Pár héttel ezelőtt beszélgettem egy gárdistával. Nem szívesen írom le ezt a szót, mert a gárdákról némileg más képet táplálok magamban, de most a közérthetőség kedvéért hagyjuk. Természetesen szóba kerültek a "jobboldal" (van a mai jobboldalra egyébként egy sokkal korrektebb kifejezés: ELLENBALOLDAL) slágertémái: Trianon, határon túli magyarok, Nagy-Magyarország. A szkíták-hunok és a Szíriusz szerencsére lemaradtak, a zsidózás és cigányozás is. Ő egy disztingvált gárdista volt, bár a "szakrális" kifejezés mintha felmerült volna. Nem akarom Lombroso elméletét (külső jegyekből következtetni lehet a belsőre, például a bűnözési hajlamra) népszerűsíteni, de utóbbival kapcsolatban valami régóta kikívánkozik belőlem. Láttam már egynéhány jobbikos megmozdulást, ismerek jó pár gárdistát. Akikkel beszélgettem, általában rendes emberek voltak. Bár ez nem mérvadó, mert én eleve szelektálok, tehát nem beszélgetek mindenkivel. Viszont azok többsége, akiket csak láttam-hallottam...a "szánalmas" kifejezés nem nagyon sértő, illik is rájuk, de távolról nem elég erős a jellemzésükre. Az elhamarkodott jellemzésükre, teszem hozzá, de azért volna egy fogadásom. A szakralitás olyan messze áll tőlük, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. És, kedves magyar testvéreim, NEM Vona a Jobbik. Nem az idea. Még ha Vonának és az ideának lenne is köze a szakralitáshoz, a Jobbik a TAGSÁGA ÉS A SZIMPATIZÁNSAI.
Elmeséltem neki egy régi történetet. Már én is leírtam, de most leírom ismét. Még az első világháború előtt közös cellában ült két párbajvétségért elítélt magyar arisztokrata és egy román pópa. Mit követett el? - érdeklődtek az arisztokraták. Nemzetiségi izgatást, hangzott a felelet. De mégis, mit csinált? Rajzoltam egy térképet Romániáról, válaszolt a pópa. És az olyan nagy bűn? Nem, de a nyugati határa...hogy is mondjam...nem ott volt, ahol ma. Hát hol? A Tiszánál, felelte a pópa. A két arisztokrata dőlt a kacagástól. Miért volt ilyen szerény? - kérdezték a pópát. Ha ez boldoggá teszi, ők ott, a cellában kiállítanak egy tanúsítványt, hogy Magyarországot egészen a Balatonig nekiadják. Pár év múlva már nem találták volna ezt annyira viccesnek.
Miután fentebbieket elmeséltem, megkérdeztem a gárdistától, tulajdonképpen mi volna a külpolitikai cél? Vissza Erdélyt? Igen, az nem lenne rossz, bólogatott. A Felvidéket? Az se. Délvidéket? Persze. Kárpátalját? Természetesen. Horvátországgal kapcsolatban már kicsit tétovázott, de ha jól meggondoljuk, mondta... DE MIÉRT NEM AZ EGÉSZ VILÁGOT? Hát, köhécselt, ami azt illeti, végülis az mind magyar örökség, nade jelenleg... Akkor megismétlem: MIÉRT NEM AZ EGÉSZ VILÁGOT?
Más cél nem lehetséges. A bibi csak ott van, és ha ezt megértettük, nem kellene köhécselni, hogy nem magyarként, németként, románként, kínaiként, amerikaiként, hanem...emberként. EZÉRT írtam anno, hogy a HMP, a magyar Parlament, Magyarország en bloc, Európa...mind-mind KAPU. Kapu az egész földkerekség felé. Emberként helyreállítani a természetes emberi világot, környezettől a politikáig. Nem egy másik virtuális valóságot képezni, hanem beszédtől a cselekedetekig visszatérni a tapasztalati valósághoz. Megváltoztatni, amit lehet, tudomásul venni, amit nem lehet.
Na, ilyesmiről szól a Hikszosz.
2013. 02. 25.