Tegnap felraktam az egyik tavaly őszi képemet. Egy nagy valószínűséggel a Közel-Kelet gazdagabb régiójából származó hölgy látható rajta, akinek legszembetűnőbb sajátossága az, hogy gyönyörű. A kép Bécsben készült, tudta, hogy fényképezem, ritka kivételként hagyta is, sőt, némileg kacéran belenézett, egyenesen az objektívbe. (Nem minden muzulmán közösségben ellenjavallt egyébként a nők fotografálása, Iránban például kifejezetten örültek neki.) A képnek az "Egy migráns Bécsből" provokatív címet adtam. Érdekes módon nem ebbe kötöttek bele azonnal - később aztán terítékre került ez is -, a lényeg a lány "idegen" és gazdagságfüggetlen szépsége volt. Higgyék el, a menekültek között is akadhatnak ilyenek, még csak az se biztos, hogy ki kell mosdatni őket. Persze a ruha, ékszerek, és egy elegánsabb kávézó sokat dobna rajtuk. A második világháborús Ukrajnában és Oroszországban harcoló német katonák folyamatosan panaszkodtak, hogy "nincs egy jó nő". Nézzék meg most a világ "jó nőinek" élvonalát, modellektől a sportolókig: nincs?
De ne kalandozzunk el.
A kép felrakása után pár órával előkerült egy úr. Nem írom ki a nevét, nem lényeg, meg töröltem is, élve Isten és Mark Zuckerberg adta jogommal, hogy a saját facebookos lapomon azt tűrjek meg, akit akarok. Nagyon ritkán teszem, véleményt pedig még akkor se törlök, belátván, hogy ez egy ilyen játék. Vén kecske lettem, aki messziről, gondolatban és nyálcsorgatva nyalogatja (tessék, egy alliteráció) a sót, fent a Várban, szokásos kedd esti sétáink egyikén nem is figyeltem fel rá, csak később, ezért a többi hozzászólására igyekeztem válaszolni. Ha felfigyelek, nagy valószínűséggel nem teszem. Az úrral, aki egyébként negyvenhat éves, állítása szerint művészettörténész, és van egy helyes kisbabája, minden sajnálatom ellenére nem jártunk együtt óvodába (majdnem azt írtam, hogy "nem homokoztunk együtt", de az újabb találgatásra adna okot, és most nincs kedvem felsorolni mind a tíz gyermekemet), tehát tőle még humorból sem igénylem az évődést, ami ez esetben sem nem humor, sem nem évődés, csak szimpla érvhelyettesítő személyeskedés. Lépjünk is tovább.
"Én műtöri tanári diplomával és történész családommal simán vagyok annyira tájékozott, mint maga", írja ez a jóember. Azért veszem ezt előre, mert igyekszem az összes alkalmat megragadni, hogy felhívjam az Önök figyelmét a hamis társítások és csúsztatások veszélyére. Az Önök állami manipulálása (is) nem elhanyagolható mértékben hasonlókra épül. "Szakács végzettséggel simán beleszólhatok a cukrászok munkájába." "Egész családom orvos volt, meg tudom ítélni, szükséges-e az a gyógymód, amit a kezelője előírt." Ha belenéznek bármely kutyás újság hirdetéseibe, olyanokat olvashatnak, hogy teszem azt "vonalában több Világ- és Európa-győztes található", "apja a tavalyi Sieger a német főtenyészszemlén", "előző alomból való testvérei közül többen aktívan vadásznak", és így tovább. Erre írtam A csahos fenevad című kutyás könyvemben (1998), hogy a nagypapám testvére szép és szórakoztató ember volt (valóban, Géza bácsinak hívták, költőkkel és írókkal - Ady, Kosztolányi, Karinthy - barátkozott, és a nők kedvenceként élte le egész életét).
Még valamit. Nem azért írom ezt a cikket, hogy kiírjam saját bosszússágomat. Azt megtehetném hozzászólással. Azért írom, hogy Önök tisztábban lássanak, velem együtt, mert én így tudok a legjobban gondolkodni. Felmerült egy szó, ami naponta felmerül, csak eddig átsiklottam rajta, felmerült egy (természetesen az én véleményem szerinti) tévhit, amit megkapargatunk, a továbbiak pedig - hogy hova teszik magukban ezt az egészet - szokás szerint - az Önök dolga. Lássuk, mi az a szó.
"Valójában nem muszlim, hanem népi megszállásról van szó. Az a pár német muzulmán nem oszt, nem szoroz. Konkrét lakosságcsere zajlik. És nem multikulturális társadalom épül. Olyan nincs. A megszűnő német nemzettudatot nem valamifajta internacionalizmus fogja átvenni, hanem ezen népek saját nacionalizmusa" - írja a személyeskedő úr. A szó a "multikulturális". És minden, amit hozzá kapcsolnak. Az idézet hemzseg a hibáktól. Igazából más sincs benne, mint hiba. Jellemző arra a - szándékosan gerjesztett - fogalmi zűrzavarra, amit a - szintén szándékos - előítéletek kiépítésére használnak. Ha az idézett úr mindezeket komolyan gondolja, akkor vagy ostoba, vagy nem képes felülemelkedni saját lelki nyomorúságain. Meg se kísérli. És ez még nem is volna olyan nagy baj, ha magában tartaná. De nem tartja magában. Mi több: engem is hasba akar velük akasztani. És amikor nem megy, jön a kecske, nyálcsorgás, és a történész rokonok.
"Népi megszállás." Ugyan, melyik népről volna szó? Melyik TÖRZSRŐL, ha - kicsit is ismervén a kiindulási régiót - pontosabbak akarunk lenni? "Lakosságcsere." Hosszasabb disputát folytattunk erről. Megkérdeztem, hogy rendben van, lakosságcsere, de akkor hova lesznek a németek? Elmennek Szíriába, Afganisztánba, Üzbegisztánba, Líbiába? "Erőltetett ez nagyon. Ha egy lavórt az ember a szemétre dob és újat vesz, magyarul mondhatom, hogy lecseréltem a lavórt, nem kell a régit bevinnem a boltba." Akkor a németeket kidobták a szemétdombra? Kik? Lecserélték. Tulajdonképpen, ilyen megfogalmazásban a németek is lecserélték a zsidókat a második világháborúban. A holokauszt tehát lakosságcsere volt. Remélem, nem olvassák - dehogynem - olyanok ezt az írást, akik aztán ötletet merítenek belőle. Legyenek résen, ha ezentúl "idegenrendészeti eljárás" helyett "lakosságcserét" hallanak a kormánypárti médiában.
De sajnos, a lakosságcsere nem ez. Nem lecserélés, hanem KI-cserélés. Ami - az se volt szép dolog - a határokon kívül rekedt magyarokkal kontra szlovákokkal, románokkal, szerbekkel, satöbbi történt. A németeket azért nem írom ide, mert az nem volt csere, csak, ha összességében nézzük. Valamit (valakit) adok, és valamit (valakit) kapok. Ez a csere.
S most érkeztünk el a szóhoz. Szép szó, jó szó, csak tudni kell használni és értelmezni. Nem félre-, és nem más helyett. Nem keverni más szavakkal. Amikor Sztálin élete végén elindította a zsidóellenes hadjáratát, senki olyat, hogy "zsidó", le nem írt. Olyat se, hogy "internacionalista", mert azt (mint a "szocialistát", ezért mondtak nemzeti szocializmus helyett fasizmust) a rendszer kisajátította. Találtak egy jobbat: a KOZMOPOLITÁT.
Először is, a multikulturális NEM azonos az internacionálissal. Többé-kevésbé MINDEN nép multikulturális. Homogén (kultúrájú) nép NINCS. Törzs lehet, elszigetelten egy dél-amerikai dzsungelban, de már az is egyre kevésbé. Az internacionális "nemzetközi"-t jelent, nem "sok kultúrájú"-t. Egy olyan gondolat, amely nem tesz értékrendbeli különbséget nép és nép között. Nem nacionális alapon szelektál, hanem nacionális-nem-nacionális alapon. (Azért írom ezt így, mert VALAMIKÉPPEN minden meghatározás szelekció.)
Legjobb példa az Amerikai Egyesült Államok. Internacionalista? Lóg minden második házon amerikai zászló? MULTIKULTURÁLIS? Nagy Sándor birodalma multikulturális volt? A Római Birodalom, a mai Európa alapja multikulturális volt? A Nyugat-Európa határától Kínáig és Indiáig terjedő mongol birodalom? Az arab birodalom, Arábiától az Ibériai félszigetig? Az Oszmán Szultanátus? AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA?
Ugyanazok a népszokások Nógrádban, az Őrségben, Csongrádban vagy Szabolcsban? Menjenek el a szentendrei Skanzenbe - tizenkét évig laktam mellette -, és meglátják, mennyire sokszínű még ez a megmaradt Magyarország is. Erdély is. Mások a székelyek, mások a szászok, a csángók, és ugyanez érvényes a "románokra" is. Más a Felvidék, más a Délvidék. Más az Őrvidék (Burgenland) és más az Újvidék.
"A németek igen jelentős része hagyja el a szülőföldjét nem csak a keleti országrészben, hanem nyugatról is. Tömeges jelenség, hogy németek melegebb éghajlatra, olcsóbb országokba költöznek, még hozzánk is jut belőlük pár tízezer. A helyükön demográfiai vákuum keletkezik, amit ma közel-keleti tömeggel pótolnak." Pár tízezer. Amit közel-keleti tömeggel pótolnak. Csak tájékoztatásképpen: Németország mai népessége 80,62 millió fő. Tudják, mikor volt nálunk "demográfiai vákuum"? A "tatárjárás" után. Akkor az volt. Az oszmán hódoltság után. En bloc és háborúkon kívül a pestisjárványok után. Németországban például a harmincéves háború után. EZ demográfiai vákuum volt. Létezik ma Németország? Létezik ma Magyarország? Áttértünk a muzulmán hitre? Még azt se vettük át tőlük általánosan, amit pedig nem ártott volna: a fürdőkultúrát.
De nem mondom, hogy nem lesz keveredés. "Már ma sem lehet ráismerni Németországra, és ez a jövőben már nem megváltoztatható, nagyon úgy néz ki." Elhiszem. Állandó dolog egy van kerek e világon: a változás. Keveredés volt, van, lesz. Régi népek tűnnek el, és újak keletkeznek. Így alakult ki saját kebelünkben a szlovák, az oroszok kebelében az ukrán nép is. A Közel-Keleten a drúzok. Alakulgatnak. Vallási közösségből - kultúrából - nép. Csakhogy a keveredés és a beolvasztás (pro vagy kontra) nem ugyanaz. Példa rá épp a Római Birodalom, ahol a hódítók vették át a meghódítottak kultúráját. Tudják, milyen volt Kant, Hegel, Goethe népe a rómaiakkal való érintkezés előtt? Falak nélküli házakban laktak, ketrecbe zárt ellenségeiket pörkölték, és vágyaik netovábbja a Megöltek Csarnoka (Walhöll-Walhalla) volt, ahol az elesettek Heidrun kecske kiapadhatatlanul áradó mézes tejét isszák, és Széhrimnir vadkan kifogyhatatlan pecsenyéjét eszik, melyet Andhrimnir szakács sütöget, az idők végeztéig (idézet: hmp-hikszosz, Amit magadnak kívánsz). Tudják, milyen volt Vercingetorix népe Caesar előtt? Szent tölgyligetek, marhák, druidák és kész. (A "nép"-et itt is képletesen értettem. Természetesen tudom, hogy Vercingetorix arvernus törzsfőnök volt, egyike a sok kelta törzs főinek.)
Mindenki átvesz mindenkitől, és e fúzióból valami ÚJ keletkezik. Ez benne a szép. De ha szép, ha nem szép: ez így működik. Nem lehet ellene tenni semmit. És ha már nem lehet, meg kell próbálni irányítani. Ezt hívja a hagyomány "tigrislovaglásnak", de ez már túlmegy jelen írás a keretein.
Tekintsenek optimistán a jövőbe. Tekinthetnek pesszimistán is, de akkor oda az örömük. És akkor tovább ülnek a székükön, ölbetett kezekkel, vagy acsarkodva minden "más" ellen, összeházasítva boldog (fogalmakat) boldogtalannal, bevéve az összes sületlenséget, amit be akarnak vetetni Önökkel, csak, mert így egyszerűbb. Nem kell gondolkodni. Nem kell csinálni semmit. Elég ordítozni, öklöt rázni, esetleg egy kis pogrom.
Ez a legbiztosabb útja, hogy eltűnjenek a süllyesztőben, hamis prófétáikkal együtt.
2016. 06. 22.