(kiegészítés)
Izraelben alig van adócsalás, mondta nekem bő harminc éve egy kint élő barátom. Mára már lehet, hogy ez nem igaz, nem tudom. Ezt sem azért írtam, hanem a következő mondatért. Megkérdeztem ugyanis, hogy miért? "Mert ott az emberek szeretik a hazájukat", felelte. Nem fogok elmenni a rumba mártott kockacukor irányába, sem semmiféle nacionalizmus irányába, ne aggódjanak. Inkább folytatom. Nemrég olvastam egy tanulmányt arról, hogy miért olyanok a magyarok, amilyenek. Komoly, tudományos munka volt, és arra jutott, hogy a százötven éves török hódoltság az ok. Az roppantotta meg a magyar elit, és rajta keresztül az egész magyar nép önbizalmát. A többi már csak rátett egy lapáttal. Nem akartam hinni a szememnek. Görögország négyszáz éves oszmán uralom alól szabadította fel magát, röpke hét esztendő leforgása alatt. Szerbiának is négyszáz év jutott a törökökből, Albániának szintén. Oroszország nagyjából pontosan annyi ideig volt a mongol Arany Horda, mint mi a török Porta uralma alatt. Őket is ez billentette ki az európai fősodorból, vélekedik sok történész. Lehetséges, de az önbizalmukra kevés hatással volt, amiként a négyszáz éves hódoltság sem a görögökére, szerbekére, albánokéra. A zsidókat ugye, meg se kell említenem. Szó, mint száz, nem hiszem. Akkor talán a Habsburgok? A Habsburg-birodalomban és a Monarchiában mindenkinek megvolt a helye. Magyarország sem de jure, sem de facto értelemben nem volt elnyomva, kivéve, ha elnyomásnak számítjuk, ha egy ország élén király áll. De az az Árpád-ház férfiági kihalása után - I. (Hunyadi) Mátyás, I. (Szapolyai) János és a megkoronázatlan, címéről később lemondó II. (Szapolyai) János (Zsigmond) kivételével - nem magyar király volt, vethetik ellent Önök. De, magyar király volt, pontosabban ugyanúgy a magyarok királya, mint a magyar korona alá tartozó egyéb népek királya. Fábry Sándor ismert poénja a "Mondj egy szlovák királyt!" Mondok: I. (Szent) Istvántól IV. Károlyig elég sokat tudnék. De azok nem voltak szlovákok! (Mai) nemzeti értelemben az Árpádok sem voltak magyarok, ahogy a Habsburgok, illetve Habsburg-Lothringenek sem osztrákok, a Romanovok sem oroszok, a Capet-Anjou-k, Capet-Valois-k, Capet-Bourbon-ok sem franciák, a Babenbergek, Hohenstaufok, Hohenzollernek sem németek, a Hannoveriek, majd a később Windsorrá vált Szász-Coburgok (ez esetben már a dinasztiák nevéből is láthatóan) sem angolok, és így tovább. Ezek egymás között házasodó, nemzetek feletti uralkodóházak voltak, s ebből a szempontból az - általában keveredett - vér szerinti hovatartozás egyáltalán nem játszott.
Akkor talán a "kommunizmus"? Vagy az azelőtti elpuhulás, amit Petőfi is megénekelt? Vagy mindkettő? A "nem érdemes", és az "úgyis megoldják helyettünk" együtt? A pásztor-gének, amelyek arra sarkallnak, hogy éljünk fel mindent, aztán vonuljunk tovább? Hol vannak már azok a gének! Valamennyi talán megmaradt belőlük, elkeveredve Európa és Ázsia megannyi nációja génjeivel. De EZEK kivételesen erősek és dominánsak! Nézzenek meg pár fényképet a hetven évvel ezelőtti Palesztináról, majd a mai Izraelről. Vagy utazzanak el Jordániába (Petrát amúgy is látni kell), vegyenek iszapfürdőt Akabában, majd menjenek át az öböl túlpartjára, Eilatba. A zsidók ugyanúgy vándor pásztornép voltak valaha, mint a magyarok. A görögök is vándorolva kezdték, és pár száz év múlva meghódították a fél (akkor ismert) világot. AZOK a pásztor-gének sem a kultúrának, sem az építésnek, sem a (máig tartó) büszkeségnek nem voltak akadályai.
Miért írtam le mindezt? Azért, mert felvetődött, hogy - ha az állam berendezkedése emlékeztet a természetesre - a lokális problémák nagy részét meg lehetne oldani lokálisan is. Nem kellene várni Állam bácsira, hogy majd megoldja helyettünk. (Természetesen ehhez olyan Állam bácsira lenne szükség, ami nem érez kényszert a mindenbe való beavatkozásba, vagyis pont az ellentétére, mint ami ma kialakulni látszik.) Jeruzsálem parkjai tetemes részét MAGÁNTŐKÉBŐL építették. Háhá, csapott le rám a hölgy, akivel erről beszélgettünk, egy Rotschild ezt mellényzsebből megtehette! A GAZDAGOKNAK ez semmiség. A gazdag zsidóknak. Nálunk nincsenek gazdagok? - kérdeztem. De, vannak. Csak a magyar gazdagok valahogy fordítva működnek. Azért működnek fordítva, mert gazdagok? Kötve hiszem. Biztos hallották Mark Zuckerberg felajánlását. Zuckerberg is zsidó. Akkor mit akarok? Csakhogy Zuckerberg NEM Izrael Államnak ajánlotta fel részvényei 99 százalékát, hanem egy alapítvány javára, szó szerint "az emberiség haladása érdekében". Csekélyke 45 milliárd dollárról van szó, amelyhez képest a mai magyar nábobok egyesített vagyona is aprópénz. De higgyék el, akadnak más gazdagok is, más nációkból, akik hasonlóan gondolkodnak.
Tehát a gazdagság másutt úgy, emitt meg így működik. Képes működni. Miért? Az Isten szerelmére, miért? Csakhogy nálunk se volt mindig így, ahogy most. Pedig már régen vége volt a török hódoltságnak. Gondoljanak a Lánchídra, vagy a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Akkor még reménykedtek egy független jövőben, vágná rá a dogmatikus. Egy nemzeti Magyarországban, ohne Habsburg-Lotaringiai ház. De a "szabadságharcot" leverték. Jött Deák Ferenc és a Kiegyezés, majd... csodák csodája, amit ma Budapestből oly büszkén mutogatnak a turistáknak, az mind UTÁNA épült, jórészt a századforduló környékén. Osztrák megszállás alatt, ugyebár. NEKIK. Pár napja írtam a kórházakról. Budapest nagy kórházai közül legalább négy a 19. század utolsó évtizedében épült. A Margit híd a Kiegyezés után kilenc évvel, a Ferenc József (ma Szabadság) híd 1896-ban, az Erzsébet híd 1903-ban. Ugye, ne folytassam?
Jó, mindezek nem önerőből épültek, hanem adópénzből. De el is lehetett volna azokat lopni, hiszen -
Most már szűkíthetünk. Nem a török hódoltság traumája, nem a javíthatatlan magyar jellem, nem a királyok, nem a nem létező osztrák megszállás. Akkor mi? És megint ott vagyunk a rossz struktúránál. Tudják, mi lesz ma a nemes állampolgári kezdeményezésekből? Ugye, ismerik a Gyermekrák Alapítvány történetét? És azt is tudják, ugye, mit lát egy politikai párt és annak klientúrája önmagán kívül? Segítek, hogy ne kelljen gondolkodni: ellenségeket. De most, remélem, nem lepődtek meg?
Nem is lett annyira nyúlfarknyi.
2016. 01. 22.