Egy kis kiegészítés "A mi napunk"-hoz. "Életszerű lenne - mondjuk - Gyurcsányt tömni?", kérdezte egy hozzászóló. Akkor nem akadtam fent rajta, de ma eszembe jutott. Mivel tömni? Pénzzel, természetesen. Minden benne van ebben az egyetlen kérdésben. Az egész mai Magyarország.
A kérdésben benne foglaltatik mindenekelőtt egy válasz. Az tudniillik, hogy "tömés" van. Az is benne foglaltatik, hogy a (jobboldali) hozzászóló EZT TARTJA REÁLISNAK. Valaki töm, és ez a valaki az éppen hatalmon levő. De az is benne van, hogy a hatalmon levő a saját klienseit tömi pénzzel. Naná, hogy nem az ellenfelet. Hiszen ez az életszerű. Hát, kedves felebarátaim, ez azért nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Lehet így is, de akkor legyünk következetesek, ahogy a Quimbi nem volt az. Akkor vezessük be a patrónus-kliens rendszert, de MINDENKIRE nézve, és NYÍLTAN. Az ellenfél is patronálhasson. De hát ő is patronál! - kiáltanak fel Önök. Patronál, de fű alatt. Még kevésbé mondja magáról, mint a kormánypárt. Ő a Grál-lovag, az ügyeletes kritikus. Eddig a mostani kormánypárt volt az. Némely tekintetben emlékeztet ez az egész minden demokráciák deklarált ősére, az athéni demokráciára. Volt Periklésznek, e demokrácia legismertebb alakjának - a sztratégosz, hadvezér címen kívül nem volt hivatalos titulusa, mégis ő irányította a városállamot - ismerős? - egy kis unokaöccse - ez is ismerős? -, bizonyos Alkibiadész. Az ő viselt dolgai is mutatnak némi rokonságot a Quimbi mostani szereplésével, sőt, a tusványosi vezérszónokéval is, de most nem erről akarok szólani. Történt ugyanis egyszer, hogy Alkibiadész beszélni szeretett volna Periklésszel, ám az épp nem ért rá. - Mivel foglalkozol? - kérdezte Alkibiadész. Egy beszámolót írok, válaszolta Periklész, amelyben számot adok tevékenységemről az athéniaknak. - Mi volna - kérdezte Alkibiadész -, ha úgy intéznéd az ügyeket, hogy NE kelljen számot adnod az athénieknek?
Tehát, drága honfitársaim, ha ez nem pártrendszer lenne, s nem timokrácia, a VAGYON uralma a nép uralma helyett, ami ugyan se nem lehetséges, se nem kívánatos, mégis mondják, tehát, ha ez egy rendeltetésszerű kormányzati rendszer lenne, akkor az volna az életszerű, ha nem a "tömés" volna rá a jellemző, hanem az ÉRTÉKTEREMTÉS. Amelynek következménye lehetne vagyon, gazdagság, de annak ELLENTÉTELE is lenne. Ellentétele, mondom, nem ÜRÜGYE. Nálunk még a timokrácia (a kifejezés szintén Athénból ered, a szolóni korszakból) is csak másodlagos, tekintve, hogy a LOJALITÁS következménye, nem az ügyességé és rátermettségé. Lojalitás-kapcsolatok-vagyon. Ez a magyar timokrácia tartalma. Akkor lesz vagyonos valaki, ha megfelelő kapcsolatrendszerrel rendelkezik, a megfelelő kapcsolatrendszer alapja viszont a politikai hovatartozás. Semmi köze a gazdasághoz. Olyan gazdasági hatalom, amely nem gazdasági. Képzelhetik, mi sül ki ebből. Nem is kell elképzelniük, láthatják, ha nem vakok. Érezhetik saját bőrükön. Ki mint a liba háját, ki mint a macska kilenc farkát.
De ami a politika MÖGÖTT van, az is gazdasági hatalom! Igen. Egyrészt a politika teremtette gazdasági hatalom, másrészt a politikát szponzoráló gazdasági hatalom. Persze előbbi is szponzorálja a politikát, úgy, hogy az privilegizált helyzetbe hozza a gazdaságban, és abból adózik. Pardon, lead. A gazdaságon élősködik, valóságos verseny nélkül, akár az utóbbi. Annyi a különbség, hogy az utóbbi már a párt hatalomra kerülése előtt megvolt, az előbbit a párt szülte. Utóbbi megállna a saját lábán, csak nem olyan biztosan, előbbi csak törekszik erre. Mint minden rendes maffia. Ha már elég gazdagok leszünk, átalakulunk szolid üzletemberekké. Ki szeret kockáztatni?
De nálunk ez se így megy. Gondoljanak Simicskára. És ha valaki valamilyen csoda folytán le bírna szakadni, ott a másik oldal. Ahol a sok éhes száj szintén tömésre vár.
Ki lehet a tömést kerülni? Teljesen nem lehet. Azt a rendszert lehet kikerülni, amelyben az országon pártok viaskodnak. Úgy lehet kikerülni, hogy az országot olyan kezekbe adjuk, amelyek szabadon válogathatnak a támogatók között. Amelyeket nem köti semmi egyetlen csoporthoz. Ha valami ezeknek ellenére van, szövetkezhetnek mással. Egy pártember csak a pártjával szövetkezhet. Azt kell tömnie.
Két nagyon fontos dolog következik mindebből. Az egyik, hogy a tömés sokkal kiegyensúlyozottabb és kisebb mértékű lesz. A másik, hogy megnő a döntési szabadság. Nem kell a tömésre koncentrálni.
Lehet az országra is.
Fura, ugye?
2016. 07. 26.