Nem könnyű ám (úgy-ahogy sem) elfogulatlannak lenni. Különösen, ha az ember - akarva-akaratlanul - az ún. szélsőjobb (valójában szélsőbal) megszólalásaiba botlik. Attól kezdve, hogy "szerzek egy kipát, és abból fogom etetni a kutyámat, lehetőleg disznóhússal, miközben kiírom a kutyaházra, hogy 'zsinagóga'", egészen addig, hogy "ha már felmegyünk Budapestre november 24-én az izraeli nagykövetség elé tüntetni, nem tesszük a földdel egyenlővé Közép-Európa legnagyobb zsinagógáját?" Akkor az ember hajlamos azt mondani, hogy igenis szükség van Izraelre, a Moszadra, a bombázásokra, a falakra. Akkor szépen beleesik ugyanabba a hibás gondolkodásba, mint Golda Meir, amikor azt mondta, hogy "a háború akkor ér véget, amikor majd az arabok jobban szeretik saját gyerekeiket, mint ahogyan minket gyűlölnek", vagy mint ma Vágó István azzal, hogy "ha a palesztinok letennék a fegyvert, nem volna háború, ha Izrael, nem volna Izrael".
Hát kérem szépen, ez nem szükség kérdése. Ami meg akar maradni, az meg fog maradni, mindaddig, ameddig megengedtetik neki (megengedik azok a kondíciók, feltételek, amelyeket SAJÁT MAGA indukál, hív elő SAJÁT létéből következően). Ami nem öl meg - lett mára közhellyé -, az megerősít. Ki tudja, lennének-e ma zsidók a több évezredes üldöztetés nélkül? Ki tudja, lenne-e Jobbik cigányok és zsidók nélkül? Nem tudja, de sejti. Érdekes, bizarr kapcsolatok ezek.
"Legyen átkozott nappal, s átkozott éjszaka, átkozott, ha lefekszik, s ha felkel, kimegy vagy bejön. Soha többé ne adjon néki az Úr bocsánatot, ne ismerje meg őt! Izzon fel mindezen túl az Úr dühe és neheztelése eme férfi ellen, sújtsa őt a törvény könyvének minden átkával, s törölje ki még nevét is az égbolt alól." E szavakkal átkozták ki az akkor huszonnégy éves Baruch d'Espinozát az amszterdami zsinagógából. Huszonegy év múlva Isten lesújtott e férfiúra, bár nevét nem törölte ki az égbolt alól, sőt: Spinoza 1677. február 21-én, negyvenötödik életévében, miután visszautasította a heidelbergi egyetem katedráját, üvegcsiszolóként szerzett tüdőbajában meghalt. "Minden meghatározás tagadást zár magában", idéztem tőle jó párszor ("determinatio negatio est"). Mások is megfogalmazták ezt, sokféleképpen. Lao-ce például így: "Amikor az égalattiban mindenki felismeri a szépről, hogy szép, akkor megjelenik a rút is. Amikor mindenki felismeri a jóról, hogy jó, akkor megjelenik a rossz is." "Alkonyatkor a kakas világgá kürtöli a pirkadatot, éjfélkor pedig a fénylő napot" - mondja egy zen-vers. Az Ószövetségben, a Teremtés könyve 2:16-17 versekben ez olvasható: "Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz." A jó és rossz tudását UGYANAZ a gyümölcs hordozta.
Lehet, hogy a zsidóság megmaradásának legnagyobb akadálya Izrael. A palesztinoknál ilyen probléma egyrészt azért nincs, mert Palesztina de facto nem létezik, másrészt, mert palesztinok sem léteznek. Nem a palesztin mivoltuk közös, hanem a vallásuk. Amely közös vonás igen hasonlít az Izrael előtti és Izraelen kívüli zsidóság összetartó erejére. Az sem baj, ha valaki ateista (a zsidók között szép számmal akad ilyen): nagy összetartó ÜRÜGY. Szebben fogalmazva hagyomány.
Apropó, Izrael. Az a nagyjából tizenkilenc évszázad, amikor már és még nem volt. Hogy is írta át Taub Izsák, a tizennyolcadik században élt nagykállói hászid csodarabbi - jiddisül der hájliger Kálever, a kállói szent - a Szól a kakas már című szatmári-erdélyi népdalt? Amit mai napig a magyar zsidó folklór részeként énekelnek? "De mikor lesz az már, hej, de mikor lesz az már? / Jibóne hamikdos ír Cijajn tömálé - ha felépül a Szentély, Sion benépesül -, / akkor lesz az már! / És miért nincs az már, de miért nincs az már? / Umipné chatoénu golinu méarcénu - bűneink miatt száműztek országunkból -, / azért nincs az már." Volt Füst Milánnak egy Angliában élő nagynénje. A Rákosi-korszakban, amikor nem lehetett Nyugatra utazni, többen összegyűltek, írók, a Hamvas Béla által művelt szentendrei kertben, és róla kezdvén beszélgetni, Angliáról álmodoztak.
Aztán egyszer csak megjelent a nagynéni személyesen, és mindent elrontott.
Hogy ma is kinyíljon minden bicska a zsebekben, jobboldalt is, baloldalt is: nem lesz Izrael. Nem lesz Jobbik. Nem lesz Magyarország. Nem lesz Amerikai Egyesült Államok. És? Van olyan létező dolog, ami ÖRÖKKÉ létezik?
Még Brahma sem létezik örökké, mondja a hindu, legföljebb in tempore (az időben) örökké. Cum tempore (az idővel együtt) ő is elmúlik.
Nem KÍVÜLRŐL és ALULRÓL kell (célszerű) megközelíteni a világot, hanem BELÜLRŐL és FELÜLRŐL.
2012.11.19.