Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

Már az iskolában is nehéz feje volt, mondta Náncsi néni István gazdára a Tüskevárban. De úgy tűnik, nem csak István gazdának van nehéz feje. Levelet kaptam egy kedves úriembertől. Ő szólított meg hetekkel ezelőtt, egyszer járt is nálunk. Jöhet még, írtam neki a minap. Nem jön, válaszolta. Sok mindenben egyetértünk, folytatta, de hiányolja az - egyelőre - a csoportot, majd - később - a társadalmat összetartó etikai alapokat. "...egy csoport kénytelen etikai kontrollt létrehozni saját magára - ha mint egy entitást vizsgáljuk. Mert különben szétesik. Ez az erkölcs, szerintem... - itt már van különbség a nézetünkben, úgy gondolom" - folytatta. Az azért nagy felüdülés volt, hogy találkoztam valakivel, aki hozzáteszi a mondókáihoz "szerintem" szót. Eddig azt hittem, ez csak az én rossz szokásom. De nem, úgy látszik. És akkor most következzék az én véleményem, természetesen szintén "szerintem".

Legelőször egy kis ismétlés. Az erkölcs és az etika nem ugyanaz. Erkölcsi állítást akkor tesz valaki, ha általa elkötelezi magát egy erkölcsi álláspont vagy nézet mellett. Ha csak tárgyilagosan értekezik maga vagy mások erkölcsi nézeteiről, akkor az állítás vagy leíró-etikai vagy etikai. Ha az állítás igazsága attól függ, hogy de facto, azaz ténylegesen hogyan vélekednek az emberek egy erkölcsi kérdésről, akkor az állítás leíró-etikai. Ha viszont az állítás igazsága attól függ, hogy bizonyos szavak mit jelentenek, akkor etikai állításról van szó. Például az, hogy a többnejűség helyes vagy helytelen, erkölcsi kérdés. Hogy az emberek ezt helyesnek vagy helytelennek tartják, leíró-etikai kérdés. Etikai kérdéssé akkor válik, ha úgy tesszük fel, hogy pontosan mit is mondunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy a többnejűség helytelen?

"Tízparancsolatot vársz tőlem?" kérdeztem. "Az már megvolt. Az erkölcs a mindenkori társadalmi rendet biztosító törvények érzelmi alátámasztása. Még abszolút is lehet, ha a természet (Isten) törvényeit abszolútnak fogjuk fel. (Másképpen viszont nem lehet őket felfogni.) De itt csak a keret van adva: hogy tudniillik adva van a csoport, és a csoportérdek, amelynek az egyéni érdek alá is rendelődik, meg - mivel a csoportérdek épp őmiatta áll feljebb - nem is. Az, hogy ez a csoportérdek hogyan nyilvánul meg, például lehet-e embert enni, vagy nem lehet, több felesége lehet-e valakinek, vagy nem, az az adott szituációtól függ."

Tehát ami abszolút, az a csoport optimális (és minimális, e kettő ugyanis egybeesik - ha nem esnek egybe, akkor a csoport széthullik) működési rendje. Ezt nem a csoport szabja meg, hanem - közvetlenül - az egyén, akinek a létéből következik a csoport léte, közvetve és végső soron pedig az egyén teremtője, neveztessék Istennek vagy természetnek. De az egyén nem kénye-kedve szerint szabja meg - feltéve, hogy a csoport működőképes -, hanem úgy, hogy a csoport működőképes legyen. Alá van vetve saját kondícióinak, ezért kénytelen csoportot létrehozni. Ha nem ember lenne, hanem barnamedve, nem lenne kénytelen, míg ellenben, ha farkas, már kénytelen lenne. Méhekről, hangyákról, termeszekről meg ne is beszéljünk. MINDEN EGYES DARAB méhben benne van, ahogy a méh élhet, és az is, ahogyan nem élhet. Benne van a kaptár, a királynő, az önfeláldozás, a munkamegosztás. A csoport csak nagyon szigorú prioritások figyelemben tartásával maradhat fent. De ezek "csak" prioritások. Mi van előrébb, és mi hátrébb. Mi a fontosabb. Mit (kit) mennyire lehet illetve nem lehet nélkülözni. Még egyszer hangsúlyozom: itt EGYETLEN szempont van, a csoport fennmaradása.

A társadalom - a csoport - meghatározott körülmények között él. Ezek a körülmények nagyonis eltérőek lehetnek egymástól. Vagy legalábbis - a világ villámgyorsan homogenizálódik - nagyonis eltérőek VOLTAK. Bizonyos értelemben még ma is azok. A társadalmak nem etikai kontrollt kénytelenek létrehozni, hanem törvényi kontrollt. Ennek megtámogatására pedig - nem kénytelenek, csak egyszerűen megteszik - ERKÖLCSI kontrollt. Hogy az erkölcs és az adott jogrend mennyire összefügg: egészen biztos vagyok abban, hogy - negyedzsidó lévén - a hitleri időkben rossz szájízzel léptem volna ki az utcára sárga csillag nélkül, akkor is, ha tudtam volna, hogy minden ember ember, s ilyenformán de jure és de facto más "fajhoz" sorolásuk kimeríti az ostobaság és - mindenekfelett - az emberellenesség fogalmát.

Általános recept nincs, és nem is lehetséges. A világ változik, az élethelyzetek változnak, ennek megfelelően a csoportérdekek is változnak. Ami abszolúte elfogadható az Andokban lezuhant repülőgép életbenmaradott utasai részéről, sőt - bár tiltották - a holodomor, ukrajnai nagy éhinség megélői részéről, nem elfogadható ezeknél akár kicsit is jobb körülmények között. Miért is? Mert a csoport alap-összetartó ereje a csoporttagok - még holtuk után is kijáró - TISZTELETE egymás iránt. E tiszteletet persze differenciálja az illető társadalmi ranglétrán elfoglalt helye, de van egy minimum, ami MINDENKINEK egyformán kijár: ez pedig az EMBERNEK szóló tisztelet. Ez alól csak úgy lehet kibújni, hogy - legközelebb, feltéve, hogy helytálló a lélekvándorlás vulgáris értelmezése - mondjuk medvének születik az illető. Emberként nem lehet. Nem nem szabad, nem LEHET: ha ugyanis általánossá válna, elég hamar eltűnnénk a földgolyóról. Nade az ellenségek, végig a világtörténelemben? - mondja most a kötekedő Olvasó. Az ellenségek elég sokáig tiszteletben tartották egymást. Még az első világháborúban is, sőt a másodikban is, igaz, utóbbiban jóformán csak a harcoló vadász-légierőknél. És, képzeljék csak el, mindannyian UGYANAZOKAT az emberi tulajdonságokat tartották megvetendőnek, és ugyanazokat elismerendőnek, holott - ellenfelek lévén - a másikat illetően - látszólag - éppen fordítva lett volna hasznos volna tenniük. Mi a jobb nekem: az utolsó leheletéig küzdő, vitéz ellenfél, vagy az első puskalövésre megfutó?

 

Hogyan is értelmezzük akkor az erkölcsöt? Csak és kizárólag az EMBER szemszögéből. Minden, ami az ember fennmaradását segíti, erkölcsös, ami nem segíti, erkölcstelen. Nem az EGYES emberről van szó, hanem AZ emberről. Ott, ahol kevés a férfi, többnejűségre van (volt) szükség. Vagy ellenkező esetben többférjűségre. Ahol és ameddig a gyermek vagyontárgy és/vagy beszélő eszköz volt, tudni kellett, kié. Így keletkezett a házasság és a házasság védelme. A "paráznaság" tiltása. És akkor az azték-maja-kánaánita (sőt ókori zsidó) emberáldozatok? A babilóniai és asszír tüzes kemencék? Meg fog lepődni az Olvasó: ezek szintén az ember fennmaradásáért történtek. Hogy csak HITTÉK, vagy tényleg, az erkölcs szempontjából lényegtelen. Most már "okosabbak" vagyunk. Vagy mégsem.

Végtére is mi légyen erkölcsös, és mi légyen erkölcsi kérdések tartalmával, az etikával? Össze lehet ezt foglalni egyetlen mondatban? Össze hát. Lukács evangélista össze is foglalta a második fejezet tizennegyedik versében: "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a JÓAKARATÚ embereknek!"

 

Hogy pedig ki a jóakaratú, arról lásd az előbbieket.

 

2013. 05. 03.

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1