Mivel ily nagy indulatokat kavar fel a terrorista-nem terrorista kérdés, megpróbálok még egyszer nekifutni, hátha sikerül valamilyen tanulságot leszűrni a dologból, magunkra nézve is. Hosszú lesz.
Hogy valaki miért birtokol egy területet, azt a világtörténelemben először az angolok fogalmazták meg szabatosan, amikor az első világháborúban, 1917. március 11-én bevonultak Bagdadba: ITT VAGYUNK, MERT ITT VAGYUNK. Az összes többi rizsa. Egyes-egyedül az erő dönt. Abban is, hogy kié a hatalom, abban is, hogy meddig. Isten vagy a csodaszarvas nekünk adta, már itt voltunk, csak elüldöztek, a nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely, történelmi Izrael, vagy Magyarország (melyik ország nem történelmi, és melyik állapotában?), vagy Románia, vagy Szerbia, vagy bármi, adjátok vissza a hegyeimet, Decebal egyenes leszármazottai vagyunk, annyi érzelmesebbnél érzelmesebb indok van, hogy Dunát vagy Oltot vagy Jordánt lehetne velük rekeszteni. És ezeknek távolról sem egy a hangja. Idemásolok egy réges-régi naplóbejegyzést, ami ellen AKKOR senkinek nem volt kifogása: "A határok kijelölése mindig ÖNKÉNYES és a GYŐZTES JOGA. A legtöbb nép, amely valamely más népet elüldözve vagy azon hatalmat szerezve került oda, ahol éppen van, ezt úgy próbálja legalizálni, hogy azt a földet valaki más nekiadta, ő tette gazdaggá és civilizálttá, vagy Ő MÁR EGYSZER TULAJDONKÉPPEN OTT VOLT /igazságtartalomtól függetlenül utóbbiak közé tartoznak például a magyarokon kívül a románok, németek, franciák, csehek, bolgárok, zsidók/. A kérdés nem az, hogy egy nép miért él ott, ahol él, hanem az, HOGY OTT IS TUD-E MARADNI." (Összefoglalás 9. 2009. 05. 28. A határok)
Szóval, hogy ott tud-e maradni. De ehhez hozzá kell azonnal tennünk még valamit. Senki ne ringassa abba az álomba magát, hogy Angliában mindig angolok, Németországban németek, Magyarországon magyarok, horribile dictu Izraelben zsidók fognak élni. Senki ne gondolja, hogy a népvándorlás a Krisztus utáni első évezredben véget ért, és ezzel kész. Folyik azóta is, rendületlenül, néha lassabban, most éppen gyorsabban. Senki ne gondolja, hogy a mai határok, azok aztán véglegesek. Senki ne gondolja azt sem, hogy az említett és egyéb országok, a lakosság összetételétől függetlenül, mindig lesznek. Sőt azt se gondolja senki, hogy emberiség, Föld, Világegyetem mindig lesz. Ha pedig ezek így vannak, márpedig így vannak, mert másképp nem lehetnek, akkor mindjárt két további kérdés merül fel. Az első, hogy tudomásul vesszük-e, a második, hogy nem vesszük-e tudomásul? Mindkettő szívünk joga, és MINDKETTŐ kezelhető valamiképp, de nem úgy, hogy frázisokba és érzelgősségbe temetkezünk. Ha fentieket tudomásul vesszük - ide tartozom én -, akkor azt lehet mondani, hogy az államoknak egyetlen feladata, hogy biztosítsák polgáraik önkifejezését. Minden polgárukét. Nincs "de", nincs "más", nincs "de akkor". Ha ennek az a következménye, hogy megváltozik az etnikai összetétel, akkor megváltozik. Ha ennek az a következménye, hogy gyökeresen átalakul maga az állam, akkor gyökeresen átalakul. Ezek a változások mindenképp bekövetkeznek hosszú távon, éspedig a legszerencsétlenebbek javára, de nem mindig a legszerencsésebben, sőt általában a legszerencsétlenebbül. "Zöld az erdő, zöld a hegy is, a szerencse jön is, megy is", ahogy a beás "cigány himnusz" mondja. Persze, lehet addig is harcolgatni. Kérdés, ki az állam polgára? Az, aki de jure állampolgársággal bír, vagy aki az állam területén lakik? Ezt aztán döntse el a kedves Olvasó, figyelemmel arra, hogy a létezésnek melyik formáját tartja szimpatikusabbnak.
Ha fentieket nem vesszük tudomásul, és azt mondjuk, nekünk, magyaroknak, románoknak, szlovákoknak, izraelieknek márpedig ott kell maradnunk, ahol vagyunk, az idők legvégéig, akkor marad a célszerűség. Ez pedig az asszimilációt diktálja. Nem azt diktálja, hogy egy magyarországi románt románként, cigányt cigányként, zsidót zsidóként, vagy egy izraeli palesztint palesztinként kezeljünk, hanem azt, hogy magyarként vagy izraeliként. És akkor pontosan oda jutunk, mint az előző esetben. Ezért írtam le annyiszor, hogy nem az a lényeges, ki milyen nézeteket vall, vagy ki milyen genetikai összetételű. Mindaddig, ameddig a mai kérdés úgy merül fel, hogy arabok lőnek zsidókat, vagy zsidók lőnek arabokat egyazon állam területén belül (mert Gáza és Ciszjordánia nem a palesztinok választása volt, és félő, hogy ők nem gondolják magukat a mai Izrael területén kívülieknek), addig nincs megoldás.
Külön csemege számomra az emberi következetlenség. Mindazok, akik most kiállnak Izrael igazáért, Horthyt elítélik a részleges visszacsatolásért, a délvidéki és erdélyi vérengzésekről nem is beszélve.
Ugyanaz a probléma, ugyanolyan rossz megközelítéssel.
2012.11.20.