én hangoztatnám egyedül, hanem nálam sokkal képzettebb koponyák is. És nem ma jöttek rá. Mit is írt egy bizonyos, zsidó származású, szakállas német úriember 1844-ben a Gazdaságfilozófiai kéziratokban? "A magántulajdon rendszerében a munka elidegenült tárgyától, ez az állapot annak eredménye, hogy a munka önmagától is elidegenült, és a magántulajdon az elidegenült munka terméke." Forgassuk ezt át társadalom-egyénre: A társadalomban az egyén elidegenül a társadalomtól, ez annak eredménye, hogy mint társadalmi lény önmagától is elidegenül, és a társadalom ennek az elidegenülésnek a terméke.
Végül az önigazgatás kérdése. Az élő szervezet mint szervezet önigazgató. Ez az önigazgatás úgy történik, hogy létrejönnek olyan speciális szervek, amelyek a különböző funkciókért felelnek, illetve - fejlettebb állatoknál - egyetlen szerv, ami az egész felett áll. Tehát - minthogy ez a szerv is a szervezethez tartozik -, lehet mondani, hogy a szervezet önigazgató, de csak akkor, ha a differenciálódásról nem veszünk tudomást. Másképpen, ha a szervezetet KÍVÜLRŐL szemléljük. És persze, ha többre nem vagyunk kíváncsiak, például arra, hogy "hogyan"? Ha már a "hogyan" kérdése felmerült, akkor felmerül az is, hogy vajon a sejtek nagygyűlést tartanak, és szavazással eldöntik, melyikük válik aggyá, melyikük végbélnyílássá, avagy ezek a sejtek "maguktól" kiválasztódnak? Hozzá kell gyorsan tennem, hogy a szervezet - az élő szervezet sem - NEM a sejtek összessége. Az majd akkor lesz, ha meghaltunk. De akkor már nem lesz szervezet.
Kurva nagy bajban lennénk a sejtek közötti nagygyűléssel. Legalább akkorában, mint amekkorában Anglia volt Cromwell és Orániai Vilmos között, Franciaország volt XVI. Lajos lenyakazása után, és Napóleon előtt, vagy Oroszország lett 1917. október 25 (november 7.) után.
S végezetül arról, hogy "alkotmányát a nép írja saját magának, és nem a nép egy része az egész népnek". A néphatalom elvéről és arról, hogy hogyan, milyen elv...milyen elvek alapján működik egy mai társadalom". Még egyszer elmondom. a nép nem tud írni. Én tudok írni, te tudsz írni, de MI nem tudunk írni. A MI egy elvont halmaz. A plébánia házvezetőnője bemegy a plébánoshoz. "Plébános úr, meghozták a miseborunkat!" "Nem jól mondod, Gizikém, a miseborból csak én ihatok. Úgy kell mondani, hogy meghozták a plébános úr miseborát." "Jó. És meghozták a plébános úr tűzifáját." "Már megint nem jól mondod. A tűzifától mindketten melegszünk: úgy kell mondani, hogy meghozták a tűzifánkat. Van még valami?" "igen. A plébános úr elfelejtette begombolni a nadrágját, és most a nadrágból kilátszik a pöcsünk!" Sem a társadalom, sem a nép nem ELVEK alapján működik. Az elveket csak megpróbálják ráerőszakolni. A néphatalom különben nem elv, csak sajnálatos tény. Vagy nem sajnálatos, mindenesetre tény. Az elv a népURALOM. Az, ami nincs. Honnan is lehetne? Az uralom egy képesség. Van olyan képesség, ami nem az anyukámtól és az apukámtól származik, hanem a NÉP adja? Van vagy volt vagy lesz olyan nép a történelemben, ami URALKODIK? Oszt ugyan mivel és hogyan?
Régi vár, régi már, az mese, ki róla jár, tik is hallgassátok.
2012.11.25.