(Schiffer a rengetegben)
"A veszteség titokzatos,
Keresni kín, de kincs,
A válaszokig nem hatol
A halál, mert vége nincs." (Borisz Paszternak)
Schiffer András az előtérből a háttérbe húzódik, írta valaki. Nem a háttérbe. Az előtérből az erőtérbe húzódna. Ha tudna. Nem fogom ismételni magam, mert mindent elmondtam már ezekről, előre és hátra. És most kivételesen tanulságot se fogok levonni. Majd Önök, ha akarják. De ha eddig nem sikerült, vetné fel valaki, akkor eztán se nagyon fog. Én viszont azt gondolom, hogy nagyon sokaknak sikerült, csak még téblábolnak. Nem találnak maguknak megfelelő bálványt. A láthatatlan Isten mindig problémásabb, mint a látható. A zsidók is rájöttek, mielőtt az aranyborjút kiöntötték, a katolikusok pedig a kezdetektől tudták. De most hagyjuk ezt. Talán nincs még itt az ideje. Az a bizonyos láthatatlan Isten nem pincér. Nem mindig azt hozza, amit rendelünk, és nem mindig akkor, amikor kérjük.
IV. (Szép) Fülöp, Franciaország királya (mármint azé a területé, amely akkoriban Franciaországnak számított) ugyanazzal a két hibával (némelyek szerint erénnyel) rendelkezett, ami annyi alattvaló életét keserítette meg a történelem folyamán, hogy később legalább ugyanannyi szívét töltse el büszkeséggel: akár a mi (I.) Mátyás királyunk, szeretett építkezni és szeretett háborúzni, márpedig széles e világon semmi nem kerül olyan sokba, mint ez a kettő. Az eredmény állandó pénzszűke lett, és ebből - amennyiben fenti tevékenységeit folytatni akarta - valahogy ki kellett lábalnia. A legkézenfekvőbb megoldásokhoz fordult tehát: az adókhoz (ismét utalnom kell "igazságos" Mátyásunkra) és a proskribáláshoz, amelynek az első igazi nagymestere Lucius Cornelius Sulla Felix, Róma Caesar előtti utolsó dictatora volt. (A latin "proscribo" hármas jelentésű: 1. kihirdet, hirdet, közzétesz, 2. lefoglal, - vagyont - elkoboz, 3. száműz, földönfutónak nyilvánít. Azokat, akiknek a vagyonára a dictator szemet vetett, törvényen kívülinek nyilvánították, nevüket egy listára felvéve kifüggesztették a köztereken, vagyonukat elkobozták. Bárki büntetlenül megölhette őket, még jutalmat is kapott érte. Így járt többek között Cicero is, aki a második triumvirátus Antoniusával húzott ujjat.) Fülöp uralkodása során négyszer is megmutatta kíméletlenségét és hatékonyságát: 1294-ben, amikor, vállalva a pápával (VIII. Bonifáccal, akinek tevékeny része volt az Anjou Caroberto, azaz Károly Róbert magyar trónra emelésében is, és akinek halálát végül Fülöp embereinek inzultusa okozta) való konfliktust, megadóztatta a francia egyházat, 1306. július 22-én, amikor az uralma alatti területekről kiűzte a zsidókat, 1307. október 13-án (pénteken, egyesek szerint ezért, pontosabban az azt követő átok miatt lett szerencsétlen nap péntek tizenharmadika), amikor megsemmisítette a kor leghatalmasabb lovagrendjét, a templomosokat, és 1309-ben, amikor a templomosok elleni intézkedéseket szentesítő, francia származású, V. Kelemenként rangon alul pápává választott (nem volt bíboros) Bertrand de Goth Bore Bordeaux-i érseket Avignonba költöztette, elindítva ezzel a pápaság hatvannyolc évig tartó úgynevezett avignoni fogságát. Bővebbet Maurice Druon: Az elátkozott királyok című regénysorozatában olvashatnak. Ha még nem tették meg, tegyék meg. Igazán élvezetes.
Természetesen sem a pápa saját hatalmi körbe vonása, sem a zsidók kiűzése, sem a templomosok megsemmisítése nem volt érdek nélküli. A középkori egyház gazdagságát és befolyását mindannyian ismerik. A mai sincs befolyás nélkül, ezt csak azért írom, hogy a végén helyükre tudják tenni ezeket a történelmi előzményeket és hasonlatokat. Erdő Péter ugyan nagy valószínűséggel nem lesz pápa, és a pápaság sem költözik át Rómából Esztergomba, de az okok és szándékok kicsiben sem különböznek. Ami a zsidókat illeti, Fülöp korában három nagy pénzkölcsönzéssel foglalkozó társaság volt: a (keresztény) templomosok és az olasz lombardok, valamint a zsidók. Hivatalosan sem a keresztények, sem a zsidók nem számíthattak fel kamatot, de akadt pár kiskapu. A templomosok és lombardok esetében az, hogy ők (a többi kereszténytől) nem kamatot kértek, hanem kezelési költséget (ez is ismerős?). A másik kiskapu az volt, hogy a haszonra való kölcsönadás tilalma zsidóknak a zsidókra, keresztényeknek a keresztényekre vonatkozott, de például zsidókra, ha keresztényeknek adtak, már nem. A zsidók úgyis elkárhoznak, mondták a keresztények. Ők megkapják a pénzüket, mi meg mehetünk a pokolba, mosolyogtak értően a zsidók.
Fülöp a zsidókról, akiknek a templomosok mellett annyival tartozott, először csak levette a kezét, ez 1299-ben történt. Még továbbiakkal szeretett volna tartozni, ezért ravaszul járt el: kijelentette, hogy a zsidók vonatkozásában ezentúl szabad kezet ad a Szent Inkvizíciónak. Személy szerint nem tett semmit, a későbbieket illetően pedig mosta kezeit. (Ha párhuzamot keresnek, szabadjon a magyar bankadóra, tranzakciós illetékre, a tervezett internetadóra és hasonlókra irányítanom a figyelmüket.) Végül hét év múlva, amikor úgy érezte, eljött a pillanat, cselekedett: akár később a templomos rend esetében is, egyetlen éjszakán országszerte letartóztattatta az összes zsidót, majd kitoloncolták őket. A rajtuk levő ruhán kívül tizenkét sou-t vihettek magukkal, minden egyéb a királyé lett, aki még ennyivel sem érte be. Kijelentette, hogy a zsidók felé fennálló tartozásokat nem törlik el, csak azok kedvezményezettjei ettől kezdve - értelemszerűen - nem a zsidók lesznek, hanem a kincstár (már nem írom le, hogy ismerős-e?).
Azt tartja a tévhit, hogy a templomosok találták fel a hitellevelet, ami a mai papírpénz lényege is. Nem így volt, de nagy léptékben ők kezdték használni. A keresztes háborúk kezdetétől a templomos lovagok szállították azokat az aranyrudakat, amelyekből a harcokat finanszírozták. Hogy biztonságban tárolhassák, a templomaikat erőddé alakították át szerte a világban, amerre megfordultak. Ettől kezdve senkinek sem kellett a pénzét magával cipelnie, kitéve az útonállóknak, elég volt leadnia egy ilyen erődben, majd az úticéljánál egy másik erődben a kapott elismervény ellenében átvehette. A rend a kezelési költséget természetesen felszámolta, de az egész még így is nagyságrendekkel olcsóbb és biztonságosabb volt, mintha külön őröket kellett volna felfogadni. A biztonságot tovább növelte, hogy a templomosok nem ismerték a megadást: az utolsó leheletükig harcoltak. Nos, erre a felmérhetetlen gazdagságra tette rá a kezét Szép Fülöp, lenullázva egyben a királyság összes adósságát. Ideig-óráig, mert az 1314. március 18-án máglyára küldött utolsó templomos nagymester, Jacques de Molay átka még abban az évben elkezdett beteljesedni. Egy hónappal és két nappal később meghalt Kelemen pápa, november 29-én Fülöp, s ezzel kezdetét vette az a balszerencse-sorozat, amely a francia királyok tizenhárom (megint ez a szám) nemzedékén keresztül kitartott, éppen úgy, ahogy a nagymester a tűzből megjövendölte.
Az előtér jó hely az ismertségre, gyakran - és ezért - a - képletes vagy nem képletes - halálra, de az előtér és az erőtér ritkán esik egybe. Ha ismerik valamennyire a kínai közelmúlt történelmét, akkor ajánlom figyelmükbe Teng Hsziao-pinget (más átirattal Deng Xiaopinget). Vagy a Szovjetunió - minket közelebbről érintő - történetéből Lazar Moiszejevics Kaganovicsot. Martin Bormannt a hitleri birodalomból.
Szürke eminenciás. Így becézik őket. Kevés kockázattal jár, annál nagyobb mozgástérrel. De Schiffernél ez utóbbit nem gondolnám. Persze nem nekem kell most gondolkodnom, hanem Önöknek.
Hogy az LMP miért lett egyáltalán ismert, - döntően - miért futott be, és milyen szerepet szántak neki, jó eséllyel ki lehet találni. Nem biztos, mert semmi sem biztos, nem voltunk ott, nem is vagyunk, de Kövér László azon kijelentése még a - valóban - elsöprő győzelmet jelentő 2010-es parlamenti választások előtt (!) azért nyújt bizonyos orientálódási lehetőséget: egyetlen rivális (!) párt tetszik neki, mondta, és ez az LMP. Hogy az aláírásgyűjtés hogy megy, magam is tapasztaltam 2014-ben. Nem írom le, annyira unalmas. És nem akarom elrontani azoknak az örömét, akik ezt az egész bohózatot valamennyire is komolyan veszik. Nem lesz miről traccsolniuk a kocsmában, baráti körben, vagy a közösségi portálokon, azt meg nem venném a szívemre.
Sima úton sokkal kifizetődőbb szekértolónak lenni, mint göröngyösön, vagy hegynek felfelé. Lehet, hogy már nincs szükség az LMP-re. Lehet, hogy átvette más a helyét. Tessék több Kálmán Olgát nézni.
Akkor most jön az, amit az elején ígértem. Én csak leírok pár dolgot, a többi pedig az Önök dolga. Azt vonnak le belőle Schiffer mesterre nézve (is), amit akarnak.
- 2020-ig van nyitva az uniós pénzcsap.
- Magyar gazdaság gyakorlatilag nem létezik.
- 2020 után erre a nemlétező gazdaságra támaszkodva kell(ene) megtenni mindazt, amit a fejlesztési támogatásokból kellett és lehetett volna.
- A magyar népesség negyven százaléka tűrőképessége határa felé tart, másik negyven százaléka átlépte. A kormánypártok támogatói kisebb részben és egyre apadóban az első negyven százalékból, döntően a maradék húsz százalékból kerülnek ki. Hogy a szavazásokon ez miért nem látszik, annak oka egyrészt a módosított választási rendszer, másrészt az ismert és értékelhető konkurencia hiánya.
- Bármikor bekövetkezhet a világban olyan, a Lehman Brothers bankház 2008. szeptember 10-i bedőléséhez hasonló változás, ami MOST Magyarország számára a katasztrófát jelentené. Pengeélen egyensúlyozunk. Isten markában vagyunk, ami valamiért még nem zárult össze.
- A propaganda mind kevésbé képes ellensúlyozni a valóságot. Egyre szűkülő körökben önmaga körül köröz: bankárok, rezsi, Unió, migránsok, migránsok, migránsok, migránsok.
- A politikai elit, pártállásra való tekintet nélkül mindinkább kezd EGYETLEN gazdasági érdekközösségbe tömörülni. Talán nem is "kezd". Eddig egy társulatba szerződött, de egyéni vállalkozó színészek voltak, most már úgy tűnik, hogy közös a cégük is. Már nem lehet külön sírni és külön nevetni, csak együtt. Bukni is együtt kell majd.
- A világpolitika folyamatosan átrendeződik. Mivel a hagyományos kelet-nyugati háború a kelet számára esélytelen, az atomháború mindkét fél részére hosszú távra szóló pusztulás/kihasználhatatlan nyereség, marad a kényszerű kiegyezés mindaddig, ameddig erre lehetőség van (nem mindig van rá lehetőség). Ami eddig adunak számított, a következő percben nem számít semminek. A hozzánk hasonló országok jelentősége egy pillanat alatt fel-, de a következő pillanatban le is értékelődhet. És akkor eltűnik az a politikai mozgástér, amit pénzre (támogatásra, kölcsönre, visszafizetési haladékra) lehet konvertálni. Elapadnak a gerjesztett menekülthullámok, visszavonulnak a terroristák, megszűnnek a lekötelezések, az eddigi jó bácsi pedig látni szeretné végre a pénzének - amit már rég elköltöttek és elosztogattak - a hasznát és eredményét. A híd hirtelen túl messze lesz, messzebb annál is, mint Churchill ejtőernyőseinek volt 1944 szeptemberében.
- Mindezt a kormányzó elit is tudja, jobban, mint bárki más. Elkezdi ásni a Siegfried- (Árpád-) vonalat, a stratégiai pontokat megerősíti, átláthatóvá teszi (például kivágja a fákat), a védendő objektumokat egymás közelébe csoportosítja, megpróbálja törvényesíteni a gyors és csak tőle függő statáriális intézkedéseket, kiiktatni a konkurenciát. Egyre több a véletlen baleset és megbetegedés, ami még akkor is szemet szúrna, ha valóban csak véletlen volna. Hozzáadódik a többihez, s onnantól nem az igazsága számít, hanem a ténye.
- Ugyanakkor tovább folyik a helyezkedés, részint abban a reményben, hogy amit három ponttal előbb írtam, nem igaz, vagyis egyenként ki lehet majd bújni a felelősségre vonás alól, részint abban a reményben, hogy még hasznot is lehet belőle húzni a többiek rovására. Hogy majd rájuk lehet kenni mindent, és át lehet majd venni a hatalmat. Megpróbálják megvalósítani azt a képtelenséget, hogy együtt védik azt a közös várat, amit egyikük se gondol közösnek. Ha történelmi példát szeretnének, ajánlom figyelmükbe Jeruzsálem Titus Flavius általi ostromát, Krisztus után 70-ből, különös tekintettel a védők három vezére, Simon bar Giora, Giszkhalai János és Eleázár ben Simon egymáshoz való viszonyára.
És most akkor találják ki, miért adta vissza Schiffer András összes politikai megbízatását.
2016. 05. 31.