Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

”Hej de messze majomország,

ott terem majomkenyér,

majomablak majomrácsán

majomnótát ráz a szél.

 

Majomtéren, majomréten

majomhősök küzdenek,

majomszanatóriumban

sírnak majombetegek.

 

Majomtanártól majomlány

majomábécét tanul,

gaz majom a majombörtönt

rúgja irgalmatlanul.

 

Megépül a majommalom,

lesz sok majommajonéz,

győzve győz a győzhetetlen

győzedelmes majomész.

 

Majompóznán majomkirály

majomnyelven szónokol,

egyiké majommennyország,

másiké majompokol.

 

Makákó, gorilla, csimpánz,

pávián, orángután,

mind majomújságot olvas

majomvacsora után.

 

Majomvacsoraemléktől

zúg a majomreterát,

majombakák menetelnek,

jobbra át és balra át.

 

Rémületes majomarcot

vágnak majomkatonák,

majomkézben majomfegyver,

a majmoké a világ.

 

(Weöres Sándor: Majomország)

 

Nemzetgyalázás és gyűlölködés, mondja majd egy elkötelezett kormánypárti jobboldali. (A nem kormánypárti jobboldali – valójában soviniszta baloldali - majd akkor fogja mondani, ha ne adj’Isten a hatalom közelébe kerül.) Mintha bizony az elkötelezettség – multi-level-marketinges barátaim kedvenc kifejezése saját csőlátásukra – felülírná a gondolkodást vagy a vélemény megváltoztatásának jogát. Pedig Weöres Sándor nem a rendszerváltozás utáni Magyarországról költötte, és még a pártatlannak épp nem nevezhető, József Attilától is ollóztató („Nem, nem, soha”) Aczél György is megtűrte a verseskötetekben.

A baloldalnak talán most még tetszik. Sok benne az Orbánisztánra utaló részlet, az alulról harmadik versszakon és az alulról második versszak dőlt betűvel szedett utolsó során meg át lehet siklani.

Majmok bolygójaAzért választottam ezt a verset mottóul, mert nem egy világnézet, hanem egy hozzáállás kritikája. És ebben a hozzáállásban a világnézetnek semmi jelentősége. Ha a majompóznán jobboldali majomkirály (majomelnök) szónokol, a majompokol baloldali lesz, ha baloldali (szintén elnök, vagy főtitkár), akkor természetesen jobboldali. A makákó makákó-, a gorilla gorilla-, a csimpánz csimpánz-, a pávián pávián-, az orángután orángután-újságot olvas, de mind: majomújság.  Mindegyik meg akar felelni valamilyen elvárásnak, valamilyen társadalomról, világról alkotott modellnek. A szerzők fejében ott a minta, a tartalom és a stílus ezt követi, hogy ne mondjam: utánozza. Az olvasó pedig nem gondolkodik: ő hinni akar. Valamiért ez vagy az az oldal kedvesebb számára – „drága mackó ember,” mondja magában például, megpillantva a Vezért, ha nem jut eszébe, hogy ez Esterházy plagizálása, „még akkor is, ha hülyeségeket beszél néha”. Megjegyzi a frázisokat, és ő is utánozni kezd. Hazaáruló, nemzetellenes, tolvaj, hazug, oligarcha, kétharmad az kétharmad, fülkeforradalom, pénzügyi szabadságharc, zsidó terrorállam, cigánybűnözés, Trianon, Turul áruház kontra populista, fasiszta, hatásvadász, megosztó, úthenger, hagymázas, demokrácia, tolerancia, párbeszéd, pozitív diszkrimináció, szabadság, alternatív gondolkodás, piacgazdaság. Jelenleg öt párt foglal helyet a magyar Parlamentben. A lassan ismét törzsszavazói körére, a szavazati joggal rendelkező lakosság kevesebb, mint egynegyedére redukálódó táború Fidesz-KDNP nemzeti együttműködésről, az öt-tíz százalék közötti támogatottságú nemzeti szocialista Jobbik használható elképzelések híján multi-zsidó-cigányveszélyről, a Jobbikat lefelé megközelítő, az ország vagyonát néhány elvtársnak átjátszó MSZP a mérhetetlen támogatottságú, Országházból kiszorult SZDSZ-szel, illetve annak kilépett vagy más pártot alapított egykori prominenseivel demokráciáról beszél. Az LMP álláspontja, ha nem zöld tehenekről van szó, bármi lehet, de momentán ez nyugodtan figyelmen kívül hagyható. Mindezek, bárhogyan is hangozzanak, csupán frázisok. Biztos van, aki forrón szereti (komolyan gondolja) őket, de mégiscsak frázisok. Legfontosabb feladatuk, hogy a többitől különbözzenek. A másik oldal a nép ellensége, a haladás kerékkötője, az erkölcsök megrontója, jót nem mondhat, és végképp nem tehet: a mi dolgunk, hogy rávilágítsunk, bármi, ami onnét jön, miért és mennyire rossz mindenkinek. Kinyilatkoztatók vannak, megmondóemberek, kinyilatkoztatások, megmondások és ezeknek számtalan visszhangja, egészen addig, ameddig a kinyilatkoztatások és megmondások is önmaguk visszhangjává válnak.

Olyan szenvedélyes idő van, mondta egy barátnőm mindig, ha vörös volt az ég alja, egymást kergették a felhők, nem volt nagyon hideg, de erősen fújt a szél. Az ilyen időből soha nem lett még zivatar sem: fentiekből se lenne semmi, ha vitákat, és nem a politikai főhatalomért folyó harc kísérőzenéjét hallanánk. „Csak nem gondolod, hogy sikkasztottam?” – nézett az elnök vészjóslóan brigádvezetőjére az Építő- és Szakipari Kisszövetkezet közgyűlésén, amelyen, mint elnökhelyettesnek nekem is részt kellett vennem huszonhárom évvel ezelőtt. „Már akkor saját házam és Mercedesem volt, amikor te még trágyát lapátoltál Nyíregyházán!” „Tetűd se volt!” – ordította a brigádvezető. Ez így ment pár óra hosszat, majd mikor vége lett a közgyűlésnek, aláírták a jegyzőkönyvet, fújtak egy nagyot, és átmentek a szemközti kocsmába sörözni.

Szűziesebb és Ódor Emiliáéhoz jobban hasonlító lelkünkkel, rossz előérzetünk ellenére, megpróbáltuk a párbeszédet. A Fidesszel is, az MSZP-vel is, Gyurcsány-hívőkkel éppúgy, mint egy új liberális párt elnöknőjével, még Seres Máriával, a Civil Mozgalom matriarchájával is, a Jobbik egyik szervezete pedig velünk próbálta meg. Mindegyikből ugyanaz a tanulság származott: elöl ül a masiniszta, mögötte a tespedt faszú Tisza Pista.

Már régen nem eszmékről és igazságról van szó, hanem valami egészen másról. És nem a nép vagy az ország javáról, hanem a hatalom birtoklásáról.

 

Kitelt a böcsületük, mondaná Magyarország eddigi uraira az a vidéki, református pap bácsi, akinél tíztől tizenöt éves koromig minden nyaramat töltöttem. A mostani uraké most telik ki (másodjára, azért, mert az elsőt már elfelejtették). „Nincs hiteles baloldal” – sóhajt föl az ellenzéki zsurnaliszta. „Nincs hiteles politikai párt” – kontrázhatna elfogulatlan kollégája. Pedig lehetne: ha sem közvetlenül, sem közvetve nem birtokolhatnának főhatalmat. Hogyan várhatná bárki egy érdekcsoporttól, hogy a riválisai érdekeit is képviselje? Ha egy futballcsapat szurkolóit, akiknek baseballütőn, késen, viperán és utcakövön kívül nemigen áll már fegyver a rendelkezésükre, egyetlen percig sem érdekli, hogy a stadion, metró, villamos, amit tönkretesznek, másoké is, gondolhatja-e valaki, hogy az ország összes erőforrása fölött rendelkező politikai pártot érdekelni fogja saját győzelmén és hatalmának megtartásán kívül bármi?

 

Majmok bolygójaEzerkilencszázötvenhat novemberében a nagypapám kinézett Múzeum körúti lakásunk betört ablakán, és nagyjából a házunkkal szemben meglátott egy tankot. Azt mondta nagymamámnak és anyukámnak, hogy ameddig az a tank ott áll, ő bizony nem fog ablakot üvegeztetni. El tudja valaki képzelni, hogy ameddig az érvényesülés szinte egyetlen módja a párthűség, bennfentesség, vagy kebelbéliség, és e bennfentesek vagy kebelbéliek maguk se tudhatják örök időkre biztonságban magukat, nem fognak mindent kihasználni saját egzisztenciájuk megalapozására? El tudja valaki képzelni, hogy a többiek mindeközben lelkesen pótolják, amit ők a köztulajdonból elvettek, vagyis, nagypapámmal szólva nekiállnak tatarozni, hogy aztán kezdhessék az egészet elölről? El tudja valaki képzelni, hogy mindaddig, – azt akartam írni, hogy ameddig ez a rendszer így működik, de nem, hanem – ameddig ez a rendszer fennáll, megszűnik a nemzeti sporttá vált adócsalás, visszaadják a rokkantigazolványokat, lemondják a segélyeket, ha mindezeket megvonják tőlük, nem keresnek újabb kiskapukat, a párok több gyereket vállalnak, és Majomország a tévedések tengerén bolyongó emberiség fényes világítótornyává válik?

 

Sokan kérdezik ma is, hogy mi az a Hikszosz. Ha azt mondtuk a legelején, hogy ez az írás egy hozzáállás kritikája, a Hikszosz a másik hozzáállás. A Hikszosz az a – 2010 kora nyarán egy ideiglenesen, törvényi kényszerből alapított párt, a Helyreállítás Magyarországi Pártja mögötti – társadalmi szervezet, amelyet (első körben) a feje tetején álló Magyarország talpára állítása érdekében hoztunk létre. Ameddig ez nem történik meg, semmiféle remény nincs a pokol különböző bugyraiból való kikerülésre. Nem csak az állam irányításáról és a hatalom birtoklásáról van szó, hanem mindenekelőtt a gondolkodásról. Ha azt mondjuk, hogy fel akarjuk szabadítani az embereket bármely csoporthoz való csatlakozás kényszerétől, a társadalmat egy kisebbség basáskodásától, akkor a gondolkodás felszabadításával kell kezdenünk. Szabadság csak szabad és önálló gondolatokkal képzelhető el. Erős ország csak olyan emberekkel, akik merik vállalni önmagukat. Ez pedig csak olyan szervezetben lehetséges, amely képes elválasztani az elképzelést a rögeszmétől, amelyet tudatosan nem szeparációra (elkülönítésre) vagy bármiféle ideológiára építettek, hanem elfogadásra és egyesítésre. Amely az egyénen keresztül látja felvirágoztathatónak a közösséget, és senkit nem próbál semmiféle álommal a fogyasztás csapdájába csalni, álljanak a polcokon politikai ígéretek vagy feljavított élelmiszerek. A Hikszoszt nem egy eszme megszállottjainak hívtuk e világra, hanem annak a sok millió embernek, aki egyszerűen emberi életet élne, ha tudna.

 

A liberalizmussal szemben nem a vadont kívánjuk reprodukálni, amely az embert közösségek létrehozására kényszerítette, hanem a védelmező emberi közösséget. Orbán Viktor szavaival élve makro- (állami-), közép- (önkormányzati-) és mikor- (család-) menedzsment szintjén is. Ha az állam, az önkormányzat, a család védelmi funkciója nem érvényesül, az állam is, az önkormányzat is, a család is értelmét veszti.

 

A konzervativizmussal szemben nem egyetlen társadalmi réteg (az ún. középréteg) felemelkedését akarjuk homályos, megfoghatatlan és definiálhatatlan kifejezésekre és egy letűnt kor iránti nosztalgiára támaszkodva elősegíteni. Mindenkire szükség van, hogy pedig ki hova tartozik, azt mások helyett ő is el tudja dönteni, ha erre lehetőséget kap.

 

A nemzetinek nevezett szocialista mozgalmakkal szemben sem a második világháborút, sem annak előzményeit, tanulságait, következményeit, a történelem egyetlen népirtását sem szeretnénk elfelejteni. Az arany is sárga és a lócitrom is: sem szín, sem születés alapján nem szelektálunk. Semmi más nem érdekel, mint a konkrét tartalom. Soha nem valakik, úgy általánosságban, hanem János bácsi, Erzsi néni, András, Juliska vagy Péter.

 

Minden más irányzattól és párttól eltérően pedig egyetlen eszmét, elgondolást, csoportot nem preferálunk a többiek rovására. Senkit, soha nem diszkriminálunk semmi egyéb alapján, mint a tettei.

 

Volt abban az építőipari kisszövetkezetben, melyről fentebb már írtam, egy munkaszervező.

Megtermett, mázsán felüli cigányember, Gyulának hívták. Kijárt szabolcsi vonatok elé, komplett cigány építőbrigádokat fogott, ő is szállásolta el és tartotta kézben őket. Sokszor láttam a folyosón végigpofozni embereket („el is várják” – mondogatta). Egyszer aztán megkérdeztem: „Te Gyula, nem szoktak visszaütni?” „Nekem, Péter?” – nézett le rám csodálkozva két méteres magasságából. Én pedig csak néztem vissza rá, bután és értetlenül.

 

Mint a csodát váró sok millió ember néz a mézeshetek elmúltával a következő pártvezérből lett átmeneti uralkodójára.

 

2011. 06. 13.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1