- Ti azt gondoljátok -kérdezte a professzor a református teológián -, hogy Krisztus valamiféle nemes, fennakadt szemű jelenség volt a kereszten, olyan, amilyennek ábrázolni szokták?
- Mi történt ott? - kérdeztem én is egy katolikus papot pár hónapja. - Mi halt meg a kereszten?
- Isten fia - válaszolta.
- Nem azt kérdeztem, ki, hanem azt, hogy mi?
- ?
Krisztus ott, mondta a professzor, MAGA VOLT A BŰN. Semmi szépség nem volt benne. Semmi fennköltség. A kereszten - a keresztény dogmatika állítása szerint - A BŰN halt meg.
Egyszeri, elégséges áldozat, hirdeti a reformáció. Minden misén. Minden pillanatban, tanítja a katolikus egyház. - De hiszen ez a megváltás tagadása! - kiált fel a református. - A megváltás permanenciája - válaszol a katolikus. - Eretnek! - kiáltja a református. - Ostoba - mosolyog a katolikus.
Se nem eretnek, se nem ostoba. Isten, az idő felett értelmezve. Isten, az időben értelmezve. Mint a hinduizmus átma-vádája és Buddha anátma-vádája. Az én-önmagamság útja és a nem-én-önmagamság útja. In se, pro se, a se, per se. Önmagamban, önmagamért, önmagamból, önmagam által. Ehhez Buddha csak két szócskát tett volna hozzá, ha tud latinul: super se. ÖNMAGAM FÖLÉ.
Nem a törvényt eltörölni, hanem betölteni jöttem, mondja Krisztus. Máté 5, 17-20, ha valakit részletesebben is érdekel.
Bűn az, amire a büntető törvénykönyv büntetés kiszabását rendeli. Aminek ismerete a törvény által vagyon, így Pál apostol. Ezzel kezdtük az első részt. A szabályok mértéket meghaladó áthágása. De kié a mérték? A törvénytisztelő ember számára egyértelmű a válasz: a törvényalkotóé. Legyen az egy jogászkollokvium vagy Isten. Utóbbi persze némileg bonyolultabb: Isten általában nem szokott közvetlenül megszólalni, ószövetségi szinten legalábbis (mint Atya, az evangéliumokban is csak egyszer, Jézus alámerítésekor: Máté 3, 17). Az Újszövetség, az más, de ehhez előbb Jézus Krisztus istenségét kellett kimondani, amiben legfeljebb az antitrinitáriusok, Szentháromság-tagadók (ilyenek többek között Erdély specialitása, az Unitárius Egyház hívei) nem értenek egyet a többi keresztény-keresztyén felekezettel. De Krisztus egyben ember is volt, mégpedig TELJESEN ember. (Az inkarnáció, megtestesülés nem azt jelenti, hogy valami mondjuk "felülről" alászállt és egyszer csak itt termett. Azt jelenti, hogy e világban ÍGY LEHET CSAK LÁTNI. Mint amikor a daktiloszkópus port hint egy felületre, és mintegy "előhívja" azokat az ujjlenyomatokat, amelyek MÁR OTT VOLTAK.)
Azok pedig, akik a Bibliát recitálták-írták (a babiloni fogság alatt a papok szájról-szájra adták), kétségkívül "csak" emberek voltak. A kanonizáló bizottságok még inkább. Az interpretátorokról meg ne is beszéljünk. Isteni mérték a Biblia? Emberi mérték? Mindkettő? Egyik sem? Ha mérték, kizárólagos?
Utóbbi kérdésre a legegyszerűbb a válasz: semmiképpen. Ugyanúgy semmiképpen, ahogy a kereszténység sem kizárólagos út. Még a zsidóság ószövetségi szellemű kiválasztottságában is lehet kételkedni, Ábrahám pátriárka és Hágár fia, Iszmail (akit az arabok ősatyjának tekintenek) óta. Kételkednek is, persze leginkább maguk az arabok, tágabb értelemben az összes muszlim. Egy görögre vagy rómaira, akinek az egész életét áthatotta a vallás, azt mondani, hogy "pogány", nonszensz. De egy tálibra is az, nézeteitől függetlenül. Az "iszlám" szó azt jelenti: engedelmeskedni Isten akaratának. Ennyi. Muszlim pedig az, "aki engedelmeskedik". Minden vallás iszlám. Minden vallásos ember muszlim szeretne lenni.
Kérdés továbbra is, mi légyen Isten akarata. Mi légyen a mérték. Mi légyen a Törvény. Rousseau megpróbálta racionalizálni a kérdést, amikor bevezette a társadalmi szerződés fogalmát, de ehhez fel kellett tételeznie egy megelőző, úgynevezett "természeti" állapotot. Hogy tartalmilag helyesen, vagy nem helyesen, az nem ide tartozik, mindenesetre nyugodtan feltételezhetjük mi is. Mi azonban érjük be annyival, hogy természeti állapot az, amiben az ember akkor lenne, ha mondjuk egytucat társával kiraknák egy élhető, de lakatlan szigetre. William Goldingtól A legyek ura, igen. Kevéssé fog egyezni a végeredmény azzal, amit magunk körül látunk. No igen, de ők csak tucatnyian vannak. Ezen is lehet segíteni, de ez sem ide tartozik. Maradjunk annál, hogy társadalmi törvény az, ami az embert, mint társadalmi lényt leírja. A többi e pillanatban szintén nem érdekes.
Ennélfogva, kedves Olvasó, más a jog és más a Törvény. Jó jogrendszer csak az lehet, ami a lehető legjobban megközelíti a Törvényt. Más szóval, ami AZ ADOTT HELYZETRE a legjobban képes leképezni. Ez a fundamentalisták, legyenek keresztények vagy muszlimok, legnagyobb tévedése. Mind Jézus Krisztus, mind Mohamed reformer volt a maga idejében. A MAGA IDEJÉBEN, drága Olvasó. Most meg a magunk ideje van.
Az egyik olvasat, hogy Isten akarata. A másik, hogy a természet rendelése. De még ez is rossz. NEM KÉNYSZER. Semmi nem kényszer. A törvények, legyenek bár társadalmiak (nem a jogról van szó) vagy fizikaiak, nem kényszerítenek, csak LEÍRNAK. Ha ezt és ezt csináljuk, ez és ez történik. Tegyük hozzá a fizikából (de a nem-fizikára is érvényes), hogy NAGY (matematikai) VALÓSZÍNŰSÉGGEL. Ha egy poharat leejtek, az nagy valószínűséggel földet fog érni, de annak is van valamelyes valószínűsége, hogy spirálvonalban kirepül az ablakon. Igen kicsi, olyannyira, hogy az a fizika nyelvén elhanyagolható, de van.
Ez így működik, mondta sok évvel ezelőtt egy barátnőm.
Augustinus az ember normális állapotának az ún. paradicsomi állapotot mondja, s ehhez képest a jelenlegi ember természetét teljesen megromlottnak. Ezt a modellt vette át Luther, Kálvin, és a modern református teológia megalapozója, a svájci Karl Barth is. Erre rímel Krisztus Második Ádámkénti emlegetése is (a szikla alatt, amin a hagyomány szerint a kereszt állt valaha, ugyancsak a hagyomány szerint ott van Ádám koponyája). Mi is a paradicsomi állapot? A jó és rossz NEM TUDÁSA. A többi már a bűnbeesés következménye, a bűnnel és a Törvénnyel. A bűnt a bűn TUDATA létesíti, mint bűnt. Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Hegyi beszéd. Mindjárt az első boldogság, tizennégy verssel a törvény betöltéséről mondottak előtt. Az állat Krisztus, írta Curzio Malaparte, amikor tanúja volt, ahogy a lappok lemészárolják a rénszarvasokat. És akkor az ember a gondolkodó állat. Homo est animal rationale. Arisztotelész latinul.
A bűn és az ember. De a bűn és Isten, aki mindenható, mindent tudó és mindent akaró? Mindent megtehet és MINDENT MEG IS TESZ? Ateistáknak szerencséjükre nem kell ilyenekkel bajlódniuk. Az első ember, Ádám bűne? Akire Krisztus az isteni válasz? Deus voluit, mondja beletörődően református is, katolikus is. Isten akarta. A református itt megáll, a katolikus tovább fűzi: Isten csak MEGENGEDŐLEG akarja. Zsidó még ennyire sem megy. A héberben azok a kifejezések, melyek a "bűn"-t, "bűnös"-t, "bűnös tett"-et és ezek szinonimáit fejezik ki, több tőből származnak: "hata", "avah", "pása". Eredeti jelentésük: elvéteni, UTAT TÉVESZTENI. Hja kérem, Pál is zsidó volt, ha egyben római polgár is.
Békesség a földön a JÓAKARATÚ embereknek.
Kevesen leledzünk paradicsomi állapotban. Mondhatni, senki. Ki nem jelenthető, mert ehhez mindenkit ismerni kéne, de jó közelítéssel megkockáztatható. Lásd a fizikáról mondottakat. Nem csak mi mondjuk ezt, Keleten is ezt mondják. A mahajána, Nagy Kocsi, a buddhizmus három nagy ága közül az egyik szerint mindenki lehet buddha (kis betűvel írom, mert most nem egy személyről, hanem egy állapotról - felébredett - van szó). A Kis Kocsi, Hinajána szerint nagyon kevesen. Lát itt ellentétet a kedves Olvasó? Ha lát, rosszul látja. Elméletben mindenki buddhává válhat. Szigorú és végső elméletiségben. De a gyakorlatban nem így történik.
Képzeljen el a kedves Olvasó egy természetétől monogám varjúfélét. Értelmes neki megtiltani a promiszkuitást? Ugyanez érvényes a paradicsomi állapotra is.
Krisztus emberi állapota, akár allegorikus értelemben, a paradicsomi állapotot jelentette. Mint Második Ádám nem a Törvény felett élt, nem alatta, nem benne, hanem teljesen másutt. Ott, ahol nincs Törvény, mert nincs rá szükség. Ezért nem volt bűn a szombati kalásztépés, az iszákosság, a bűnösökkel való barátkozás, a templomi asztalok felborogatása, és az Isten fiával való azonosság indirekt kijelentése. "Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz." (Máté 18, 7). Maga Jézus mondta, akinek az egész - leírt - élete egyetlen nagy botrány volt, kora gyermekkorától kezdve. Teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy élt-e nemi életet. Hogy megházasodott-e. Ez csak abba a vallásalatti giccsbe nem illik bele, amit a kereszténységből csináltak.
A paradicsomi állapot a - mindenkori - világgal való tökéletes szinkron. Nem jól mondom. A PARADICSOMI ÁLLAPOT A MINDENKORI VILÁGGAL VALÓ TÖKÉLETES AZONOSULÁS. A világ így és csak így megváltható.
De hogyan? És mi is az a Passió, deista és ateista szemmel? Mi a bűn halála?
Itt folytatjuk.
2014. 09. 19.