Birodalmak jönnek és mennek. Akkád Birodalom, Óbabiloni Birodalom, Hettita Birodalom, Egyiptomi Birodalom, Asszír Birodalom, Újbabiloni Birodalom és a Perzsa Birodalom. Krisztus előtt 2350-330. Durván kétezer év. Utánuk már Nagy Sándor következett és a hellének, majd Róma. Kínát kihagytam, Közép- és Dél-Amerikát úgyszintén. Előbbi, ha a kereskedelmet és a találmányokat leszámítjuk, a világ sorsára a közelmúltig semmiféle hatást nem gyakorolt, utóbbiak dettó, ráadásul az indián (inka és azték) birodalmak későn, nagyjából a spanyol hódítás kora körül virágzottak. Az olmékok és maják megelőzték őket, de az olmék és maja civilizáció civilizációnak ugyan civilizáció volt, azonban a nagy ókori ázsiai-afrikai, majd európai birodalmakhoz nem hasonlítható.
Frank, majd Német-római Birodalom, bár utóbbi csak formális birodalom volt, Arab Birodalom, Mongol Birodalom (a világtörténelem legnagyobb, összefüggő területen létrejött birodalma), Oszmán Birodalom, Orosz Birodalom, Brit Birodalom, hogy csak a jelentősebbeket említsem a Római Birodalom bukása után. Bizáncot és a hunokat kihagytam, előbbit azért, mert a Római Birodalom utódbirodalmának tekinthető, utóbbit, mert a földrajzi kiterjedést leszámítva semmi jelentősége nem volt, és identitászavaron kívül semmit nem hagyott maga után hátra.
Meglehetősen régóta azt gondolom, hogy Európának, mint a világtörténelem irányítójának, vége. A mai értelemben vett európai népeknek is végük lesz, kinek előbb, kinek később, nekünk előbb, a skandinávoknak valószínűleg később. A fél év sötétség és hideg nem túl vonzó, meg ők valahogy nincsenek annyira útban. Nem mintha ez olyan nagy baj lenne. Hova lettek mára az etruszkok, szabinok, rómaiak, gallok, illírek, trákok, avarok, és a többiek, azokkal együtt, akikről nem is tudunk? Ez így működik. Nem felülbírálható. Sem a nemzetiszocializmus által, sem a szimpla nacionalizmus által, sem egyéni vélekedések által. Népvándorlás mindig volt, és mindig lesz. Hol így, hol úgy. Vagy egyszerre, nagy tömegben, vagy szép fokozatosan, ahogy ma is tapasztaljuk. Elég megkérdezni a migrációs hivatal bármelyik munkatársát. És ha népvándorlás van, keveredés is van. A többit nyugodtan az időre lehet bízni.
Az Európai Unió nem birodalom. Még állam sem, bár erre törekszik. Lehetne egy történelmi előképe: a Habsburg-birodalom. Vagy az a bizonyos Nyugat-római. De még akkora belső kohéziót sem lehet beleképzelni. Már csak azért sem, mert az a szellem, amely valóságos birodalommá tesz egy birodalmat, teljességgel hiányzik belőle. Ez egy gazdasági társulás. Nagy piac. Abból is lett. Úgy viszonyul a - pozitív előjellel - birodalomnak nevezhető birodalmakhoz, ahogy a szabadság a gellérthegyi Szabadság-szoborhoz, amit felállítása pillanatától Halas Marcsának nevezett a pesti folklór. De nem csak az a szellem hiányzik belőle, amely birodalommá tesz egy birodalmat, hanem az is, ami állammá egy államot. Tulajdonképpen minden szellem hiányzik belőle. Örömóda ide, Örömóda oda. Mond bárki, amit mond. Az legfeljebb úgy értékelhető, ahogy a fal lebontása előtt Habsburg Ottó értékelte Erich Honecker nyilatkozatait: csak beszél összevissza, mondta.
Az Európai Unió Európa utolsó dobása. Jó ideig, hogy azután mi lesz, tőlem senki ne kérdezze. Az Unió, ha visszatérünk az ókori birodalmakhoz, Európa fénykorához másodvirágzás szempontjából hasonlítva olyasmi, mint Babilonhoz viszonyítva az Újbabiloni Birodalom volt, bár az után legalább szép emlékek maradtak, többek között a II. Nabú-kudurri-uszur (Nabukodonozor) alatt épült függőkerteké, amit az ókori világ hét csodája egyikének tartanak (másképpen Szemiramisz függőkertjeiként emlegetik). Elődje, a Babiloni Birodalom százhuszonnyolc évig állt fent, az újbabiloni már csak nyolcvanhét évig. Babilont először a hettiták buktatták meg, másodszor a perzsák. Kellett nekik Asszíria (sem földrajzi, sem politikai értelemben nem azonos a mai Szíriával) ellen a médekkel szövetkezni (a perzsák - II. (Nagy) Kürosz vezetésével - először a médeket győzték le, majd méd területekről kiindulva a babilóniaiakat). Mene, mene, tekel ufarszin (arámi), írta Dániel próféta könyve szerint Bél-sar-uszur újbabiloni király palotájának a falára a láthatatlan kéz. Megszámláltattál, és kevésnek találtattál.
Ez a kor nem Európa kora. Még nem Ázsiáé (Kínára gondolok), Afrikáé végképp nem (az majd csak sokára lesz, ha lesz, amiben az éghajlat fogja kimondani a végső szót), hanem Amerikáé. Éppen száz éve tört ki és éppen Európában az a konfliktus, ami ide segítette. Ami az Unióban jó, az Amerikából jött. Híres mesterségünk címere. A tengerentúlra persze Európából ment, de ott kicsit átalakult. Jót tett neki az európai zűrzavar hiánya. De Európa nem lesz képes Amerikát reprodukálni. Sem föderatív, sem (mint papírforma szerint jelenleg) konföderatív változatban. "Uniós" szemlélet ugyan létezik, de hogy mekkora az ereje, ahhoz elég egyetlen pillanatra elképzelni, mi történne, ha mondjuk Oroszország megtámadná az Európai Uniót, és Amerika - nem volna NATO -, mint az utóbbi mindkét világméretű konfliktus elején, távol tartaná magát. Nade majd kialakul, mondja az optimista Olvasó. Soha nem fog kialakulni.
Isten jóformán eltávozott a világból. Nietzsche szerint halott. Bizonyos értelemben valóban az. Még az Ember maradt volna, de már ő is haldoklik. Nem az ördög veszi át a helyét. Akkor Isten is jelen volna. Az Ember helyét a sertés veszi át. A Fogyasztó. Ami az Emberből megmaradt, az az amerikai Alkotmány szelleme. Európában az emberi jogokról mindig csak beszéltek. Túl sok minden volt, ami mást is engedélyezett volna. Még az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának (La Déclaration des droits de l'Homme et du citoyen) - amelyet pontosan ugyanabban az évben fogadott el a francia Alkotmányozó Nemzetgyűlés, mint amelyben az amerikai alkotmány kiegészítését (United States Bill of Rights, 1789) megalkották - is ismeretes olyan példánya, amelyet EMBERBŐRBE kötöttek.
De Amerika sem vonhatja ki magát a kor szelleme - szellemtelensége - alól. Hogy mit MOND, és mit CSINÁL, az két különböző kérdés. Nem azt csinálja, amit akar. Azt csak hiszi. A birodalmi lét determinál és predesztinál. Megy a végzete felé, ami egyben Európa csalóka új lehetősége, majd végzete is lesz. Még csak azt sem lehet mondani, hogy ez baj. Ahogy írtam: ez így működik. De ne aggódjon, kedves Olvasó: mi nagy valószínűséggel nem fogjuk megérni. Úgyhogy azt állítok, amit akarok. Csak a gyerekeink, unokáink vagy déd- ükunokáink tudják ellenőrizni, ha ugyan meglesz még valahol. S utána?
Arról jobb nem beszélni. A sertés nem lesz megint ember. Marad sertés. Aztán, ha mindent elfelejtett, vagy kihal, vagy átalakul valami mássá. De talán nem mindenki. Talán marad még valaki, aki megőrzi azt, amit az Ember szellemének neveztem, és ahonnét akár Istenhez is vissza lehet találni. Talán. De addig le kell menni a gödör aljáig.
Egyetlen birodalom sem örök életű. Az amerikai sem lesz az. Már Buddha megmondta: a széthullás benne lakozik minden összetett dologban. - És akkor? - néz az Olvasó értetlenül. - És akkor - mosolyogna Buddha. - Folytassátok buzgalommal.
2014. 11. 24.