Ha kizárólag addig tudnék gondolkodni, ameddig a francia enciklopédisták - különösen Holbach, aki ráadásul még francia sem volt, de közéjük számítják -, vagy Karl Marx, és még nem lett volna kommunizmus, akkor bizony kacérkodnék a gondolattal. Meg is magyarázom, miért.
Képzeljünk el egy egyenest. Mivel egyenes, mindkét irányban végtelen, tehát bárhol jelölünk ki rajta egy pontot, az középen lesz. Ez a pont, ha - mondjuk - balfelől nézem, axióma, ha jobbfelől, kijelentés. Ha meg felülről, evidencia. Ami balról, a végtelenből közelít felé, és e pontig tart, az a tudomány. Ami e pontból indul ki, és jobbfelé (a bal, illetve jobb itt és most semmiféle politikai töltetet nem hordoz), az a metafizika (amelynek része a vallás). Ha ezek az irányok megfordulnak, és a vallás az axiómához (alaptényhez) kezd közeledni, áltudománnyá, ha a tudomány ettől távolodik, és egy előre megadott válaszból (ilyen a materializmus) kiindulva kezd a végtelen felé tartani, vallásról beszélünk.
Ez utóbbi esetben a magát tudománynak nevező vallás csak azt ismeri el valóságnak, ami az ő térfelén helyezkedik el. Ha ez a vallás a materializmus, akkor csak az anyagot. Ebben az esetben (most nem szociológiai értekezést írok) a társadalom egyugyanazon szempont alapján durván három részből fog állni: gazdagokból, jómódúakból és szegényekből.
Aki az első kettőt preferálja, nevezi a mai társadalomtudomány jobboldalinak, aki a harmadikat, baloldalinak. Ha viszont úgy alakult, hogy társadalomban élünk, és e társadalom feladata, hogy mindenkinek biztosítsa a három alapvető védelmet, amiért létrejött (védelem a nélkülözések ellen, védelem a betegségek ellen, védelem saját embertársaink ellen), akkor a legnagyobb figyelmet a legnagyobb létszámú, legkiszolgáltatottabb és leginkább védelemre szoruló rétegre kell fordítani. Különösen akkor, ha a társadalomból nem lehet kilépni.
A kapitalizmus nemhogy az embertől, már magától az anyagtól is elidegenedett: ezért hívják kapitalizmusnak (a pénz hitellevél, más szóval szimbólum). A kommunizmus némileg fából vaskarika: paradox módon SZELLEMILEG materialista. Hogy is írta Marx?
"A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése." Máshol: "A munkás beleteszi az életét a tárgyba; de az immár nem az övé, hanem a tárgyé." Ám e világ - marxista szemmel - a TÁRGYAKON nyugszik.
A megoldás előbbiek miatt (sem) lehet az anyagiak megoldása. Különösen nem a virtuális világ virtuális rendbetétele. Ott csak könyvelés van. Ügyesebb könyvelés, ügyetlenebb könyvelés, majd a válság, a konfrontáció, és megint a válság.
A megoldás nem több, és nem kevesebb, mint egy olyan társadalom világra segítése, amely lehetőséget ad az embernek arra, hogy olyan helyre kerüljön, amelyen mások és maga felé a leghatékonyabban tudja a képességeit kibontakoztatni. Ez nem egyenlősdi. Nem a mindenkinek jutó nadrágszíjtelek és Trabant vagy Zsiguli, sör, pörkölt és kenyér. Ez pontosan annak a megvalósítása, amit "mindenkinek képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint" szlogenként annyit hallottunk gyerekkorunkban, már, aki hallotta még.
Csakhát, ami a szükségleteket illeti, át kell csúsznunk az axiómától jobbra.
Ezért nem vagyok mégsem kommunista.
2012.07.17.