"Tizenhét tavasza" - írta Ivan Bunyin a naplójába 1918. június 9-én. "A Prága étteremben zene, rengeteg ember, száguldoznak a pincérek. Bort fogyasztani tilos, de szinte mindenki részeg. A muzsika belül édesen hasogat. A közismert liberális ügyvéd katonai egyenruhában ül. Hatalmas termetű, széles mellű és széles vállú ember, sündisznófrizurája van. Annyira részeg, hogy ordítása betölti az egész éttermet, követeli, hogy játsszák el az "Ojrá"-t. Ivócimborája, egy huszár, még nála is részegebb, átöleli és mohón megcsókolja, vadul rátapad az ajkára.
A zene mélabús, romlott, epekedő, aztán hetyke:
Hej, elmentél,
Szürke lovam, elmentél!
És az ügyvéd felhúzza széles vállát és könyökét, felugrik a díványra, és ugrálni kezd a ritmusra."
"S az emberi boldogság megteremtésére a földön már szakemberek, vállalkozók egész légiója szerveződött. "És melyik évben érkezik el az a bizonyos jövendő?" - kérdezi Ibsen harangozója. Mindig azt mondják neki, hogy rövidesen: "Ez a harc lesz a végső!" - Az örök mese a zöld disznóról."
"Igen, ez járványos őrület. Mi foroghat a nép fejében? A napokban a Jelizavetyinszkaján mentem. Ülnek az őrök a lefoglalt ház feljárójánál, a puskazávárral játszanak, és az egyik azt mondja a másiknak:
- Pétervár fölött pedig üvegmennyezet lesz...Úgyhogy se hó, se eső, se semmi..." - írta ugyanő, néhány héttel korábban.
Lev Davidovics Bronsteint, aki Lenin halála után Sztálin /akkor/ egyetlen számbavehető politikai ellenfele volt a Szovjetunió Kommunista /bolsevik/ Pártja főtitkári tisztségéért folyó küzdelemben, 1928 januárjában Alma-Atába száműzték, egy évre rá kiutasították a Szovjetunióból. /Sztálinnak 1934-re újabb vetélytársa támadt az élvhajhászása ellenére népszerű -különösen a balerinákat és színésznőket kedvelte- Szergej Mironovics Kirov leningrádi párttitkár, a Párt kedvence személyében, őt azonban december elsején a Szmolnijban lelőtték./ 1929-ben bevezették az első ötéves népgazdasági tervet /Sztálinnnak nem volt szüksége becenévre/. A cél az egyenlőség, szociális biztonság, bőség és az egyéni kiteljesedés lehetősége volt. Mindehhez ásványkincsek sehol másutt nem található bősége, a Föld termőföldjeinek egyharmada, édesvízkészleteinek egyötöde állt rendelkezésre. Még sok ötéves terv követte, melyeket a "szocialista tábor" országaira is rákényszerítettek. Az eredmény ismeretes: papíron és elvben hihetetlen növekedés, főleg az iparban, ugyanakkor a papírforma és a valóság közötti mind mélyebb diszharmónia, végül az összeomlás elkerülésére a pártapparátus vezetőinek hihetetlen meggazdagodását, ugyanakkor a teljes állami vagyon elvesztését, egyben a politikai rendszer feladását eredményező privatizációba menekülés. A diktatúra gyanakvó. Minden döntést a legfelső poszton kíván meghozni, illetve ellenőrizni, erre pedig képtelen.
Az alsóbb vezetők pedig, akik kritika nélküli VÉGREHAJTÁSRA kényszerülnek, hogy a kudarcért ne tegyék őket felelőssé, a nem kívánt mutatókat, legyen bár gazdaságról, vagy akár csak népszámlálásról szó /a harmincas években a Szovjetunió összlélekszáma a mainál összehasonlíthatatlanabbul magasabb születési ráta és a béke ellenére az éhínségek és népirtás következtében stagnált/, egyszerűen az elvárásoknak megfelelően kozmetikázzák.
Amikor az 1824-ben francia trónra lépett X. Károly megpróbált visszatérni a forradalom előtti politikához, elődje, XVIII. Lajos volt külügyminisztere, a még Napóleon által hercegi rangra emelt Talleyrand azt mondta, hogy "a Bourbonok semmit sem tanultak és semmit nem felejtettek". Ha valaki először hall az Új Széchenyi Tervről, és elhiszi, hogy azt összeállítói komolyan gondolják, ugyanaz az érzése támadhat, mint Talleyrandnak támadhatott száznyolcvanhat évvel ezelőtt. De talán -ami a tartalmat illeti- mégsem gondolják egészen komolyan. HÚSZ ÉVRE előre tervezni, úgy, hogy legközelebb /Matolcsy György miniszter szavaival/ TÍZ ÉV MÚLVA értékelik először az addig történteket, az ember óvodáskorában szokott utoljára, játékból. 1925-ben a német Weimari Köztársaság a világ egyik szellemi és művészeti központja volt, Adolf Hitler, akit alig-alig ismertek, Landsberg várbörtönében raboskodott, mozgalmát szétverték, ami maradt belőle, meghasonlott önmagával. Tíz év múlva ugyanez a Németország már a Harmadik Birodalom nevet viselte, minden ellenzéki megnyilvánulást betiltottak, a tudósok és művészek nagy része emigrált, Hitler pedig az ország teljhatalmú uraként a világ feletti uralom megvalósításán munkálkodott. Újabb tíz esztendő múltán orosz katonák kíváncsiskodtak elszenesedett holtteste felett, Németország romokban hevert, lakossága az utcákon kóborolt, kibombázott házakban húzta meg magát, vagy élettelenül feküdt városai maradványai között vagy a földben, a Volgától az Atlanti-óceánig, az Északi-tengertől az afrikai sivatagig. Magyarország Kádár János, az MSZMP első titkára vezetésével 1969-ben egy évvel volt túl a Varsói Szerződés utolsó európai erődemonstrációján, a prágai tavasz elfojtásán, hogy belátható időn belül bármiféle változás történhet, senkinek még csak eszébe sem jutott. 1979-ben a magyar kommunizmus hatalma zenitjére érkezett, Farkas Bertalan és Magyari Béla űrhajósjelöltek már gyakoroltak Bajkonurban, de a vég már meglibbentette szárnyait: általános áremelést kellett vérehajtani. Tíz év múlva az első titkárt leváltották /egy neki kreált tisztségbe, felfele buktatták: a párt úgynevezett elnöke lett/, majd meghalt, öröksége a pártkáderek martalékává vált, rendszere megbukott.
1979-ben Nicolae Ceausescu volt a román kommunista párt főtitkára, és a román Államtanács elnöke. Bukarestben, egy mesterséges dombon emelt márványpalotában lakott feleségével, számos nyugati egyetem díszdoktorával, a palotát a párizsi Champs-Élyséesnél szélesebb sugárút kötötte össze a városközponttal. Tíz év múlva, 1989. december 25-én, /a katolikus/ Karácsony napján, egy rögtönítélő katonai bíróság döntése után mindketten több golyótól eltalálva, egy fal előtt lehelték ki lelküket.
Az Új Széchenyi Terv egy részét felkérésre készítették el, másik részét egyszerűen ÖSSZEOLLÓZTÁK. A szerzők között, akik csak utólag, a terv végén felsorolt szakértők névsorából tudták meg saját szerzőségüket, van humorista, aki régebben pár barátjával egy turizmust elősegítő ún. Kinizsi-tervet készített, van huszár hagyományőrző, aki hét éve /!/ egy lovakkal kapcsolatos tanulmányon dolgozott, van közgazdász-exbankelnök, van filmproducer, etc.
Szó esik a tervben "kitörési pontokról", az ún. európai uniós forrásokra alapozott, TÖBB ÉVRE SZÓLÓ kalkulációról, központi célként pedig egymillió munkahely TÍZ ÉV ALATTI megteremtéséről. "S jutott eszembe számtalan/Szebbnél-szebb gondolat,/Míg állni látszék az idő,/BÁR A SZEKÉR SZALADT." Pedig Petőfi költő volt, nem közgazdász.
Az Új Széchenyi Tervnek nem a tartalma a fontos, hanem a NEVE.
Az ún. Kádár-rendszer 1956. november 4-én a Magyar FORRADALMI Munkás-paraszt kormány NYILATKOZATÁVAL kezdődött. EGYETLEN párt uralta Magyarországot, tagjai a párton kívülieket is "elvtárs"-nak nevezték, mely a "POLGÁRTÁRS"-at követte a kommunista zsargonban /például Kádár János még a vele együtt vadászó GRÓF Széchenyi Zsigmondot is Széchenyi elvtársnak szólította/. Az MSZMP első titkára és alapítója, Kádár János volt az, aki még 1948-ban, belügyminiszterként az addig a rendőrség politikai osztályaként ÁVO néven működő szervezetet ÁVH /Államvédelmi Hatóság/ néven függetlenítette a rendőrségtől. Kádár János belügyminisztersége alatt készült el az 1949. évi XX. törvény, vagyis a ma is hatályos /akkor ÚJ/ ALKOTMÁNY. A kommunista diktatúrában, a Rákosi-féle "kemény"-ben éppúgy, mint a Kádár-féle "puhá"-ban, TERVGAZDÁLKODÁS folyt.
Forradalom - nyilatkozat - egyetlen párt hatalma - polgár - AVH - alkotmány - gazdasági terv: ha a mai fülnek ismerősnek tetszenek ezek a szavak így együtt is, ne írja a véletlen számlájára.
A terv 2.
"-Éhezik egész Németföld. Förtelmes dögvész pusztít mindenütt. Mikor láttatok ilyen gazdag völgyet?
-Beszélj, ne faggass!
-Éhen halnak a terményük és a jószáguk híján!
-Kezdesz fárasztani. Térj a lényegre!
-Ez a lényeg, kapitány! ELKOBZOD AZ ÉLELMÜKET A SEREGNEK, ÉS AZ EZER BENDŐBE VÁNDOROL! NEM KÁR ÉRTE? Húzd ki a telet! Maradj itt a völgyben!
-Mi?
-Húzd ki a telet! A SEREG MEGHAL, DE TE ÉLSZ! Nem adódik több ilyen alkalom!"
Ez Az utolsó völgy című film bevezető párbeszéde, a naplóból másoltam ide. Azok, amiket az Új Széchenyi Terv /kellett volna még pár szó, hogy ennél is nehezebben lehessen leírni/ kitörési pontként jelöl meg, NEM kitörési pontok, csak a többivel együtt rendbehozandó területek. Csakhogy így, a lényeget -külföldi kötődéssel, értéktelen, majd elvesztett saját valutával, minden baj és minden boldogulás forrását a GAZDASÁGBAN keresve, /igaz, vezérelvű, de/ változatlan pártszemlélettel az orvoslás olyan lehet csak, mint amikor például egy anyagcserebetegséget úgy akarnak meggyógyítani, hogy kinyomják a beteg pattanásait. Már a célokkal baj van: még ha minden úgy is alakulna a világban, ahogy várják, cél az, hogy HÚSZ ÉV MÚLVA az európai életszínvonal átlagánál jobban éljünk???? Édes Istenem, ez lenne a megigért Kánaán, és ezzel jön el a LELKEK /melyek a testeknél milliószor fontosabbak/ és a SZELLEM Kánaánja is , mintegy AUTOMATIKUSAN? Annyiszor elmondtam már -nem itt-, hogy szinte fáj: ha egy sportoló, vagy bárki, FEJBEN kisérli meg eldönteni, anélkül, hogy SEMMIFÉLE VÉGSŐ HATÁRT NEM SZABVA próbálna meg MINDIG teljesíteni, hogy ő mire képes, akkor soha a valódi képességei közelébe nem juthat, sőt azt is alul fogja múlni, amit eltervezett. De EGYSZERRE nemhogy négy, de még két területet sem lehet Magyarország jelen állapotában és e területek jelen állapotában rendbetenni, már csak azért sem, mert a rendbetételt azzal kellene kezdeni, hogy GYÖKERESEN ÁTALAKÍTJÁK ŐKET. Ha mégis megpróbálkoznak a rendbetétellel, előáll a párbeszédben említett helyzet: az egy terület rendbehozására elegendő pénz ezer bendőbe vándorol, és mindenki nyomorogni fog.
Húsz év...vagy csak tíz. Európában, sőt a világon húsz éve nem volt nagy háború /a gazdaság szempontjából a hidegháború is háború/. Csak Amerika próbálkozik helyi csatározásokkal, ugyanis ő tudja, hogy A GAZDASÁG LEGFŐBB SZABÁLYOZÓJA ÉS MOTORJA A FEGYVERES KONFLIKTUS. Enélkül a gazdaság olyan, mint egy tehén, amit csak KICSIT fejnek meg naponta: nagyon nehéz eltalálni azt a mennyiséget, amelytől nem kap tőgygyulladást, ha pedig egyszer azt kap, még nehezebb meggyógyítani. Ember meg nem jósolhatja, mikor jön a következő recesszió, rosszabb esetben válság, még rosszabb esetben összeomlás. Még EGY évre sem lehet előre látni.
Kitörési pontot pedig teljesen másutt kell keresni. Konkrétan két helyen: egyik a PÉNZ-, a másik a KÜLPOLITIKA. Ha lenne fedezettel rendelkező, JÓ PÉNZE Magyarországnak, és nem ragaszkodna a tiszavirág-életű euróhoz, amelyet a dollárhoz kötöttek, ahhoz a dollárhoz, amely a legkisebb bajban is úgy ott fogja hagyni, mint vak ember a vadkörtét, EGY ÚJ SVÁJC VÁLHATNA BELŐLE. Amerikában való kuncsorgással semmit nem lehet megoldani: Amerika a Heti Válasz nemrégi száma címlapját idézve legfeljebb annak a tengerjáró hajónak a kapitányához hasonlóan integet vissza, aki, amikor elhalad egy apró sziget mellett, ahol egy rongyos, szakállas ember ugrál és hadonászik, mosolyogva mondja a mellette álló utasnak: nem tudom, mit akar, de mindig így örül nekünk, amikor erre járunk...Gyökeresen új külpolitika kellene, nem az a szánalmas vergődés, amit Szlovákiával, Romániával szemben produkálunk, a teljesen elfelejtett Újvidékről és Kárpátaljáról már nem is beszélve. Csak a külpolitika képes az országot felértékelni, nélkülözhetetlen diplomáciai tranzitállomássá, ahogy mondtam, HÍDDÁ tenni, és csak ez a külpolitika képes megváltoztatni azt a szemléletet, amely Magyarországot egy tojásgyárnál nem értékeli magasabbra.
Ezeregyszáz év hányattatás, véráldozat, szenvedés, munka után oda jutottunk, hogy ennek az ezerszáz évnek minden dicsőségét, méltóságát, vágyakozását elfelejtve HÚSZ ÉVES TERVET KELL KOVÁCSOLNUNK, HOGYAN FOGJUK ELÉRNI AZ ÁTLAGOT?
2010.07.31.