Foglaljuk össze a mai tapasztalatokat, aztán menjünk kirándulni. Egy kicsi, hét hónapos hannoveri véreb egészen biztosan értelmesebb és szórakoztatóbb társaság lesz, mint azok a nemnáci ismerőseim, akik azonban valahogy mégis nácik. És akik azt gondolják, hogy a nácik németek voltak a második világháborúban és kicsivel előtte, ők pedig magyar hazafiak.
Egyszerű nyelvezetre fogok törekedni. Lassan hiába írnám, ha aki olvassa, még lassabb. Hol is kezdjük, hol is. Kicsit berzenkedtem magamban, hogy miért kell nekem ezredszerre is leírnom, de úgy látszik, ez a sorsom. Nem kellene, hogy ez legyen, ha széklábat akarnék faragni egész hátralévő életemben, de nem akarok. Nem azért nem akarok, mert képtelen lennék rá, hanem, mert nem széklábfaragásra találtak ki.
Mi az, hogy náci? Nemzeti szocialista. Mi az, hogy nemzeti? Nem pusztán nacionalista, mert az akár a saját nép és haza szeretetében is kimerülhet. Olyan nacionalista, aki a saját népét a többi fölé emeli, és ehhez valamiféle ideológiát gyárt. Mondjuk, isteni származás (ez az adu ász). Földönkívüli eredet (adu ász kettő). Ősidőktől való lét, amelyből az összes nagy kultúra lett. Ősi kultúráktól való származás. Nagy birodalmaktól való származás. Hősi múlt. Vitéz, de béketűrő jellem. Igazságtalanul meglopott, büszke fő. Elnyomatásban szenvedő, kihasznált, de szorgos, aki magában egyesíti az összes előbbit. Saját hazájában lassan idegen, új honfoglalásra kész. Itt tartunk most. Következik az új honfoglaló, akit úgy orrba fognak rúgni, mint jobbikos a rendőrkutyát. Mi az, hogy szocialista? Olyan ember, aki a társadalom alsóbb osztályaira hivatkozik. Írhattam volna úgy is, hogy olyan ember, aki a széles néprétegek életkörülményeinek megjavítását tűzte ki célul, de ez nem fedné a valóságot. Mindenesetre olyan ember, akit valamilyen konkrét vagy homályos kötelék a társadalom alsó osztályaihoz fűz. Most akkor ezek után döntse el a kedves olvasó, hogy a ceglédi fehér bőrű randalírozók (vagy megtámadottak és a segítségükre sietők) micsodák.
Cigánykérdés. Itt már jóval több tisztáznivaló merül fel. Először, hogy a cigánykérdés csak cigánykérdés-e? Vagyis ki kérdezi? Mert ha nem maguk a cigányok, akkor nem csak cigánykérdés. Másodszor, hogy ki lehet-e jelenteni, hogy A cigányok ilyenek vagy amolyanok? Ez egy tiszta univerzális állítás, vagyis csak cáfolni lehet, igazolni nem. Másképpen, ha EGYETLEN kivétel is akad, az állítás, bárkire is vonatkozzon, nem igaz. Harmadszor: van értelme az erőszaknak? Negyedszer: van értelme a szelíd rábeszélésnek? Ötödször: minden cigány reményteljes eset? Hatodszor: minden cigány reményekkel kecsegtet a békés egymás mellett élés jövőjét illetően? Hetedszer: van értelme a pozitív diszkriminációnak? Nyolcadszor: ha van értelme, mindig van értelme a pozitív diszkriminációnak? Kilencedszer: van annak valószínűsége, hogy amennyiben a "cigánykérdés"-t pusztán fegyelmezési, ne adj' Isten, valami Endlösung-szerű kérdéssé redukáljuk, a magyarok jöjjenek ki belőle jól? Tizedszer: előbbi esetben a cigányok jönnének ki jól belőle? Tizenegyedszer: ezek szerint KÉT országban élünk? Tizenkettedszer: ha nem élünk két országban, miért nem viselkedünk úgy, mintha egy országban élnénk?
Lásd még itt: Cigányok, A cigányok sátora, Napló, keresőszó: "cigányok".
Le nem írom, mert nem érek oda a vérebecskéhez.
Utóiratként azonban még idéznem kell egy cigány barátomat. Az egyik észrevételező azt írta nekem, hogy "éltél-e már cigányok mellett Borsodban?" Nos erre válaszolta említett barátom, hogy másképp is föl lehetne tenni a kérdést. Mondjuk úgy, hogy "voltál-e már cigány Borsodban?"
2012.08.20.