Apa, anya, három gyerek: mondjuk két fiú és egy lány. Az ideális, szűkebb és (magyar) jogi értelemben vett család. Legyen ez a példa. Nem az átlagról van szó, azt pedig mindjárt elmondom, hogy miért ideális.
Az apa és az anya nem vérrokonok. (Lehetnének, például a jelenlegi magyar szabályozás másodfokú rokonok házasságát engedélyezi, de most ideális családról beszélünk.) A család alapja tehát nem a vérrokonság. Lehetne négy testvér is, de három minimum kell a szaporodáshoz. A nemek különbözősége a nemi szocializáció érdekében fontos. A fiúk lassabban és nehezebben érnek, és úgy gondolom, sokkal sérülékenyebbek, ezért írtam két fiút és egy lányt. Lehetne fordítva is, de... ismertem egy hatgyerekes családot. Öt lány és egyetlen fiú. Egyik délután épp otthon voltam, amikor az udvarukban felharsant a lánykórus: te hülye barom! És ez nagyjából ki is fejezett mindent. Gyakorlatilag elmenekült otthonról. Kemény, kihangsúlyozottan férfias hivatást választott: harcművész lett. A facebookos oldalára viking harcosokat, halál-szimbólumként lovon vágtató, kaszás, meztelen öregembert, Conchita Wurst, eredeti nevén Thomas Neuwirth osztrák transzvesztita énekest, a "szakállas nőt" kifigurázó képeket rak fel. Önmegerősítés és önszuggesztió. Én ilyen vagyok. Lássatok ilyennek. És akkor én is el fogom hinni nektek. Csak olyannak ne lássatok, amilyen vagyok: tele kisebbrendűségi érzéssel és bizonytalansággal. Mindez katolikus-kereszténységgel tetézve (ráadásul a karizmatikus változattal), de arról beszéltünk már eleget, és gyanítom, fogunk is még.
Az apa és az anya. Már itt elakadunk. Az állam attól a pillanattól, hogy házasságot kötöttek, e házasságot támogatja. Nem önzetlenül támogatja: munka- és védképes új állampolgárok reményében. Az érzelmekbe nem tud beleszólni, de a vagyoni viszonyokba igen. Az egész alapja és eredete, ahogy az előző részekben is láttuk, a TULAJDON. A régi, patriarchális családmodell, amelyben a feleség és gyerek is tulajdon volt, arisztokratától a parasztig. Föld a földhöz mén, fejezte ki a lényeget az utóbbi. Aki nem látta, e tárgyban ajánlottan nézze meg Fábri Zoltán Körhintá-ját 1956-ból a fiatal Törőcsik Marival, és, hogy a fiúk se maradjanak ki, Paolo és Vittorio Taviani 1977-es filmjét, az Apámuramat. Ezért üldözték a házasságtörést (a Tízparancsolat sem paráználkodásról, vagyis házasságon kívüli nemi kapcsolatról beszél, hanem HÁZASSÁGTÖRÉSRŐL, paráználkodás csak a katekézisekben lett belőle) kiemelten, különös tekintettel a nőkre: ha az asszony hűtlen, nehéz eldönteni, hogy (a szó mindenféle értelmében) kié a gyerek. A genetika nem régi tudomány. A férfiakkal mindig is elnézőbben bántak, ha máshol nem, a gyakorlatban. Királyokkal különösen: Dávidnak az öregségében őt melengető Abiságon kívül nyolc feleségét ismerjük név szerint: Mikált, Ahinóamot, Abigailt, Maakát, Haggitot, Abitált, Eglát és Betsabét. Utóbbival való kapcsolata etalonja volt mindannak, amit a törvény tiltott. És akkor azokról a hölgyekről, akikről a Biblia nem beszél, mi sem beszéltünk.
AZ EMBER NEM MONOGÁM. Hányszor leírtam már. De én igenis az vagyok, tiltakozik az Olvasó. Tehát gyerekkora óta csak egyetlen kapcsolata volt. Nem, nem, de EGYSZERRE csak eggyel. Azon túl, hogy egy - például - hollónak erről meglenne a maga külön bejáratú véleménye, érdemes újfent elgondolkodni, hogy - úgy általában - mit kell tiltani: azt, ami benne van az emberben, csak valamiért nem kívánatos, vagy azt, ami nincs benne?
A szülők együtt maradása, különösen, miután felnőttek a gyerekek, valami teljesen másról szól, mint a közfelfogásbeli családról. Emberileg lehetetlen, mondja a szigorú katolikus is, Krisztus éppen ezért parancsolta meg. Csak Krisztussal lehetséges, teszi hozzá, de most nem szeretnénk katolikus lelkigyakorlatot tartani. Enélkül maradnak a kényelem, összeszokás, vagyonközösség, effélék. És a szeretet? Vagy a gyűlölet, teszem hozzá. Az is összetarthat, évtizedekig. Még a szerelmet sem zárom ki. Nem kémia. Az a szerelem, amit én szerelemnek nevezek, nem kémia. De ez nem a család összetartása. Ez két idegen összetartása. Fel fognak horkanni sokan, de akkor is. Mivel ma be kell fejeznem, nem fogom részletezni.
Jó, és a gyerekek? A testvérek? Volt nekem egy fekete komondorom (komondorjellegű fekete kutyám). Minden idegen kutyával tökéletesen megvolt, KIVÉVE A FEKETÉKET. Miért? Mert a testvérkéi is mind feketék voltak. Velük kellett nap nap után megharcolnia az emlőért, táplálékért, gazdáért, mindenért. A testvér erről szól. Nem az összetartásról, hanem az életre való felkészítésről. Nem a békéről, hanem a háborúról. Az argentin dog eredetileg egy lefogó vadászkutya. Üldöznie kellett a vadat - vaddisznót vagy jaguárt -, majd lefognia mindaddig, ameddig a lovas emberek oda nem értek, és le nem szúrták. A kis argentin dogokat ezért kis vaddisznókkal és jaguárokkal együtt nevelték. Láttam már filmet magyar disznóskertbe képességpróbaként beengedett magyar argentin dogokról. Ha az átszúrt tüdőt és a légmellet megúszták - pedig csak süldő vadkannal akaszkodtak össze -, már szerencsésnek mondhatták magukat.
És a szülői szeretet? "Semmiféle emberi szeretetben nem hiszek. Még az anyai szeretetben sem", prédikálta az egyik valaha élt legnagyobb formátumú református lelkész, dr. Kenéz Ferenc az általam hallott legjobb karácsonyi prédikációjában. De ettől függetlenül: ollan nincs - hogy átmenjek Esterházyba, lásd Bevezetés a szépirodalomba, margó, valahol középtájt -, hogy bárki az összes gyerekét egyformán szeresse. Ha pedig ollan nincs, akkor oda a feltétlenség. Ha oda a feltétlenség, akkor oda a feltétlen összetartás.
Az összetartó család - nagycsalád - a KLÁN. A klán elsősorban, másodsorban és harmadsorban valamiféle érdekközösség, amire a vérségi-rokonsági kapcsolat csak az ürügyet adja. Nem csak a skótoknál - most vicces leszek -, hanem még az íreknél is. Mindannyian emlékezünk a balvégzet sújtotta Kennedyekre. Ezzel az erővel más is adhatja, okvetetlenkedik az Olvasó. Adja is: gondoljon az olasz maffia "keresztapáira" vagy az egykori hippicsaládokra. A "család" mindkettőben benne van. De véletlenül jó példára akadtam. E kettő pont abban különbözik egymástól, amiben a de jure család a de facto családtól. A kétezer éves minta családja attól a családtól, amit én családnak nevezek. És amiben benne van az igazi összetartás is.
Az oszmánok az úgynevezett devsirmével begyűjtött gyerekeket először török rájákhoz (földművesekhez) adták ki, nevelésre és munkára. Egy idő után értük jöttek, és ismét begyűjtötték őket, kit-kit képességei szerint vagy - mondjuk - az udvarba, vagy - mondjuk - a janicsárok közé. Három "öreg" katona mellé újoncnak. A szó mindenféle értelmében befogadták, és ő is befogadta a többieket. Janicsároknál soha nem kellett tartani az asszonyok megerőszakolásától. Ők lettek egymás családja. Egy csodálatos katona-testvériség, egyben egy dervisrend (Hadzsi Bektas rendje). Magukat a PORTASZOLGÁK TŰZHELYKÖZÖSSÉGÉNEK nevezték. Minden janicsár egy erre emlékeztető rézkanalat hordott a csákóján, a csapat pedig egy nagy rézüstöt, csatáról csatára. "A család szentély" - mondta a Magyar Királyi Csendőrség "tízparancsolata". - "HA MAGADNAK NINCS, ŐRSÖDBEN S A KÖRÜL MEGTALÁLOD." És ha már hadseregről beszélünk (a csendőrség is katonai szervezet volt): a világháborús német hadseregben az őrmestert "ANYÁ"-nak szólították.
Nem KELL senkit szeretni. Nem kell. Botránkozzanak csak meg. Még a gyerekeket sem KELL szeretni. Egyenlően nem is lehet, de máshogy sem kell. Továbbra sem tartunk bibliaórát, ezért maradunk az emocionális szeretetnél. A saját gyermekét, apját-anyját-bárkiét sem kell szeretni senkinek. De ha szereti -
Ha szereti, akkor MINDEGY, hogy azzal, akit szeret, milyen rokonsági kapcsolatban van, vagy van-e egyáltalán rokonsági kapcsolatban. Még az is mindegy, hogy egy fajhoz tartoznak-e. Rudyard Kipling Mauglija vagy Edgar Rice Burroughs Tarzanja nem csak a képzelet szülöttei voltak. De a szeretet önmagában még édeskevés a családdá váláshoz. Ahhoz a családhoz, amiben az összetartás benne foglaltatik. Ahhoz valami olyasmi is kell, ami a janicsárokban és a csendőrökben megvolt. A de facto családhoz.
És akkor most nézzük. A de jure értelemben vett család TULAJDONVISZONYOKON ALAPULÓ ÁLLAMI (EGYHÁZI) INTÉZMÉNY. Ezzel szemben a de facto értelemben vett család ÉLŐLÉNYEK (EMBEREK ÉS/VAGY ÁLLATOK) EGYENRANGÚ ÉRZELMI ÉS BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE, NEMTŐL, FAJTÓL, SZÁRMAZÁSTÓL FÜGGETLENÜL. Egymást szeretők olyan kapcsolata, amelyben nem a "normálishoz", hanem az "abnormálishoz" való viszony az irányadó. Minden egyéb csak kényszerkapcsolat. Ez az a család, amelynek az összetartás a lényege. Ez A család. Közösség. Ennyi választja el a barátságtól. Az utolsó adósságomtól.
Csorba Gábornak szeretettel. Teljesítettem a kilencedik karácsonyi kívánságot.
2015. 06. 22.