Bemegy a pingvin a kocsmába, és megkérdezi a kocsmárost: "Nem láttad véletlenül ma a bátyámat?" "Hogy néz ki?" - kérdezi a kocsmáros. "Szerinted?"
Még mindig nem értem, hogy akik ismerik Orbán Viktor egész eddigi tevékenységét, azt a tevékenységet, amely másról nem szól, különösen 1992, jobbra fordulása óta, mint a hatalom akarásáról, miért csodálkoznak bármin is? Végigélték az 1998-2002 közti négy éves ciklust, saját füleikkel hallották, amint az addig még Rákositól sem tapasztalt arrogancia hisztérikus uszításba csapott át, mikor a kormányrúd kicsúszott a kezéből, hallották, hogy minden aszerint volt igaz vagy nem igaz, hogy mivel lehetett több embert elbódítani, látták az Erzsébet hídi, tévészékház előtti "csatákat", látták az akkor még atyai szeretettel figyelt Gárdát, láthatták, hogyan válnak jó, erős és okos emberek, Cseh Tamástól Sándor Györgyig egyik pillanatról a másikra pártkatonává, lehúzva a vécén - nem, nem saját addigi munkásságukat, hanem KÖZÖS FIATALSÁGUNKAT, és ezek után is naponta MEGLEPŐDNEK. Látták, hogy sem a szellem, sem a gazdaság nem épül, csak kint a retekben egy elképesztően ronda objektum a NEMZET színházaként, hogy az az ember, akinek minden addigi szövege ama nagyon kevés nyugtatók egyike volt, amellyel ép ésszel túl lehetett élni a szocializmust, hogyan veszti el tisztánlátását egyik pillanatról a másikra, és adja nevét egy olyan üzleti vállalkozással egybekombinált, alig véget érni akaró, még csak nem is jó propagandafilmhez, mint a Hídember? Társa, akit fentebb már megneveztem, és akivel hol jóban voltak, hol nem, de soha nem voltak képesek végleg szakítani egymással, aki elénekelte annyi más mellett a "Valóság nagybátyám"-at, halála előtt beállt bohócnak, és magát ORBÁNISTÁNAK nevezve második világháborús katonadalokat énekelt azon a hangon, amelyen azelőtt a "Tábori lap Karády Katalinnak"-ot énekelte, a "Branyiszkó"-t és annyi mást. Hallgatom, s csak győzzem közben írni: "Te fuss csak, katonám, csak most juss el Branyiszkóig,/ és egy gyönyörű kézitusán / közelharcban halhatsz meg, Branyiszkónál. Csak fuss a hóban el, s ha közben a golyó nem ér el, /egy gyönyörű kézitusán / közelharcban halhatsz meg, fent a hóban. Derékig ér a hó, és ropog, míg fel a hegyre, / Branyiszkóig nem ér a golyó, közelharcban halunk meg / fent a hóban. Hej, Szűz Máriám! Hej, Szűz Máriám! Hallgasd, hogy ropog, / hallgasd csak, hogy zizeg, / milyen, milyen puha, / végül lecsukod a szemed." Ő lecsukta, boldog tudatlanságban, de már mindegy, mert már elénekelte ezt nekünk, jövendölésnek, arról is, ami ránk vár, és amiről senki nem akar még most sem tudomást venni. Koporsója mellett pedig ott állt Branyiszkó ura, és LEGJOBB KATONÁJÁNAK nevezte.
Amikor Szálasi Ferenctől, pere legelején megkérdezte a népbíróság elnöke, hogy mi a foglalkozása, azt válaszolta: "Magyarország nemzetvezetője". "Inkább nemzetvesztője" - mondta a bíró. Két apró betű, az egyik ki, a másik be. Néha nagyon rövid az út a budai Várból az akasztófáig.
De előbb egy KRÍZISNEK kell bekövetkeznie. Nem húsz-harminc- vagy akár hatvan forintos frankdrágulásnak, hanem valódi, vaskos világkrízisnek, például néhány nagy gazdasági és pénzügyi buborék elpattanása után. Most Magyarországon egy olyan struktúrát alakít ki a "kétharmados" kormány, amelyben törvényes eszközökkel minimálisra csökken az esély az elmozdítására. Ezt célozza a héten elfogadott egyházi törvény (a tizennégy egyházból és felekezetből a négy legnagyobb a Fidesz szócsöve, egy a piszkos kéz kinyújtása Erdély felé, a többi kötelező udvariassági gesztus a zsidóságnak, keleti szomszédainknak és tengerentúli szövetségesünknek), a választási törvény, az eddigiek és a következők, különös tekintettel, ahogy már akkor megírtam, amikor még csak TERVEZET volt, az Alkotmányban megjelölt sarkalatos törvényekre. Távol álljon tőlem, hogy bárkit erőszakra buzdítsak. Erőszakos rendszerváltozásnak - mert csak VALÓDI rendszerváltozásnak van értelme, azt, amiről a mai ellenzék írogat, VISSZARENDEZŐDÉSNEK hívják, és semmi más nem származhat belőle, mint kezdetben a 2010 előtti húsz, különösen nyolc év megismétlődése, majd UGYANEZ, AMI NAPJAINKBAN KIALAKUL - most az égvilágon semmi esélye nincs. De ez is eljön egyszer, ha a hatalom mai urai maguktól visszavonulót nem fújnak, vagy egyszerűen, ha el kell jönnie. A hatalom mai urai akkor fognak visszavonulót fújni, ha, mint a szocialista világrend összeomlásakor a pártkádereknek, a többségnek nagyobb érdeke fűződik a változáshoz, mint a rendszer fenntartásához. Ez az érdek, kétsége ne legyen senkinek, ANYAGI érdek lesz, vagy mint megszerezhető előny, vagy mint elkerülendő hátrány. FORRADALOM - éspedig nem a fülkékben - akkor lehet, ha a központi hatalom MEGGYENGÜL. A központi hatalom akkor fog meggyengülni, ha HATÁSKÖRÉN KÍVÜL ÁLLÓ OKOK meggyengítik, ezek pedig csak KÜLFÖLDÖN keletkezhetnek. Addig erős marad, és ERŐVEL legalábbis talpon fogja tartani az országot. Annak elemzése, hogy MILYEN ÁRON, már túlmutat ennek az írásnak a terjedelmén.
Két kérdés marad ezek után. Az egyik a "mit lehet tenni?", a másik a "mikor lesz vége ennek az egész vircsaftnak?" Az elsőre könnyebb válaszolni. PÁRTSZIMPÁTIÁT és VILÁGNÉZETET félretéve meg kell végre érteni, hogy a bajok gyökere a PÁRTÁLLAM, és a pártállamból következő KAPCSOLATI érvényesülés, szemben az ADOTTSÁGOKRA alapozott, személyes érvényesüléssel. Vagyis az első feladat a pártállam megszüntetése, minden más csak ezután következhet. Csatlakozni kell ahhoz a szervezethez, amit erre hoztak létre, és közös tudással meg kell tervezni a jövendőt. Addig pedig: ha lehet regionális pénz, regionális gazdálkodás, akkor lehet olyan regionális gazdálkodás is, ami nem területi alapon, hanem egy közösséghez tartozás alapján van megszervezve. Létre lehet hozni egy "gazdaságot a gazdaságban", létre lehet hozni egy olyan struktúrát, ami valamelyes védelmet nyújt a jelenlegi rablóállam ellen. Ki lehet menni tüntetni is, lehet írni ezt-azt, de nem itt dől el a jövő Magyarországának a sorsa.
Hogy pedig mikor? Nem tudom. Amikor édesanyámnak, aki orvos kandidátus volt, aktív korában egy beteg feltette ugyanezt a kérdést, mindig így felelt: "amikor Isten akarja". "Isten" helyébe helyettesítse ki-ki azt, ami neki szimpatikus. De tanuljunk a közelmúltból, hogy ne álljunk majd üres fejjel, bután és zavaros jelszavakat mormolva, a jó szerencsében reménykedve (mint a Fidesz 2010-ben) a történelem színpadán, amikor végre bekövetkezik.
Zárszó helyett pedig nem utolsó szórakozás, ha meghallgatjuk ezt:
Cseh Tamás énekel - Bárány az üres lakásban
2011.07.14.