A hatalom monopolizálása. Ez folyik ma Magyarországon, immár ötödik éve, rendületlenül. Semmi baj nem volna vele, ha nem egy párthoz és ezen belül egyetlen emberhez kötődne. A sorrend megkerülhetetlen: egy párt, és ezen belül egyetlen ember. Nem baj, ha a hatalom egyetlen ember kezében koncentrálódik, de csak akkor nem, ha...ha nem az illető személyes hatalma, hanem AZ A POSZT SZILÁRD,AMELY A SZEMÉLYES HATALMÁT ADJA. Más szóval, ha nem NEM KÖZVETLENÜL, SAJÁT MAGÁHOZ KÖTŐDŐEN birtokolja a hatalmat, hanem közvetve, a posztján keresztül. Ennek azonban három alapfeltétele van. Az első a megfelelő, rousseau-i értelemben legális és szilárd Alkotmányon alapuló jogrendszer, a második a megfelelő kiválasztási-legalizációs rendszer, a harmadik a megfelelő ellenőrzés és ellensúlyozás. És van egy negyedik feltétele is, a legfontosabb, de erről majd később.
Mi a baj a párttal? Hiszen a párt elméletileg garancia fentiek ellenkezőjére. Hiszen bármikor leválthatja a vezetőjét, és bármikor egy alkalmasabbat ültethet a helyébe. Milliószor leírtam már, most megpróbálom kicsit másképp. Ugyanaz, mint ha mondjuk a középkorban nem egy főurat, hanem a FŐÚR BANDÉRIUMÁT választották volna meg. Vagy FŐURAK EGY CSOPORTJÁT. Mintha azokat, akik a köztudottan "ökör"-nek nevezett II. Ulászlót, azaz "Dobzse" ("jól van") Lászlót 1490-ben királlyá koronáztatták, KÖZVETLENÜL megválasztották, a többi pedig választáson kívüli rutinmunka lett volna. Az ország szekere még a történelminél is olajozottabban haladt volna... Mohács felé.
Nade ha nem Ulászló a kiválasztott, hanem I. Mátyás? Előbbi rendszerben (Hunyadi) Mátyás lehetne ugyan erőskezű uralkodó, még az őt az ún. Hunyadi-párt segítségével trónra juttató Szilágyi Mihályt is bebörtönöztethetné, egyet azonban semmiképp nem tehetne: NEM VÁLTHATNÁ LE SAJÁT PÁRTJÁT. Más szóval: AKÁRKIKBŐL is állna a párt, ki kellene szolgálnia. Leválthatna EMBEREKET, ki is végeztethetné őket, új embereket állíthatna a helyükbe, de a PÁRTOT nem válthatná le. Ezt még Lenin, Sztálin, Mussolini, vagy Hitler sem tehette meg. Hiába tűnik egyeduralkodónak valaki egy pártrendszerben, SOHA NEM EGYEDURALKODÓ, legfeljebb EGYEDÜL AZ Ő SZEMÉLYE KONSTANS.
Ami nem azt jelenti, hogy átléptünk egy másik dimenzióba, hanem azt, hogy maradtunk ugyanabban a dimenzióban, EGY DIKTÁTORRAL SÚLYOSBÍTVA.
A kétségbeesett Olvasónak, látva, ami ma Magyarországon történik, könnyen úgy tűnhet, hogy "ez már mindig így marad". Vagy legalábbis beláthatatlan ideig. Ha elég öreg, gondoljon vissza mondjuk a nyolcvanas évek elejére. Ha valaki akkor azt mondja neki, hogy tíz év múlva már Szovjetunió sem lesz, a szemébe nevet.
Ő csak a mindent lefedő és - látszólag - kezében tartó pártapparátust látta, az irgalmatlan nagynak tűnő hadsereget, a többi erőszakszervezettel súlyosbítva. Titkosrendőrséggel, besúgókkal, munkásőrséggel, Ifjú Gárdával, bizalmikkal, házmesterekig bezárólag minden szemmel és füllel, aki az állampártnak dolgozott.
Buddha tanítása, hogy "aminek kezdete van, annak vége is van" egy volt a jópofa keleti bölcsességek közül.
Olyan társadalom, amelyben a hatalmon, illetve hatalom közelében levők ne élnének vissza saját kiváltságos helyzetükkel, nincs. Nem lehetséges. Hiába tesszük a legmegfelelőbbnek tűnő embereket a megfelelő pozícióba, a pozíció önmagában már determinál. Visszaélésekre hajlamosít. Ha pedig visszaélésekre hajlamosít, akkor vissza is fognak élni vele. Már akkor vissza fognak élni vele, ha csak lehetőséget ad a visszaélésre. Márpedig olyan pozíció, amely egyáltalán nem ad lehetőséget a visszaélésre, nem létesíthető.
Olyan rendszer azonban igenis létesíthető, amely NEM A VISSZAÉLÉSEN ALAPSZIK. Amelynek nem lényegi eleme a visszaélés. Mit kell hozzá tenni? Semmi mást, csak annyit, hogy nem egy absztrakciót (változó összetételű csoportot) juttatunk a főhatalom birtokába, hanem KONKRÉT SZEMÉLYEKET. Annak a pár apróságnak a hozzátoldásával persze, amit az első bekezdés utolsó mondatában leírtam. Nincs énnekem a pártokkal semmi bajom. Működjenek vidáman, de A MAGUK HELYÉN, mint politikai érdekképviseletek. CSAK NE BIRTOKOLJANAK FŐHATALMAT, SE KÖZVETVE, SE KÖZVETLENÜL.
Elképzelhető ez? Elképzelhető. De kell hozzá egy olyan csoport, amely minden más csoport felett áll, NEM PÁRT, nem kompetens az államirányításban, és nem is akar kompetens lenni. Ráadásul megfelelő és nem lejáratott TEKINTÉLLYEL is rendelkezik. Ilyen e pillanatban nincs. Volt: EGYHÁZNAK hívták. Hívják ma is, de már hajdanvolt tekintélye maradékait morzsolgatja. Pedig a Cromwell által kivégeztetett I. (Stuart) Károly angol király mondása ma is érvényes: HA NINCS PÜSPÖK, NINCS KIRÁLY SEM. A kedves Olvasó helyettesítse be a püspököt akárkivel. Egy feltétele azért van a dolognak: az ABSZOLÚT háttértekintély.
Nem is olyan egyszerű, ugye? Márpedig, ameddig ez meg nem valósul, addig a világ Orbánostól, Asszadostól, Lukasenkóstól, Putyinostól halad arra, amerre halad. Tudja a nyájas Olvasó jól, hogy merre.
Tudja azt is, hogy vége lesz egyszer ezeknek a diktatúráknak is. Hiába próbálják saját hatalmukat átmenteni. "Mindenkit megölhetsz, de a saját utódodat nem tudod megölni", mondta Seneca Nérónak.
Csupán az a kérdés, ki lesz az. És mi/ki áll majd mögötte.
2014. 07. 21.