A magyar kifejezés (természetesen) nem azonos nyugati megfelelőjével. Utóbbi Krisztus nevéből ered, tehát, ami a "Karácsony" jelentését illeti... ÚJABB. Felszínesebb, hogy a magyar hagyományvédők is örüljenek. Azt írja a bédekker, hogy a magyar szó a "korcsun" ("korocsun") szláv szóból származik, annak a tűzünnepnek a nevéből, amit a téli napforduló idején tartottak. Legtöbbször még a "pogány" jelzőt is hozzáteszi. De, szintén természetesen, nem egészen így van. (László András szokott hasonlóan fogalmazni, amikor valami egetverő baromságot kérdeztek tőle.)
A szó TÜRK eredetű. Mint ahogy mi is - részben - türk eredetűek vagyunk. Már aki, persze, mert az elmúlt ezer-egyszáz év zűrzavarában sok minden keveredett, többek között a vér is.
KARACSUN. A "kara" "feketé"-t ("sötét"-et), a "csun" ("csúny") "forduló"-t jelent. Például Dunacsún "az a hely, ahol a Duna fordul". NEM "csúnya" - üsse be a kedves Olvasó a keresőbe, és "Dunacsún" címszó alatt ezt fogja találni -, már csak azért sem, mert a "csúnya" is fordulatot jelent, noha épp ellenkező előjelű fordulatot, mint a karacsun: a szép nem szépbe való átfordulását.
Nade a téli napforduló nem december 25-én, hanem december 21-én van, akadékoskodik az Olvasó. Igen, MA akkor van. Csakhogy a Julián-naptár szerint december 25-én volt. Mindössze annyi történt, hogy a Gergely-naptárra való áttéréskor meghagyták ezt a dátumot, attól függetlenül, hogy a napforduló ideje már december 21. lett. Hogy ez véletlen volt (lehetett)-e, arról esetleg majd máskor.
Tehát a téli napforduló. A római birodalomban, ahol a kereszténység (is) keletkezett, a Sol Invictus, a Legyőzhetetlen Napisten ünnepe. Mitrász napisten születésnapja. Hogy a Nap szimbólum, az edzett Olvasónak ugye, mondanom se kell. Hogy a halál maga is szimbólum, ahogy az élet is, azt meg még korai lenne. Ahhoz még írnom kell pár évig, neki meg olvasnia. Nem csak engem, sőt (végül majd egyedül saját magát), de kezdetnek, felszínes vázlatnak ez is megteszi. Persze a kifejezhetetlenhez képest nincs más, mint felszínes vázlat.
Most következhetne több száz sor a Mitrász-kultuszról, amely "véletlenül" épp a kereszténységgel egyidőben terjedt el Rómában, olyanokról, hogy "e pogány ünnep ellensúlyozására", ahogy mi a teológián tanultuk, az ehhez kapcsolódó keresztény szimbolikáról a glóriától a tonzúráig (mind Nap-jelkép), és akkor az Olvasó azzal a jóleső elégedettséggel nyugtázhatná mindezt, ami bármely színes magazin olvastán eltölti az emberek ennyivel is beérő hányadát. Jó nagy hányadát. Ismereteink gyarapodtak. Még fel kell díszítenünk azt az átkozott karácsonyfát, ami máris hullik, aztán átadhatjuk magunkat a halászlének, bejglinek, és gondolkodhatunk a sok haszontalan lom továbbajándékozásán illetve visszaváltásán. Tudom, a szokás Luthertől ered, bólogat az Olvasó. Hát nem Luthertől ered, hanem attól a felismeréstől, hogy az örökzöldek örök zöldek, és ezek is jelképeznek valamit (ugyanazt, mint a téli napforduló), de ha így kellemesebb, maradjon Luther. Aki tevékenységét illetően erősen a Karácsony ellen dolgozott, bár ő csak (egyik) beteljesítője volt a katolikus egyház önsorsrontásának. Hagyjuk, egy ilyen szép nap előtti nap előtti napon.
Miért tűzünnep? Azért, mert valójában nem tűzünnep, hanem a VILÁGOSSÁG ünnepe, amit sötétben a tűz képvisel. Ráadásul nem közönséges világosságé, hanem AZÉ A VILÁGOSSÁGÉ, AMIT AZ EMBER GYÚJT. És itt jön megint a szimbolika. E VILÁG LÉNYEGE SZERINT SZIMBÓLUM. Teljes egészében, minden porcikájában. Ha pedig az, akkor a "külső" és a "belső" lényege szerint azonos kell(ene), hogy legyen. És akkor a Karácsony érvényességét egyedül az adja, hogy az említett világosságot az embernek SAJÁT MAGÁBAN sikerül-e felgyújtania. Na de hogyan?
Jézus születését eredetileg január 6-án ünnepelték. Ez bizony VÍZKERESZT napja. Egyben hármas névnap: Gáspár, Menyhért és Boldizsár napja. Mindmáig. Igen, a "három királyok". Vagy "napkeleti bölcsek". De Vízkereszt napja egyben - szintén mindmáig - az EPIFÁNIA (a görög "epifaneia", "megjelenni" szóból) napja is. A hagyomány még valamelyest őrzi a régi emlékeket. Vízkeresztkor - miután Krisztus születése tizenkét nappal korábbra datálódott - ma egyszerre ünneplik a "három királyok"-at, Krisztus megkeresztelkedését a Jordánban és a - szintén Krisztus által - a kánai menyegzőn véghezvitt csodát: a víz borrá változtatását.
Ugye, azt sem kell mondanom, hogy a három királyok sem hárman (hogy pontosan mennyien, nem tudjuk, mert a Biblia nem szolgál erre nézve felvilágosítással), sem királyok nem voltak. De még bölcsek sem, illetve... a görög eredeti "magos"-t mond. Spanyol nyelvterületen ma is ezt mondják: Dia de los Tres Magos. A három... minek a napja? Hasonlít ez a szó valamelyik magyar szóra? Valamelyik MAGYARRÁ LETT szóra? Hát hogyne hasonlítana: ez a MÁGUS. És mit csinál a mágus? Varázsol. ÁTVÁLTOZTAT.
De menjünk tovább. Mi a keresztség eredeti értelmében? BEAVATÁS. Iniciáció (initiatio). Jelképesen VÍZZEL történik, bemerítés formájában, eredetileg (sok helyütt most is) HÁTRAFELÉ. Azért hátrafelé, mert az ember ÍGY VÁLIK LEGKISZOLGÁLTATOTTABBÁ. Illetve dehogy "válik": megkeresztelés (beavatás) előtt ELEVE kiszolgáltatott. (Természetesen a megkeresztelés mai formájában legalább olyan messze van az eredetétől, mint a mai ember a valóban beavatott embertől.) A beavatás értelme (az EGYEDÜLI értelme) a kiszolgáltatottságnak, mint állapotnak a megszüntetése. Az, amire akarva-akaratlan minden ember törekszik, ha tévutakon járva is.
Mi tehát a keresztség (mint beavatás)? Sokszor beszéltünk már róla: valamiféle újjászületés. Pál szavaival az ó-ember megöldöklése és az új ember megelevenítése. A FORDULÓ. A "csúny". A gondolkodás TELJES megfordítása. Sötétből világosra. Az anyag felől a szellem felé. Hogy az Olvasó jobban értse: az ANYAGI felől a SZELLEMI felé. Pont ellentétesen, mint ami világunk minden porcikájából csepeg. Minden médiából. Még az egyházból is. "Többet költünk idén Karácsonyra." "Az adóhatóság megkegyelmezett a hipermarketeknek." "Kedves szegény gyerekek! Ízleljétek meg a luxust!" "Inspiráló asztalterítékek." Csak négy mai újságcikk.
Hogy a kedves Olvasó még jobban értse: nem a népkonyhákról van szó. Nem a szegények megsegítéséről. Nem a nyomor enyhítéséről. Ezek kényszerintézkedések. Vagyis azoknak kellene lenniük. Ha viszont a szemlélet egészét ez tölti ki, vagyis az ember azt gondolja, hogy az élet célja (az ő célja, mert az életnek nincs olyan, lévén egy ÁLLAPOT) kimerül az anyagi biztonságban, és anyagiakkal mérhető, akkor az a szemlélet nem különbözik a sertés szemléletétől. Egy jottányit sem. És a mai karácsonyok ezt a szemléletet közvetítik. Ez a mai angyali üzenet. A bukott angyali üzenet.
A keresztség lényege a kánai menyegző lényege. És ugyanaz a Karácsony lényege is. Vízből bor. Egy önmagában semmitmondó aktusból egy lényegi aktus. A leglényegesebb, ami valakivel történhet. Egy jelképes aktusból egy valóságos aktus. Papa csodája, hogy ismét A viskó-t idézzem. Mi is a bor? Erjedt szőlőlé, persze. De mikor lesz jó a bor? Ha a szőlőt SOK NAPFÉNY ÉRI. A bor valamilyen módon maga a napfény. Más szóval: MAGA A FÉNY. Hogy is írja az Újszövetség? KRISZTUS VÉRE. Azaz: maga Krisztus. És mi a kereszténység legfőbb célja? A KRISZTUSSAL VALÓ EGYESÜLÉS. Mi lesz akkor, ha Krisztussal egyesülünk? Krisztussá válunk. Mi leszünk Krisztus.
Visszatalálunk (a "vallás" - sokszor leírtam - eredetileg a "religare", "relegere", "VISSZAkötni, visszacsatlakozni" latin szó magyarosított változata volt, Pázmány Péter még így, "religyió"-ként használta) ÖNMAGUNKHOZ. Akik (a "bűnbeesés" előtt, sőt, a TEREMTÉS előtt, után és ma is, csak egyre kevésbé manifeszt, megnyilvánult módon) MINDIG IS VOLTUNK.
Vajon ki lehet a mágus, kedves Olvasó?
Jelkép jelkép hátán. Ne nehezteljen rám senki: ma ennyi tellett tőlem.
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek.
Tényleg, tiszta szívemből.
2013. 12. 23.