Konszenzus

Trolin még nem találkoztam ellenőrrel, most mindjárt hárommal is. Némi túlzással azt lehetett mondani, hogy többen voltak, mint az utasok. Szerda délelőtt a Baross utcában, az Orczy tér fele.
Dundi fiatalasszony, negyven körüli, borostás, véreres szemű úrral. Velem együtt szállnak fel, én azonnal lyukasztok, ők leülnek mögém. Trolin soha nincs ellenőr, gondolják, pláne délelőtt, pláne üres trolin, és nem is néznek körül. Pedig érdemes volna.
- Hogy képzelik? - hallom hátulról. Az egyik ellenőr - mindhárom nagy darab - áll előttük.
- Ne haraguggyon, főnök - mondja a férfi. - Munkanélküliek vagyunk. Az Őrsön leszállunk, istenbizony.
- Menjenek gyalog - mondja az ellenőr. - Most nem esik az eső. Egy kis séta.
Eszébe nem jut igazoltatni őket. Minek is. Volt pár teljesen anonim ismerősöm, személyijük se volt soha, ezek is hasonlók.
- Nekem van jegyem - szólal meg a nő. - Csak nem lyukasztottam ki.
- Munkát keresünk, főnök - veszi vissza a szót a férfi. - Magának könnyű.
- Dehogy könnyű. Azt hiszi, én egy kibaszott ellenőr akartam lenni? De csak ezt találtam.
- Szép pénze van a sok mellékessel - így a nő. - Én csak tudom, van ellenőr rokonom.
- Ne higgye.
- Itt hagyott a férjem a gyerekkel. Ő Kanadában milliomos, én meg albérletben lakok és munkát keresek.
- Nem akarnak leszállni? - szól közbe a másik ellenőr.
- Nem.

Csendben utaznak tovább, ellenőrök, bliccelők. Nem néznek egymásra, hanem ki, az ablakon, a vizes járdára, házakra, autókra.
- Esik - mondja végül az ellenőr.
- Ja - hagyja helyben a férfi.

2014. 11. 19.