Those were the days 18. (A Kádár-korszak)
Hol van az az idő, amikor a meggymagos ember számított a gazdasági bűnözők legfélelmetesebbikének? "Kezdő üzletember volt" - mesélte valakiről, már 1994 körül az akkori könyvelőnk. "A partnere feleségét és fiát lőtte agyon, ahelyett, hogy őt magát dolgozta volna meg." Még viccet is csináltunk az effélékből. Miután megkaptam a soha semmire nem használt fegyvertartási engedélyemet (egész életemben egyetlen madarat lőttem le légpuskával, azt is rögtön megbántam, sőt máig bánom), ügyvezetőtársammal elindultunk fegyvert vásárolni. Meg is vettünk egy sörétes és egy golyós puskát, de a tokok akkor épp kifogytak. Amikor visszaértünk az irodába, már vártak ránk tárgyalópartnerek. Nem kis szemeket meresztettek, meglátva mindkettőnk vállán egy-egy puskát. "Bocsássanak meg a késésért. Nehéz üzleti tárgyalásunk volt" - kacsintottam rájuk.
Node ez már a Kádár után következő vircsaft volt, ami jószerivel ma is tart. Már jó ideje meg se rezdülök, ha azt hallom egy üzleti szituáció megoldásaként, hogy "berepültek a fiúk". Még a kilencvenes évek elején, ha Szegedre vitt az utunk valamiért, már csak szórakozásból is útba ejtettük a Virág cukrászdát, és fogadásokat kötöttünk egymással, ki lehet a szerb bérgyilkos, ki az összekötő, és ki a magyar megrendelő. Ültem azóta oroszokkal a margitszigeti Thermál Hotel szaunájában, akik mindjárt belépéskor kiraktak egy 7.65-ös Walthert a padra, aztán elkezdték sörrel locsolni a lávakövet, menekültem rablók elől Nagykőrös határától az erdőn át Lajosmizse felé egy Grand Cherokeeval, amit később mégiscsak elloptak, hallottam gyomorforgatóbbnál gyomorforgatóbb történeteket, de ezek, mint már említettem, AZÓTA történtek. Jobb ez vagy rosszabb? Ha Petőfi szemszögéből indulunk ki, jobb. Meg is írta A kutyák dala és A farkasok dala című költeményeiben. Ha meg az átlagpolgár szemszögéből indulunk ki, aki se hotelek szaunájába nem jár, se luxuskocsikra nem telik neki, rosszabb.
Biztos sokan ismerik Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem című novelláját, vagy a belőle készített filmet, színdarabot, musicalt. A főhős, Viktor (hogy is mondaná egy író? "a valósággal való bármiféle egybeesés kizárólag a véletlen műve lehet") előtt két lehetőség áll: hétköznapi, szürke emberként hétköznapi, szürke életet élni, vagy pár napig megfordulni egy olyan világban, amely nem az ő világa, a hónap többi részében pedig nyomorogni. Erőnek erejével fenntartani egy olyan élet látszatát, amely nem az ő élete. Utóbbi választásában mind a lebukás, mind a drámai végkifejlet előre kódolva van, előbbiben az örökös elégedetlenség. Rengeteg Viktor van, kedves Olvasó. Tele van a világ és az ország Viktorokkal. És úgy tűnik, mintha csak két dolgot lehetne velük tenni: a rendelkezésre álló javakat többé-kevésbé egyenlően elosztva (vagy legalábbis ügyelve, hogy kirívó vagyoni különbségek ne legyenek) biztosítani, hogy egy élhető, de egyenletesen szar életet éljenek, vagy hagyni, hogy egymás fejére nőve egy csoportjuk a másikhoz viszonyítva jól - mérhetetlenül jól éljen, a többiek pedig nyomorogjanak. Előbbi a kutyák világa, utóbbi a farkasoké. Csakhogy létezik egy harmadik lehetőség is: ha abból indulunk ki, hogy az érdemtelenül becsvágyó Viktorok sokkal többen vannak, mint a szintén becsvágyó, de tehetséges Viktorok. Egyetlen Viktorra lefordítva ez azt jelenti, hogy Viktorunk egyrészt két szalmaszálat nem hajlandó keresztbe tenni, hogy az álma, bármilyen kicsiny mértékben is, de valósággá váljon, másrészt minél többet tartózkodik az álomvilágában, annál inkább elhiszi, hogy az nem is álomvilág. Igazából nem is a világgal nem hajlandó szembenézni, hanem önmagával. Nem a világgal nincs kibékülve, hanem saját magával nincs kibékülve. Semmi mást nem kell vele tenni, mint egy tükröt tartani elé, és kényszeríteni, hogy belenézzen. Szerinted, nyájas Olvasó, kiből van több? Boldog lottómilliárdosból, vagy boldogtalan lottómilliárdosból? Szerinted ugyanannyi testépítő lenne-e a világon, mint amennyi most van, ha egy jó tündér eltüntetné az anabolikus szteroidokat és növekedési hormoninjekciókat? Ha valami miatt drasztikusan lecsökkennének a csalási lehetőségek az érvényesüléskor, és többnyire csak az érvényesülhetne, akinek van is valami a tarsolyában, szerinted akkor is ugyanilyen kevés maradna a boldogtalan tömegeknek? Szerinted melyik az igazságosabb: száz arra érdemes gazdag ember, vagy tízezer érdemtelen? S ha már lopnak, ki tud többet lopni: száz vagy tízezer? Apropó: lehet elégedetlen a lehetőségeivel az az ember, aki olyan magasra emelkedhet, amilyen magasra csak TUD? S ha nem tud tovább, csak ameddig a képességei engedik, nevezheti ezt igazságtalannak? Boldogtalan az ember, ha ELFOGADJA ÖNMAGÁT? Boldogtalan a tömeg?
Nincs az a hatalom, amely megszüntethetné az emberek közti különbségeket. Nincs az a hatalom, amely egyenlővé tehetné őket. Nem jogi értelemben egyenlővé, hanem képességeik és hajlamaik szerint egyenlővé. Mi a legtöbb, amit a jog tehet? Hogy egyenlő ESÉLYEKET és egyenlő ELBÍRÁLÁST biztosít a számukra. Mit rakhat ehhez hozzá a politika? Egy olyan társadalmi környezetet, amelyben mindezek érvényesülni képesek. Abban a társadalmi környezetben, amely csoportok hatalmára épül, az ember mint ember elvész. Mind az esélyei, mind az elbírálása annak függvényében alakulnak, hogy melyik csoporthoz tartozik. Ha csak egyetlen hatalomban lévő csoport van, hogy ahhoz az egyetlen csoporthoz tartozik-e. Nem a tulajdonságai által mérettetik meg, hanem a lojalitása által. Kutya vagy farkas, egyremegy. Viktor, a boldogtalan segédmunkás és Viktor, a boldogtalan diplomata. Az egyiket lenyomják, és előbb-utóbb megfullad, a másik csalással lett az, aki, és előbb-utóbb lelepleződik.
Van az állattenyésztésben egy alapszabály: hibát hibával nem lehet kijavítani. Nincs az az effektív vagy kapcsolati tőke, amely Viktorból, a segédmunkásból diplomatát csinálhatna. Diplomata (sem) attól lesz valaki, hogy kinevezik, hanem attól lesz, ha diplomatának születik és tanul. Se kutyából, se farkasból nem lesz szalonna.
Folytatjuk.
2013. 02. 08.