Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

(a helyreigazítás)

Kálmán Olga, szegény. Isten ments, hogy bármi rosszat mondjak róla. Már csak azért sem, mert az Egyenes beszédről akkor akár azt is lehetne hinni, hogy - legalábbis részben - ugyanannyira megkonstruált műsor, mint mondjuk a Való Világ. Már most leszögezem: amit itt le fogok írni, az teljességgel légbőlkapott, semmi bizonyítékom nincs rá (de nem is akarok sem ilyen látszatot kelteni, sem bizonyítékokat kreálni), kizárólag az én pillanatnyi - találgatáson alapuló - véleményemet tükrözi, sőt azt sem. Brutus derék, becses egy férfiú. Az ATV derék, becses csatorna. Eleget mosakodtam jó előre? Dehogy eleget. Nem állítottam például - kivéve a legutolsó, ATV-re vonatkozó, akár ironikusnak vélhető, mégis igen komoly mondatomat - a szöges ellentétét mindannak, amit cáfoltam. Míg az ATV...hát az igen.
Fantáziáljunk szép sorban.

Gyanakodni már akkor elkezdtem, amikor megnéztem - utólag - Olga Orbánnal készített 2007-es interjúját (mindjárt prezentálom is). Hát ez az okos nő, hápogtam magamban, hát ez az okos nő egyszerűen NEM AZOKAT A KÉRDÉSEKET TESZI FEL, AMIKET FEL KELLENE TENNIE! Mintha szándékosan lavírozná magát vesztes helyzetbe. Lapokat oszt Orbánnak, mégpedig - előre tudni lehet, hogy - nyerő lapokat. Mit kérdeztem volna én? Már akkor, persze, ha. Szóval, mit kérdeztem volna? Valami olyasmit, hogy mit gondol, kompetens-e a választópolgár a szóban forgó szakmai kérdések eldöntésére? Nem az orrom alá dünnyögtem volna, szúnyogdöngicsélésnél is halkabban azt a szót, hogy "szakmai", hanem erre éleztem volna ki a beszélgetést. Hiszen erről volt szó. Na de, mondta volna az - akkor - exminiszterelnök-pártelnök, itt az emberek véleményét kérdezik. Édes úr, folytattam volna, Ön szerint, ha egy átlagállampolgárt megkérdeznének, hogy holnaptól fizessen-e adót, csökkenjen-e a rezsije (micsoda poen, így utólag), kötelezzék-e a munkáltatóját, hogy elbocsátási tilalom mellett duplázza meg a fizetését, járjon-e mindenkinek alanyi jogon napi egy óra ingyen masszázs és három korsó sör, épüljön-e Budapest fölé egy hatalmas üvegbura, ami megóv mindenféle kellemetlen időjárástól (a Szovjetunió korai időszakában Leningrád - Szentpétervár - vonatkozásában erről is szó volt), ugyan mit válaszolna? De legyen, akarja a választópolgár így. Akarni bármit lehet. Akkor viszont kormányozzon is ő. Valósítsa meg. Hiszen - most ugyanolyan demagóg leszek, mint az összes pártpolitikus - demokrácia van, nemde? És ha a szakemberekre semmi szükség, akkor... magad uram, ha szolgád nincsen.

Persze, ha előre megkapta volna a kérdéseket és a koncepciót... nemnemnem. Nemnemnem, az nem lehet, hogy engem többé ne szeressen Ő (rágondolni nem is merek, olyan rettentő). Mennyiért is korpásodik az a haj? De ez már átvezet Prokopp Dórába. Olga nem kapható ilyesmire.

Hová tegyem az ATV-t, hová? Délben jön a vörös ördög, este jön a szanitéc: ez még csak a vörös ördög volt. A gyanakvás vörös ördöge. Aztán tudatosult bennem, hogy a Vidám vasárnap is az ATV egyik műsora. Jó, miért is ne lenne? Az ATV tulajdonosi köre "közel áll" a Hitgyülihez. Épp ezért írok most róla. Meg azért is, mert a teológiához valamelyest konyítok. Hogy a nagykenetű prédikátor nem tud beszélni, mindössze szimplán zavaró. Viszont sokat beszél. És mivel sokat beszél, akadnak benne jócskán, hogy is mondjam... vitatható kijelentések. A színvonalat nem említeném, azt ítélje meg ki-ki, saját vérmérsékletének és annak megfelelően, hogy akarja-e hinni, vagy nem akarja. (Németh Sándort egyszer láttam élőben, még a régi csarnokban, a kilencvenes évek derekán. Ott is vidáman keverte a Szentlelket - "erősen járkál közöttünk" - a Szent Szellemmel, dicsérte a rendezők karizmáját, amivel székek százait mozgatják meg istentiszteletről istentiszteletre, és hangsúlyozta ki az adakozás fontosságát, különös tekintettel ama szó jelentésére, amit az angolok "cash"-nak mondanak. Ő is így mondta.) Róla mindig Szerb Antal Utas és holdvilág-ja ("végül is mindegy, hogy egy nőnek miről beszél az ember, beszélhet akár a kettős könyvvitelről is, csak elég intenzíven tegye" - fejből) valamint egy régi barátom jut az eszembe (a tömeg, tartotta már a Führer is: nő). Utóbbi daliás fickó volt, egykori öttusázó: magas termet, szőke haj és szakáll, átható kék szemek. Nem kifejezetten Németh Sándor, de a módszer nem különbözött. Megismerkedett egy lánnyal. Leült vele szemben és elkezdett beszélni. Mindent, ami eszébe jutott. Amikor nem jutott eszébe semmi, akkor közmondásokat. "Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik." "Egy fecske nem csinál nyarat." Hosszú távon lehetetlen volt odafigyelni. Az áldozat sem figyelt oda, legfeljebb a hangsúlyból érzékelte, hogy most valami nagyon fontos és mély dolgot hall. És amikor a barátom úgy látta, hogy elérkezett az idő, akkor közel hajolt hozzá, belecsókolt a nyakába, és ezt mondta: "Micsoda bőr! Adjunktus leszel mellettem." Ezzel a hódítás bevégeztetett.
De nem ezekről akartam írni, habár az Olvasó szórakoztatása sem utolsó szempont. A Hitgyüli a köztudat szerint mintha inkább ellenzéki lenne. Mintha, tartja az átlagpolgár, a liberálisokhoz állna közel. A legutóbbi választások előtt, olvastam, külön imakommandók működtek a Fidesz vereségéért könyörögve. Aztán... hogy mondják a reformátusok? Aztán valahogy mégis. Mégis bekerültek a kiválasztottak közé. Már nem állnak olyan távol... vagy soha nem is álltak távol semmitől, ami... Folytassa, doktor.

Mi is az akkor tulajdonképpen, amit látunk, képernyőn és képernyőn kívül? Legyen bár "kormánypárti", legyen bár "ellenzéki"? Hogy nem ismerik fel? Hát már hogyne ismernék. Tegnap a hatos villamoson is felismerte két lány. Érdekes módon nem a fiúkról beszélgettek, nem is a ruhákról. Summa summárum pedig kijelentették, mielőtt még leszálltak volna, hogy "mindegyiktől hánynom kell". De ha nincs más? Van. Csak az még időbe telik. Most szívni kell és felkészülni, különös tekintettel ez utóbbira.

És akkor térjünk rá a helyreigazításra. Így kezdődik: "2014. január 14. napján az „Egyenes beszéd” c. műsorban 'Fidesz biznisz?' címmel közreadott műsorunkban valótlanul állítottuk azt, miszerint a TV2 eladása nem volt átlátható, a TV2-t megvásárló Simon Zsolt és Yvonne Dederick nem hozta nyilvánosságra, hogy milyen módon vásárolták meg a TV2 részvényeit." Ezzel még nem lenne nagy baj, hiszen a jog az jog. Nem igazság - az a filozófia tanszéken keresendő, ahogy az egyszeri jogászprofesszor mondta első előadásán a hallgatóinak -, hanem "jog". Az, ami megmondja, mit szabad (és mikor) és mit nem. Amit az ÁLLAM, mint erőszakszervezet betartat. Ha pedig ez az állam pártállam... már megint veszélyes vizekre tévedtünk. Állam, és kész.
Nem elemzem ki az idézett első mondatot. Még tanácsokat sem adok, mert ha adnék, akkor először is azt kellene adnom, hogy tanuljunk meg fogalmazni. Ha nem átláthatóságról, hanem MINDENKI SZÁMÁRA való átláthatóságról lett volna szó, akkor nem lett volna szükség helyreigazításra. A tiszta univerzális állítások (ilyen a "mindenki számára átlátható") CSAK cáfolhatók, ellenben soha nem bizonyíthatók (falszifikáció - Karl Popper). De folytassuk. "...a valóság az, hogy a ProSiebenSat.1 médiavállalat és a vevők közötti ügyletben semmilyen korrupciónak még csak a gyanúja sem érhető tetten, az adásvételre teljesen transzparensen, valamennyi magyar és nemzetközi jogszabályi rendelkezés betartása mellett került sor." Így kicsit jobb. A hangsúly a "nem érhető tetten" kijelentésen van. Akár fel is lehetne lélegezni. De aztán - szó bennakad, hang fennakad - ősz bárd emelkedik, akarom mondani, jön az utolsó előtti bekezdés: "Ellentétben a műsorban elhangzottakkal, a TV2 eladása és megvásárlása semmilyen módon nem hozható összefüggésbe semmilyen politikai párttal, illetve bármely politikai párt választási eredményével és a TV2-n történő bármilyen formájú állami vagy egyéb hirdetésekkel." Nono, mondaná az öreg paraszt, akinek már minden mindegy. VALAMILYEN módon talán mégis.
De az öreg parasztnak már valóban nincs vesztenivalója. 1984-ben volt egy mentálhigiénés teaház a Szentkirályi utcai Ámor presszóban. Négyen szervezték, miután elnyerték a Népművelési Intézet pályázatát. Én csak mint egyszerű vendég vetődtem oda, de hamar összebarátkoztam velük. Olyannyira hamar, hogy egyikük - egy sármos zsidó fiú - megbízott azoknak a lányoknak a szórakoztatásával, akiket ő már nem tudott felvenni az előjegyzési listájára. Néhány hét múlva azonban félrehívott. "Túllépted a hatáskörödet" - nézett rám összeráncolt homlokkal. Hát valami ilyesmit gondolok én most. "Na de kedves Szilárd" - mondhatta valaki az ATV programigazgatójának. "Nade kedves Olga" - mondhatta ő tovább. "Mi ugyan ellenzékiek vagyunk, de ami túlzás, az túlzás."
Mi akkor és addig vagyunk ellenzékiek, amikor és ameddig... mi volna, ha az illegális hóvirágszedésről készítenénk egy nagy, tényfeltáró műsort?

"Nem hozható összefüggésbe." Hát már hogy a fenébe ne volna összefüggésbe hozható bármi bármivel. Már megint a "nem lehet" és a "nem szabad". "Nem lehet kimenni a zimankóba sapka nélkül." Hát már hogyne lehetne, legfeljebb nem szabad, mert... nem engedlek. Kevésbé direkt módon: mert nem tesz jót neked.

Aminthogy... és így lesz a sárga bögréből görbe bögre. Jaj, dehogyis: az egyenes beszédből görbe beszéd.

 

Orbán Viktor csúnyán leoltja Kálmán Olgát (2007)

 

http://www.youtube.com/watch?v=-CZ9bNpVX_E

2014. 01. 22.

https://mail.google.com/mail/u/0/images/cleardot.gif

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1