A párkapcsolat 2.
(chitty chitty bang bang)
Hogy hogyan kezdődik, teljesen mindegy. Végtére is most nem a szerelemről értekezünk. Éppen nem arról. Párkapcsolat bármiből lehet. Bárkivel. Bármivel. Egy kutyával is. Sőt, egy nagy játékmackóval is. Hogy az nem az igazi? És ugyan mi volna az igazi, kedves Olvasó? Ez ilyen illúzió, az meg amolyan. Az egyesülés NEM testben történik. Az csak egy meddő kísérlet. Vagy -
A Háromszor Legnagyobb Hermész (Thot) mindannyiunk könyökén jön ki, mégis igaza van. Módosítok: úgy gondolom, hogy igaza van. Amint lent, úgy fent. Amint fent, úgy lent. Ha volt Nagy Bumm (Big Bang), akkor kell lennie (majd) Nagy Reccsnek (Big Crunch) is. Míg a Nagy Bumm (Fred Hoyle 1949-ből származó gúnyos elnevezése), vagyis az ősrobbanás laikus számára is csak-csak elképzelhető valahogy, a Nagy Reccs, azaz a vég már nehezebben. Különösen, ha a Világegyetem TÁGUL. Ez se jó szó, tudniillik a Világegyetemen kívül nincs tér: az objektumok között TÉR TERMELŐDIK. Így már pontosabb. Na de akkor hogy lesz ebből visszarendeződés? Hát az... vagy lesz, vagy nem. Két elmélet, két kimenet. Van persze több elmélet is, de most csak ezzel a kettővel foglalkozunk. Kimenet ugyanis, ha elfogadjuk a "tágulás" tényét, tényleg csak kettő van. Az első elmélet szerint, amikor az ősrobbanás adta kezdőimpulzus elhasználódik, a Világegyetem "tágulása" megáll, és a gravitációs hatás miatt a folyamat megfordul: az egész Univerzum ÖNMAGÁBA zuhan vissza. Itt a gond a szökési sebesség. Ha a kezdősebesség ennél nagyobb, akkor gáz van. Akkor folytatódik a "tágulás". Ezt azzal védik ki, hogy feltételezik, a szökési sebesség megegyezik a fénysebességgel, amit semmi nem léphet át. Ilyen akkor lehetséges, ha elegendő anyag áll rendelkezésre. A végeredmény nem is annyira Nagy Reccs, inkább Nagy Zutty: mindennek a vége. Időnek, térnek, csillagoknak. Hogy mi lesz "azután", éppolyan értelmetlen kérdés, mint az, hogy mi volt az ősrobbanás előtt.
De mi van, ha a "tágulás" mégis folytatódik? A szcientizmus mitológiája erre is igyekszik választ adni. Két gigászi erő "küzd" egymással az Univerzumban: a gravitáció és az úgynevezett "sötét energia". Ne tévesszen meg senkit a "szcientizmus" kifejezés: most nem a Lafayette Ronald Hubbard alapította "vallásról", hanem egyszerűen természettudományos világnézetről van szó. Nem szcientológusok találták ki a "sötét energiá"-t, hanem fizikusok. A sötét energia a Világegyetem HETVEN SZÁZALÉKA, és ANTIGRAVITÁCIÓKÉNT működik. Ismerős ez az egész valamelyik világvallásból? Így-vagy úgy esetleg MINDEGYIKBŐL?
A vég ebben az esetben - a sötét energia győzelme esetén -, mondja dr. Marcelo Disconzi, az elmélet egyik kidolgozója, a Tennessee-i Vanderbilt Egyetem matematikusa, úgy következik be, "hogy végül minden, még az anyag legkisebb összetevői is elszakadnak egymástól. Valamennyi atom darabokra szakad". Egy szelídebb változat - a Nagy Fagy teóriája - szerint mindössze annyi történik, hogy a "tágulás" következtében előbb-utóbb nem áll rendelkezésre elegendő sűrűségben anyag új napok keletkezéséhez, s végül az Univerzum jeges álomba szenderül, amelyben az idő egyszerűen elveszti jelentőségét. Disconsi forgatókönyve ennél jóval drámaibb. "A Nagy Reccshez vezető folyamatot úgy kell elképzelnünk, mint egy autót, amely minden egyes megtett kilométeren 10 km/h-val gyorsul. Igen ám, csakhogy mivel a gyorsulásának mértéke is folyamatosan nő, idővel már fél-, majd negyedkilométerenként, végül pedig méterenként éri el ugyanezt a sebességnövekedést. Egy idő után az első és hátsó lökhárítók leszakadnak, majd darabokra szakadnak. ... a sötét energia egyre erősebb és erősebb lesz, és a gyorsuló tágulás végül cafatokra tépi a téridőt. Ebben az esetben az Univerzum egész egyszerűen felszívódna.”
Nem véletlenül kérdeztem rá a vallásokra. A párkapcsolatok támogatásának nem csak szaporodás-biológiai értelme van. Nem csak társadalmi értelme van. Hen kai pan, mondja a görög. Minden egy. MINDEN. A számmisztikában (újabb sarlatánság, csóválja most a fejét Lányi Stefi barátnőnk, pedig nem matematikáról beszélünk, ahogy az asztrológiában sem asztronómiáról, vagy az alkímiában sem kémiáról) az "egy" az EGYSÉG. A "kettő" KEVESEBB, mint az "egy", mert SZÉTOSZTOTTSÁGOT jelent. A "három" már VISSZATÉRÉS AZ EGYSÉGBE. (A "négy", ami azt is meghaladja eggyel. E négy számból az összes többi szám levezethető.) Lásd a keresztény Szentháromságtól a római (Iuppiter-Quirinius-Mars) istenhármasig vagy a hindu trimúrtiig (Brahma-Visnu-Siva) a hagyomány megannyi arcát. A Szerelem paradoxona is kétarcú. Egyfelől a reménytelenség, az örök kielégíthetetlenség, amely a létesülés kerekét hajtja, a tigrissel párzó sárkány, amikor két ember egyesülni akar, és a végeredmény nem egy, hanem HÁROM, másfelől...másfelől a GYEREK, aki maga képviseli az egységet. Három, négy, öt, családja válogatja, folytatja ironikusan az Olvasó. Testi oldalról valóban. Ez a test tragédiája. Lelki oldalról az ÖSSZES GYEREK EGYNEK TEKINTENDŐ. A meghalt gyerekek is. Az elvetélt gyerekek is. Lelki oldalról a halál a MEGTAGADÁS. Ebből a szempontból a lélek tragédiája az abortusz. Nem "józan mérlegelésről" van szó. Csak szimpla tragédiáról. Amit a legtöbb nő (és sok férfi) tragédiának is érez. Ha "rákényszerül", ha nem.
Nem fogunk most ezen vitatkozni.
A szerelem egyfajta éhség. Egyesülési vágy. Megismerési vágy. A megismerés... PUSZTÍTÓ aktus. A sokaság redukálása. (Persze, csak látszólag. Hiszen valójában semmiféle sokaság nincsen.) Így talán érthetőbb. EGYESÍTÉS. Le is írtam párszor. Ádám MEGISMERTE Évát, olvasható a Bibliában, ez szülte Káint, majd Ábelt. "Nem ismert még férfit", mondják a szűz leányról. Nem tette még senki MAGÁÉVÁ. "Falja a betűket." "Szívja magába az ismereteket." És a szerelem? ÚGY SZERETLEK, MAJD' MEGESZLEK. S minek utána megettelek -
De a testi egyesülés lehetetlen. Majd, a Nagy Reccs (Zutty) után. Ha a VONZÁS győz. Amint lent, úgy fent. Ami viszont lehetséges: a LELKI egyesülés. Vagy a lelki eltaszítás. Ugyanaz a két erő, mint az asztrofizikában. Színekről csak szimbolikusan beszélünk. Elmetszettség. Secessio. Eltávozás-eltávolodás (egymástól). A szexualitás ennek az elmetszettségnek a (hiábavaló, testi) megszüntetési kísérlete. De a motorja LELKI. Mindig lelki. Az egyéjszakás kalandoknak is. A "volt annyi alkohol"-szerű kalandoknak is. Önmagunk becsapása, de akkor is a lélekben kezdődik. Ha a lelkek nem képesek egyesülni, előbb-utóbb a testek se lesznek képesek folytatni a kísérletet. Ha a lelkek egyesültek, akkor viszont NINCS SZÜKSÉG TESTI EGYESÜLÉSRE. Ez az összefüggés a párkapcsolatok, például a szerelem és a barátság között. A barátság e szempontból valamiféle "szelíd szerelem". A test átugrása. A lelkek egyesülése.
A szexualitás FESZÜLTSÉG. Az idegenségből táplálkozik. A pólusok különbözőségéből. Ezért törekszik egyik a másik felé. Motor. Itt hiány van, ott többlet. Ott hiány van, itt többlet. Adok, elfogadod, adsz, elfogadom. Van persze ebben némi csavar. A nő ODAADJA magát, a férfi MAGÁÉVÁ TESZI a nőt. Megismeri. A csavar ott található, amikor a férfi ejakulál. Akkor EGY PILLANATRA NŐVÉ VÁLTOZIK. Képletesen, még mielőtt valaki belekötne. Lényege szerint. AD. A nő pedig befogadja. MAGÁÉVÁ TESZI. Bekebelezi. Az "alsó szájam", mondta egy barátnőm. Ezért írtam úgy, ahogy írtam. És tudják, mi ebben az igazi furfang? Az, hogy az ÖSSZES EMBERI KAPCSOLAT ILYEN. Sőt, az összes kapcsolat, kerek e világon. Valaki/valami ad, valaki/valami elvesz. Én ezt, te azt, és fordítva. ÉS EZ MÉG AZ ISTENRE IS VONATKOZIK. Ugye, mindenki hallotta azt a kifejezést, hogy "az Isten szerelmére"?
Nem a feromonok. Nem az agy. A LÉLEK. Nem kell sajnálni a szerelmet. Nem kell sajnálni semmit. Az igazi egyesülés az Istennel való egyesülés. Lehet Univerzumot is mondani, de akkor az Univerzum ugyanolyan metafora lesz, mint Parmenidésznél a gömb. A teljesség képi ábrázolása. Azzal való egyesülés, akiben MINDEN realizálódik és MINDEN ELTŰNIK. Az igazi párkapcsolatban a szexualitás átlényegül. Jelentőségét veszti. Vagy eleve nincs benne. Párkapcsolat a szülő-gyerek kapcsolat, párkapcsolat a barátság is. Mindezekben természetesen jelen lehet a szexualitás, de akkor az nem igazi párkapcsolat. Akkor a szexualitás arányában birtoklási vágy. Bekebelezési vágy. Pusztítási vágy. A test pokoljárása. Az "átkozott gyötrelem." EZ FÁJ, mondta egy régi szerelmem. De ez fáj!
A lelket nem lehet sem bekebelezni, sem elpusztítani.
Az igazi párkapcsolat az Istennel való párkapcsolat. Ha jobban tetszik, az Univerzummal való végső egyesülés. Az Univerzum végső egyesülése önmagával. A Nagy Zutty. A "valaki" vagy akár "valami" ennek az analógja. Az igazi párkapcsolatban a szó, hogy "pár", jelentőségét veszti. AZ EGÉSZ VILÁG JELENTŐSÉGÉT VESZTI. Nincs "pár". EGY van. Sőt, egy SINCS.
"A szerelem átalakul szeretetté." Olyankor szokták mondani, amikor a partnerek nem kívánják már (annyira) egymást. Közhely, bólogat az Olvasó. Cinizmus. Rizsa. Egyszerűen megunták. Én (e pillanatban) azt gondolom, hogy ENNEK SINCS JELENTŐSÉGE. Nem ez az a dimenzió, ahol valamit is lemérünk. Lehet, hogy tényleg megunták. Lehet, hogy szükségszerű a "megunás", pont azért, mert nincs jelentősége. Vagy azért, mert kiderült, hogy nincs mit keresniük egymás oldalán, vagy azért, mert bebizonyosodott, hogy megtalálták. Az igazi párkapcsolat a szeretetnél is mélyebb.
Hiszen a szeretetnek TÁRGYA van.
2015. 11. 05.