"A feleségemnek nagyon karizmatikus és kritikus véleménye akár a kormányzati munkáról, akár az én személyes munkámról." "Ó, hát a pedagógus életpálya-modellnek én vagyok a legnagyobb áldozata...mindent, amit a pedagógusoknak csinálnia kellett...nem tudom, hogy tudod-e vagy tudja-e, egy portfóliót kellett összeállítani, és teljesen újra kellett strukturálnia egy pedagógusnak, amit ő csinál, ezt a feleségem esténként csinálta, ott megtudtam, hogy milyen a pedagógus életpálya, és milyen törvényeket fogadtunk el...este kilenc-tíz órakor az ágyban (az ember) azt hallgatja (a feleségétől), hogy milyen törvényeket kell végrehajtani...ehelyett volna más elképzelésem is..." "ami a médiában megjelenik kép rólam, azt sokkal arrogánsabb, sokkal agresszívebb, sokkal vadabb ember képét sugallja, mint amilyen sokak szerint vagyok..." "És van-e ideje olvasni például? Igen, az szükségszerű, és az embernek meg kell tanulnia gyorsolvasási képességeket is elsajátítani, tehát meg kell tanulni gyorsabban olvasni az átlagnál, de én, ugye, mindent el kell olvassak, ami a kormányülésre megy...másrészről egyébként is olvasó típus vagyok, tehát én könyvek között élem az életem..." "...a film az azért jó, mert vannak családi, közösen is tudunk filmeket nézni...a szabadság részben arra ment, hogy Üvegtrigris- (én csak írom, amit mondott) trilógia, A Wall Street farkasa..." És így tovább. Riport Lázár Jánossal. Kedves, joviális, segítőkész riporter, abszolút baráti, és kedves, joviális, abszolút baráti Lázár János. Jó nagy ház, szép nagy és gondozott kert, de ez most mindegy. Meg egyébként is mindegy. Teljesen felesleges ezeket a dolgokat bárkin számon kérni addig, ameddig ebben a társadalmi rendszerben élünk. A jelen rendszer megengedő. Megengedőbb a kelleténél, és hogy ezt kihasználják, az mindenekelőtt azért van, mert kihasználhatják. Sőt, ki KELL használniuk, tudniillik másként ki fognak lógni a sorból. A mai (többek között magyar) hatalomgyakorlás egyik alapvető jellemzője, hogy NEM KÖZÖS FELELŐSSÉG VAN, HANEM KÖZÖS RIZIKÓ. Ez nem elsősorban jellem-, hanem RENDSZERHIBA. Visszaélésre predesztinál. És utána? Majd, ha utána lesz, meglátjuk.
Most pedig nézzük szépen, sorban. Hogy valaki könyvek között tölti az életét, nem azt jelenti, hogy beléjük is lapoz. Mondjuk az idegen szavak szótárába. Mert ha belelapozna, tudná, mit jelent a "karizmatikus". Háromszor is meghallgattam, mert János szereti elnyelni a szavakat, de csak nem hallottam félre. Szerintem valami olyasmit akart mondani, hogy "a feleségemnek nagyon markáns és kritikus véleménye van". Vagy, ha kevésbé szeretett volna okosnak látszani, akkor azt, hogy "határozott". De ez kötözködés, hörren fel a kormányhű Olvasó. Jó, abba is hagyom. Mindazonáltal elmondom azért, mi a karizma: Isten (az ember-fölötti) megnyilvánulása az emberen KERESZTÜL. Nem tulajdonság, csak tulajdonságnak LÁTSZIK. Kegyelmi ajándék. Ateista olvasóim kedvéért: a Mindenség kisugárzása valakin keresztül. Orbán Viktorra szokták mondani, hogy "karizmatikus". De ő nem karizmatikus, hanem - Bartus László kifejezésével, bár ezúttal nem közvetlenül róla mondta - POPULISTA. Még a "populáris" és a "populista" között is van különbség (szintén Bartus), hasonló, mint a "pacifikus" és "pacifista" között. A populáris a néppel egylényegű. A populista csak annak akar látszani. A pacifikus békét akar, de nem minden áron. Valódi békét. A pacifista békességet. Jaj, csak ne legyen háború. De a háborút így sem tudja elkerülni, csak sokkal keservesebb lesz megvívnia. 1938. szeptember 29. München, ahogy annyiszor emlékeztettem rá. Valódi és nem valódi. Ez a különbség. A nem valódi csak valódinak LÁTSZIK. De valódi soha nem lesz belőle. Lásd mindent, amit a jelen kormányzat csinál. Az azelőttiekről pedig azért nem beszélek, mert most nem azok regnálnak. Öt és fél év eltelt. Egy mai kamasznak, aki a jövője szempontjából a legfogékonyabb korban van, az egyharmad élete.
A személyiség ereje és a karizma - Bartus erről is ír - két különböző dolog. Az erős személyiség a karizma ellen dolgozik. Eltakarja. Eldugítja a csatornát. Saját magát tolja előtérbe. A karizma feltétele az ALÁZAT és az ELENGEDÉS. A személyes "én" (ego) elengedése. Hagyni Istent (a Mindenséget) megnyilatkozni. Úgy, ahogy akar. Mint amikor azt írtam, hogy "hátra kell dőlni". Merni kell hátradőlni. Jobban nem tudom megfogalmazni, mint a Defensor:
"Meddig leszek hát, kérdezed tőlem, nézőként és szereplőként e bábok színházában?
Amíg át nem veted a korsót a másik válladon,
amíg ki nem mész lyukas hálóval a tengerre,
amíg félsz üres tegezzel lóra szállni,
amíg olajozod az ajtók pántját, és szitkozódsz a vámszedő háta megett,
amíg a föld helyett vizet kiáltasz,
amíg kiköpöd a megsavanyodott bort, a romlott húst tányérodon hagyod, és elzavarod a vérszívó rovarokat,
mindaddig, amíg meg nem találod a harcban a békét." (Defensor 51.)
Igen, nem kell a fejemre olvasni: én is távol vagyok még ettől, távolabb, mint Neil Amstrong volt 1969. július 20-án az otthonától. De igyekszem.
"Isten tenyerén ültünk akkor, ott." Ez Esterházy, remélem, szó szerint (Bevezetés a szépirodalomba). De mindig Isten tenyerén ülünk, csak nem mindig érezzük. Ha jól megy sorunk, akkor igen. De akkor is ott ülünk, ha rosszul megy. Az ember közönségesen a "jó"-t és "rossz"-at annak szinonimájaként használja, hogy "kedvem szerint való" vagy "nem a kedvem szerint való". Az ember a "rossz" napokat, végül a halált ugyanúgy nem tudja elkerülni, mint a pacifista a háborút. De rajta múlik, hogyan teljesíti be. Hogy mit hoz ki belőle. Ha jót, nincsenek rossz napok. Ha életet, nincs halál. Bele kell dőlni. El kell fogadni, és továbbvinni. Ha háború, akkor nem azon kell törni a fejünket, hogyan térjünk ki előle, hanem meg kell vívni. Isten akarata, mondaná egy vallásos ember. Ez van, mondaná egy ateista. E tekintetben mindegy.
Sok a kitérő, kaptam meg párszor. Igen, sok. Arra törekszem, hogy más is legyen az ilyenekben. Valami plusz profit. Magamnak is, az olvasóknak is. És most akkor visszatérünk Jánoshoz.
Ott az ágyban megtudtam, hogy milyen törvényeket fogadtunk el, mondta. Hogy mit kell végrehajtania. Ez már a személyiség hasadása lenne, ha nem ő lenne. De ő, ezért nem az. Szívesebben dugott volna, tette hozzá hamiskás félmosollyal. "Volna más elképzelésem is." El is hiszem. Szerintem, ha ezt visszahallgatta, e helyett az interjú helyett is az lett volna neki a legjobb. Bár senki nem veszi a fáradtságot, vagy nagyon kevesen, hogy azt értsék ki belőle, amit tényleg mondott. Pedig érdemes. Azt mondta ugyanis, hogy FOGALMA SEM VOLT RÓLA, HOGY MINT KÉPVISELŐ, MIT SZAVAZ MEG. Amit aztán neki, mint a Miniszterelnökséget vezető miniszternek végre kell hajtania. Nem csak lexikonokat nincs ideje forgatnia. Mi következik ebből? Az, amit régen tudunk: az Országgyűlés nem törvényhozó testület, csak gombnyomogató bohócok gyűlése, akik még azt a fáradságot sem veszik, hogy elolvassák, amit a szavazatukkal törvénnyé tesznek, valamint az a nem kevésbé fontos tény, hogy A TÖRVÉNYHOZÓ (itt: törvény-szentesítő) ÉS VÉGREHAJTÓ HATALOM EGY ÉS UGYANAZ. Ha még ehhez az igazságszolgáltató-bírói hatalmat is hozzávesszük, akkor előttünk áll a diktatúra, akárki akármit is mond erről. Miért ugyanaz? Mert ugyanannak a társaságnak a tagjai-kliensei-lekötelezettje
Mindezek ellenére olvasó típus. Sőt, néző, lásd Üvegtigris. Nem tudom, miért tetszik neki. Talán azért, amiért a gazdag, megpillantva egy koldust, hálát ad Istennek, hogy ő gazdag. Nem fordítja el a tekintetét, mert neki nem a nyomorúságot jelenti, hanem saját gazdagságát. Ő az ellenpont. Talán még vet is neki némi alamizsnát, de inkább nem, mert akkor a súlypont áttevődne a koldusra. Jobb házimozin keresztül nézni, otthon, karosszékből. Ott ez a dilemma fel se merülhet.
Azok az emberek, akik az Üvegtigris szereplői, "annyit is érnek". Valószínűleg jóleső borzongás futott végig rajta. "Én nem ilyen vagyok." Biztos meg fogja nézni még párszor, ameddig a hatalomban marad.
Kicsit zavarban volt. Látszott rajta és hallatszott a nyelvbotlásain. Nem véletlenül nem szereti a riportokat. Ez az ember nem teljesen biztos önmagában. Csak mutatja. Ki lehet billenteni, és ezt ő is tudja. Minden eszközzel meg akarja majd akadályozni. Véglegesen választania kell majd a "lágyabb", otthoni Lázár, és a parlamenti között, és nem kétséges, melyiket fogja választani. Hibát hibával akar majd kijavítani, mint ezek az emberek mindannyian.
Isten ne adja, hogy az ország élére kerüljön. Makkegészséges, negyven éves egykori parasztgyerek, tele komplexussal. Mint Orbán is, de... A felemelt ökör, akiből sárkány lesz. Sose gondoltam volna, hogy Orbánt is lehet visszasírni, mondaná a jövendő választópolgár. Lázár János nem Orbán kettő volna. Inkább Szaparmurat Türkménbasi, magyar kivitelben.
2015. 08. 22.