"Úgy látszik a jobboldali polgártársaimban nincs empátia, keresztényi könyörület, emberség. Csak szajkózni tudják azt egy kezemen megszámolom buta és hamis érveiket. Nem bántom őket, mert a félelem beszél belőlük, amit elültettek bennük."
Egy hozzászólás része Kocsis Máté lapján. Nem. Nem csak a jobboldali polgártársak (társad neked a tambovi farkas, mondaná egy orosz). A baloldali polgártársak jelentékeny része is. Én az egész menekültkérdéssel először nem a Körúton, hanem egy jó barátom hozzászólásában találkoztam. Mélységesen meglepődtem, legalább annyira, mint amikor az első plakátokat megláttam. (Én már csak ilyen meglepődős vagyok: a 2006-os tévéostrom képeiről is azt hittem első blikkre, hogy egy akciófilm előzetese. Végül is, az volt.) Mára talán revideálta nézeteit - ő kivételesen olyannak tűnik, mint aki törekszik rá, hogy csak kevés por fedje a szemét -, de azok az emberek, akikkel én is szoktam itt huzakodni, amikor már nem bírom a bujtogatásnak azt az ocsmány folyamát, amit nap mint nap táplálnak, meggyőzhetetlenek. Legfeljebb, amennyiben hithű kormánypártiak, most egy kicsit meg vannak keverve, látván a plakátokat, kerítést, a rongálók megbüntetését célzó törvényjavaslatot, és ezzel párhuzamosan a másik irányba lejtett tánclépéseket, jelentsen ez menekülttranzitot, vagy Orbánné karitatív ténykedését. Akkor irány a Jobbik, mondja nem kis hányaduk. Ott viszont most Vona próbálkozik a szalonképességgel, legutóbb azt nyilatkozván, hogy nem tűri meg pártjában a nácikat. Ez kicsit a "sátáni versek" történetére hajaz ugyan, de... De mi is volt az? Mohamed úgy építette fel az iszlámot, hogy minél több elem legyen benne a régi arab vallásból. Úgy ismerősebb lesz, okoskodhatott. Így kerültek az iszlámba a Kába tisztelete, a Ramadán, a Sátán oszlopai, satöbbi. A zsidókkal is kiegyezett volna, ha azok elfogadják, de a zsidók, legalábbis, ami a vallásukat illeti, soha nem hajlottak a kompromisszumra. (Jézus külön történet, de az iszlám őt is tiszteli, ahogy a Könyv Népeit általában.) Egy dologban nem volt hajlandó egyezkedni: a régi arab istennők, név szerint al-Manát, al-Uzza és al-Lát kultusza dolgában. Az iszlám szigorúan monoteista. Aztán egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy hívei száma napról napra fogyatkozik. Tett egy kísérletet, az előbbiek mintájára: belevette a Koránba, hogy ezek az istennők nem istennők ugyan, de "nemes madarak", akiknek a tisztelete ajánlott. Ezek az úgynevezett sátáni (Sátán által sugallt) versek, amelyeket később törölt, sőt, a bennük leírtakat kifejezetten cáfolta. Szerencsére nem vagyok Salman Rushdie, akit a hasonló című könyvéért Khomeini halálos fetvával sújtott. Szerencséjére ma is él, 68 éves.
De Vona nem Mohamed, és a Jobbik ideológiája nem a Korán. Tehát hiába próbálkozik: vagy nácik, vagy a Jobbik hattyúdala. De nem is próbálkozik, csak beszél. Orbán is csak beszél. Tanulnak egymástól. A Jobbik marad az, ami, ha meg akarja tartani a bázisát, és Vona sem lesz szalonképes. Legfeljebb meg fogják tűrni egy ideig, mint az Iszlám Államot is. Egy másik bejegyzésben még arról is mondok pár szót.
A jobboldali polgártársak sem különböznek a baloldali polgártársaktól. Más a rögeszme, amihez ragaszkodnak. Látszatra más. De nincs sem tisztán "jobboldali", sem tisztán "baloldali". Majdnem azt írtam, hogy kevert gondolkodások vannak, de ezek nem gondolkodások. Érzelmek. Kevert érzelmek, amelyeket ki-ki megtámogat azzal, ami szimpatikus neki. "Se bűn, se szégyen nem zavarja, / hisz a nő titkon vétkezik, / és ő nem is szégyenkezik, / mivel majd gyermek születik, / sőt akár kettő is talán" , mondja egy középkori versike. Ha valaki a fejükre olvassa, majd megmagyarázzák. "Szeretettel értesítem", írta a református teológia dékánja, ha valakit kirúgott. Bármit írt, a "szeretettel", mint konstans ott volt benne. Hát most szeretettel üldözzük a menekülteket. Vagy szeretet nélkül, rációból. Mert mi lesz, ha majd mindenki.
Nem bántjuk ezeket az embereket. De bántjuk, írtam a hozzászólónak. Ha nem bántanánk, akkor a végtelenségig engedni kéne. Nem csak ebben. És a vége ugyanúgy háború lenne, csak számunkra sokkal rosszabb pozícióból. München, ahogy már írtam. Itt nem csak a keresztényi könyörületről vagy a rációról van szó, hanem arról, hogy MINDENKIT belerángatnak egy olyan helyzetbe, amiből csak rosszul lehet kijönni. Addig buzdítják egymást, ameddig tényleg el nem sül egy lőfegyver, elő nem kerül egy kés, vagy akár csak egy baseball-ütő. Ez történik: fűtés napról napra. Lassan nincs más téma. Ha most megint azt írom, hogy a sikertelen emberek szimfóniája, megint megkapom, hogy miért minősítek. De ha az! ÉN ezt gondolom. Pimaszul, arrogánsan, nagyképűen, kinek mi tetszik ezekből. Nem érdekel. Nem kell elolvasni, ha nem szimpatikus.
Hiszen senkit sem akarok meggyőzni. Nem is tudnék, csak azt, aki információhiányból csatlakozott a kórushoz. Ez érzelmi attitűd, nem szellemi. Ezekkel az emberekkel - és itt most nem csak a menekültekről van szó - nincs mit csinálnom. Nincs velük dolgom. Azokkal van dolgom, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, legfeljebb én nem tudtam róluk, ők nem tudtak rólam, ők nem tudták, hogy mi az, ami egybevág a személyiségükkel, én nem tudtam, hogy az ő személyiségükkel ugyanaz vág egybe, mint az enyémmel. Minden ember az iszlámhoz való természetes affinitással születik, mondta a Próféta. Nagyon sokan jobbikosok, csak még nem tudnak róla, mondta Vona. Nagyon sokan elkülönülők, nagyon sokan hikszoszok, nagyon sokan ugyanazt gondolják, mint én, csak még nem tudunk egymásról. És ez távolról sem nagyképűség. Nincs olyan ostobaság, aminek ne lennének követői, nincs olyan okos dolog, aminek ne lennének ellenzői. És hogy ez most az, vagy ez, itt kezdődik az érzelmek tánca. Nem a szellemé. Az e világban már jól el van rejtve, előlem is. Keresni kell, napról napra, percről percre.
De ezekkel az emberekkel nincs mit kezdeni. Nincs semmiféle elnézés. Valaki majd győz. Egy ideig topon marad, aztán eljön a többi ideje is. Kérdés, milyen formában, mikor, és mi lesz addig. De nem alkudozunk. Mi nem. Teljesen mindegy, mi beszél belőlük.
2015. 08. 09.