"Vona Gábor, a Jobbik elnöke egy interjúban azt mondta, hogy lemond posztjáról, ha a pártja nem nyer 2018-ban."
Ez hülye, mondja az ember első olvasatkor. Hiszen nem csak, hogy nem fog nyerni, de a 2014-es pozícióiból is veszteni fog. Becsapja saját választóit. "Mondja azt nekik, hogy nem fognak nyerni? - kérdezik tőlem Önök. "Vegye el a hitüket?" Ne. A hitüket ne vegye el. De az illúzióikat nyugodtan elveheti.
Értelmetlen politikai sablonok. Mindenkinek azt kell szajkózni, hogy nyerni fog, mindenkinek azt kell hirdetni magáról, hogy ő feddhetetlen, már-már hérosz, félisten, elvtársaival együtt, és minden, ami ennek ellentmondani látszik, aljas hazugság, és az ellenfél rágalma. A képmutató és velejéig romlott ellenfélé. Ilyenkor mindig eszembe jut a Dunántúli Napló valamelyik 1940-es számában leközölt riportja egy székelyföldi legénnyel (egy évig dolgoztam az Országos Széchényi Könyvtár hírlaptárában). "Nekünk azt mondták az oláhok, hogy a magyar hadsereg szedett-vedett csürhe. Se ágyújuk, se puskájuk, és csupa girhes parasztból áll. Pedig ez épp rájuk nézve igaz. Szőröstalpú hegyi mócok, bárdolatlan, primitív bocskoros söpredék, első világháborús flintákkal. Egy napig se tudtak volna ellenállni." "És mit gondol a magyar hadseregről, most, hogy látta?" "Csoda ez, kérem. Csillogó fegyverek, fényes kardok, félelmetes harckocsik, és a katonák! Mind megannyi dalia, az arcuk pedig, uram, az arcuk olyan, mint a rózsa! A gulyáságyú! Micsoda illatok szállnak ebédosztáskor! Be jó volna magyar katonának lenni!" "Még rákerülhet fiam, a sor" - mosolyodott el a riporter. Nem szóról szóra írtam le, bár vannak átfedések, de a lényeg ez volt.
Ami egyszer bevált, mindig be fog válni. Ha pedig nem vált be, épp itt az ideje. "Ezerszer csináltam már ezt a műtétet" - mondja az orvos az ideges páciensnek. "Akkor nem kell félnem" - sóhajt fel megkönnyebbülten a páciens. "Hát nem is. Egyszer csak sikerülnie kell."
"Your country needs you", hirdette Lord Kitchener első világháborús angol toborzóplakátja. Ennél többet Horatio Herbert Kitchener tábornagy nemigen csinált. Az egész konfliktus általa megélt időszaka alatt (1916. június 5-én hajója az Orkney-szigetek közelében aknára futott, és ő sem élte túl) egyetlen ihletett pillanata volt: amikor felismerte, hogy a mozgó háború lövészárokháborúvá alakult. Sem ő, sem más nem tudott azonban mit kezdeni vele. Ugyanazt a taktikát erőltették a végsőkig: az ellenség legerősebb pontjára mért tűzcsapás, roham, ennek összeomlása után vissza a saját árkokba. Így ment ez majdnem négy keserves esztendőn keresztül, legalábbis a nyugati fronton. Nyugaton a helyzet változatlan, adta regénycímnek Erich Maria Remarque. De miért lenne a háború - amely Carl von Clausewitz halhatatlan definíciójával a politika folytatása más eszközökkel - kivétel?
Nincs szükség hazudozásra és félrevezetésre. Ki kell lépni a mókuskerékből. Ha Medgyessy Péter 2002-ben, a győzelem után elmondja, hogy "gyerekek, ugyan megígértük, de nem tudjuk teljesíteni", nyilván vesztett volna a népszerűségéből, de a magyar történelem egészen másként alakul. Nincs őszödi beszéd, nincsenek (akkora) zavargások, nincs fülkeforradalom, nincs Alaptörvény, nincs az, ami így van. Lehet, hogy a Fidesz nyert volna 2010-ben, de hogy nem ennyivel, arra mérget vehetnek. Mondok Önöknek még egy első világháborús példát. Szemtanú írta, aki végigszolgálta az egész konfliktust, mégpedig bátran: a Vaskereszt mindkét fokozatát megkapta érte. Ez a szemtanú "Harcom" című könyvében beszél a német és az antant propagandája közötti különbségről. A német propaganda az ellenséget gyáva nyulaknak tüntette fel. Pipogya fráterek tömkelegének, akik az első puskalövésre kereket oldanak. Az antant ellenben a "hunokat" (ahogy II. Vilmos császár szerencsétlen módon a kínai boxerlázadás leverésére küldött német csapatokat biztatta - "viselkedjetek úgy, mint a hunok" -, s aztán ez rajtaragadt a németeken) vérszomjas fenevadakként ábrázolta. "Az életedre törnek", sulykolta bele minden újoncba. Az angol-francia-amerikai katona azt tapasztalta, hogy valóban az életére törnek. A frontra kikerült németek viszont azt, hogy hazudtak nekik.
Ugyanez lesz a Jobbik választóival is, és minden hozzá hasonlóan viselkedő párt választóival.
Persze, van a dolognak egy másik nézete. Ha Vona a saját menekülő útvonalát készíti elő. Vagy csak úgy tesz: Sztálin, sőt Kádár is így tett a maga idejében. Felajánlja lemondását, azzal, hogy nem fogják elfogadni, és akkor a vereség ellenére (személy szerint) jól jön ki a dologból, utána pedig ő szabhat feltételeket. És ha elfogadják... hát akkor Isten neki, fakereszt. Nagy valószínűséggel már javában munkálkodik ezen a variáción is.
A helyes taktika az, ha mindkét kimenettel jól járunk, legfeljebb az egyikkel jobban. És mi lesz a félrevezetett választókkal? Semmi. Találnak maguknak majd egy másik sarlatánt.
(Így) "nem lesz, nem lesz záróra", énekelte Másik János és Cseh Tamás a Levél a nővéremhez 1-ben. "Miért?" "Mert zongorázom."
2016. 06. 11.