Görögül kharisz. Jelent még kellemet, kegyet, tekintélyt. Származéka a khariszmatosz, szintén kegy, jóindulat, ISTEN KEGYELMI AJÁNDÉKA. Ebből ered a magyarban is meghonosodott KARIZMA, mint "a tömegre delejesen ható MEGGYŐZŐ, MEGNYERŐ ERŐ". (Magyar Etimológiai Nagyszótár)
A kegyelem általánosan a büntetés elengedését, illetve enyhítését jelenti. A Magyar Értelmező Kéziszótár itt a "megtorlás" szót használja. A kegyelem a keresztény dogmatikában Isten bűnbocsátó (megbocsátó) szeretete, e tekintetben a két szótár megegyezik.
A büntetés és a megtorlás azonban nem ugyanaz. A büntetés a bűn (amit a büntető annak értelmez) ellentételezése. Mértékét egyedül a büntető szabja meg. Nincs "igazságos" büntetés. Célszerű büntetés van, attól függően, hogy mi a cél. Lehet cél a kár megtérítése, a társadalom megvédése, sőt a bűnöző megjavítása is. Hogy az utóbbi mennyire esetleges, nem kell most leírnom. A megtorlásnál nem a célszerűségen van a hangsúly, hanem a bosszún. A megtorlás a rossz büntetés. Vagy nem is büntetés?
A megtorlás semmi másról nem szól, csak indulatokról. A feszültség levezetéséről. Még csak nem is feltétlenül a "bűnelkövető" felé irányul. A Kivonulás könyve (Exodus) 20, 5-6 alatt (a Tízparancsolat első parancsolata) ez áll: "Azoknak vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.” A Második törvénykönyv (Deuteronomium) 5, 9-10 alatt ugyanez, kicsit másképp: "Az atyák vétkét megtorlom gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain, és azok fiain is. De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságomat az ezredik nemzedékig.” Mindkét helyen ott az indoklás is, ugyanazokkal a szavakkal: "MERT ÉN AZ ÚR, A TE ISTENED FÉLTÉKENY ISTEN VAGYOK."
Ha még az Úr is féltékeny, mit várunk képmásától, az embertől? A sztálini érában elítéltek egy apát húsz évre, a két fiát tíz-tíz évre. Szállítás közben az apa meghalt. Semmi baj, mondta az NKVD, és mindkét fiú büntetéséhez hozzácsapott fejenként tíz-tíz évet. Döntse el a kedves Olvasó, hogy ez mi volt, bolsevik túlkapás vagy bibliai szellemű, jámbor intézkedés? Mik voltak a kommunisták: istentagadó szörnyetegek, vagy istentagadó mivoltuk ellenére a Szentírás mindkét szövetségének tökéletes szintetizálói?
Mit enged el az isteni kegyelem? A MEGTORLÁST VAGY A BÜNTETÉST?
A magyar "kegyelem" szó töve a "kegy". Igei természetű, valószínűleg (Etimológiai Nagyszótár) a "kell" ige hasadással elkülönült alakváltozata, amelyhez úgy viszonylik, mint mondjuk a "jegy" a "jel"-hez. A "kegy" radixa, gyöke a "ke". A "ke" bővítményei még: kedély, KEDV, kellem, satöbbi a JÓ HANGULAT és VIDÁMSÁG kifejezői. Kedv. KEDVESSÉG. És FIGYELEM. A "d" és "gy" hangok rokonhangzása lehetőséget adott e két fogalom összevonására: ebből lett a KEGYELEM. Két szóban: KEDVES FIGYELMESSÉG.
A kegyelem KEDVESSÉG. Kedv-esség. Ugyanaz a gyök. A "ke". Ha Istenről van szó, ha emberről, azt jelenti, hogy OLYAN KEDVE VAN. Más ok nincs mögötte. Semmiféle más ok nincs.
Mint ahogy a megtorlás mögött sincs.
Ingyen kegyelem, mondja a teológia. Mi más lehetne? A megtorlás nem ellentételezés. A megtorlás bosszú. A bosszúállás a sértés megtorlása, még a Katolikus Lexikon szerint is. Isten bosszúálló volna? Igen. Hogyan is kezdődik Náhum próféta könyve? "Az Úr féltékeny és bosszúálló Isten, bosszút áll az Úr és nagyon haragszik, bosszút áll az Úr ellenségein, nem könyörül ellenfelein." (Náhum 1, 2) Akkor mi az isteni kegyelem? A MEGTORLÁS ELENGEDÉSE. De a megtorlás, mint rossz büntetés, egyedül a megtorló kénye-kedvétől függ. A büntetés is, de annak legalább van valami konkrét és indulatoktól mentes célja. A megtorlásnak az indulatok elvezetésén kívül nincs. Miért is lenne? EZ ISTEN JÁTSZMÁJA. Mi célja lenne önmagán kívül?
A játszma akkor játszma, ha van tétje. A JÁTSZMA ÉRTELME A TÉT. Nem a győzelem, mert az egész csak játék. A győzelem önmagában nem ér semmit. Jó érzést kelt, veti közbe az Olvasó. Igen, de - mivel e világban vívják ki - ha nincs e világi analógja, akkor marad "abban" a világban. Valahogy elveszik, legalábbis így érzi az ember. Egy kitüntetés, egy oklevél, egy serleg. VALAMI, AMI KIFEJEZI. A kártyaparti is akkor az igazi, ha - akár filléres alapon, de - pénzben játsszák. És most egy nagyon furcsát fogok leírni. Nem valószínű, hogy találkozott még vele, kedves Olvasó.
ISTEN TÉTJE ÖNMAGA. A többi csak bábu és díszlet. Minden bábu és díszlet Istenen kívül. Minden ugyanannak a játéknak a része. A játékon kívül CSAK ISTEN van. Csak önmaga lehet önmaga tétje.
Isten ezt a játszmát... ÖNMAGÁVAL játssza. In se, pro se, a se, per se: ÖNMAGAMBAN, ÖNMAGAMÉRT, ÖNMAGAMBÓL, ÖNMAGAM ÁLTAL, mondhatja. CSAK Ő mondhatja, senki más.
Ha nyer...de ha nyer, akkor egyben VESZÍT is. És akkor... akkor fizetnie kell. Kinek fizet Isten? A bábuknak? MIVEL fizet Isten? Bábukkal? Isten CSAK ÖNMAGÁVAL FIZETHET. Csak így kerülhet super se. Csak így kerülhet ÖNMAGA FÖLÉ.
Csak így oldhatja föl a nyerés-vesztés paradoxonát.
Sehogy másként.
Megtorlás csak akkor van, ha van mit megtorolni. Isten ÖNMAGÁN semmit nem torolhat meg, de erre nincs is szüksége, lásd ennek az írásnak a harmadik bekezdését. Ha az adósság rendeztetett, akkor viszont megtorolni való sincs. Minden bosszú alapját veszti. Ezt nevezik kegyelemnek. Mindössze... mindössze EL KELL FOGADNI. Ha nem, akkor...akkor és annak a játszma folyik tovább. És a vége kegyelem hiányában... folytassa csak, kedves Olvasó.
És mi van, ha valaki nem vallásos? Tudja mit: HAGYJA KI AZ EGÉSZBŐL ISTENT. Hagyja ki nyugodtan.
Helyettesítse be mindenhova, ahol ezt a nevet olvassa azt, hogy "én".
2014. 08. 05.