„Ez a háború, amelyet a benne részt vevő népek közül egyik sem akart, nem a német nép vagy bármely másik nép jólétének érdekében tört ki. Imperialista háborúról van itt szó, olyan háborúról, amely a világpiac feletti tőkés uralomért, az ipari és a banktőke számára fontos befektetési területek politikai birtoklásáért folyik. A fegyverkezési verseny szemszögéből olyan preventív háborúról van szó, amelyet a német és az osztrák háborús párt a félabszolutizmus és a titkos diplomácia homályában közösen idézett elő.
... Ez az elmúlt hónapokban a féktelen ködösítés ellenére egyre nyilvánvalóbbá vált.
... A háború nem német védelmi háború. Történelmi jellege és eddigi lefolyása megtiltják, hogy elhiggyük egy tőkés kormánynak, hogy az a cél, amelynek érdekében a hiteleket követeli, a haza megvédése."
Karl Liebknecht, 1914. augusztus. A "német", illetve "osztrák" szavak helyébe nyugodtan be lehet helyettesíteni: "amerikai", "orosz", esetleg "kínai". "Jóléte" helyébe "védelme". A többi maradhat.
Liebknecht egy kommunista ügyvéd volt, Marx és Engels "keresztfia". Azért írtam idézőjelben, mert ezeknél az uraknál a "keresztelés" szónak némileg más értelme van, mint a megszokott. Igaz, a mai magyar rezsimnél szintén, bár ez meg don Corleone keresztapaságára hasonlít inkább. Horthy Miklós szintén szívesen vállalt keresztapaságot (erről Moldova is írt egy szösszenetet), Adolf Hitler is, sőt még Leonyid Brezsnyev is. Az egész világ tele van keresztapákkal és keresztgyerekekkel. "Keresztelni" mindenki szeretett. Át- és meg-, kisfiúk- kislányoktól cselekedetekig és szándékokig.
Annak is van keresztapja, ami e pillanatban a világban zajlik, Párizstól Budapestig, Damaszkusztól Jeruzsálemig, Washingtontól Moszkváig. Nem is egy. Mindenki úgy nevezi, ahogy azt az érdekei kívánják. Az Ő érdekei, nem a gyereké. Róla a végén ember legyen a talpán, aki tudni fogja, kicsoda valójában. Mikor született, ki nemzette, ki hozta a világra, ki dajkálta, ki szoptatta, ki tanította, ki ruházta, ki adott neki munkát. A koporsóját is sokan állják majd körül. Lesz, aki dicséri, lesz, aki átkozza. Lehet, hogy az segítette halálba, aki akkor magasztalja, lehet, hogy az védelmezte, aki akkor átkozza. Érdekes egy világ ez.
Ha a forgatókönyv valóban 1914 forgatókönyvére emlékeztet, akkor Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin ellenzékének semmi esélye. MOST, bár nem mindörökké. A százegy nem csak kiskutyában sok, esztendőben is. Mára elfelejtették, ami 1939 szeptember elseje előtt még élő emlék volt. Chamberlain is emlékezett, Daladier is, sőt, a Führer és Duce is. Előbbiek a Nagy Háborúra, utóbbiak szintén, csak más szemszögből. Előbbiek nem akartak ismétlést, utóbbiak meg tudták, hogy ŐK nem akarnak. 1939 Németországában az utca embere néma iszonyattal várta a második nagy háborút. 1914 Németországában az elsőt kitörő lelkesedéssel. Ugyanazzal, amivel nemsokára világszerte követelni fogják a harmadikat. Megszűnnek az eszmei ellentétek, és mindenki egyesül a Szent Cél érdekében. Arról, hogy azt miképp nevezik, gondoskodnak majd a keresztapák, itt és ott. Hogy mindez csak spekuláció? Tessék egy pillantást vetni a hazai "menekültkérdés"-re. Mélységes egyetértésben egyesült benne cionista zsidó, fajvédő nyilas, liberális, konzervatív, kormánypárti, ellenzéki. Még néhány párizsihoz hasonló merénylet, és mindenki lincselésnek néz elébe, aki megkockáztatja a differenciálást és a valódi okok feltárását. A józanság ilyenkor minden, csak nem kifizetődő. Ki kell irtani őket, és kész. Ausradieren, bombardimento. Hogy kiket? Hát a bestiális ellenséget. A hitetleneket. Akik MINKET akarnak kiirtani. És, kedves ostoba polgártársaim, akik ebben máris hisztek, EZ ÍGY IS FOG LÁTSZANI. Egy átlag európai szemével a gyilkosok a jöttmentek, mind egy szálig, mert a valódi gyilkosok közülük kerülnek ki, egy átlag menekült szemével a gyilkosok azok, akik őket teszik felelőssé mindazért, amihez semmi közük. És onnantól az lesz, amit legutoljára 1984-ben hallottam Kutas Istvántól, az MLSZ volt elnökétől, Biszku Béla jó emberétől, eredeti nevén Klinger Hugótól: azért lett kommunista, mert nem fért a fejébe, miért üldözik a származása miatt, amiről nem tehetett. Ha már így, gondolta, akkor legyen az az ok valóságos. Ingyen nem adja a bőrét.
Kérdés persze, ki rendezi a KÖVETKEZŐ keresztelőt. Ami felnyitja az ébredő magyarok (amerikaiak, oroszok, németek, skandinávok, franciák, angolok, stb.) szemét a VALÓDI ellenségre, aki a kulisszák mögött keveri a kártyákat. És aki persze csakúgy lesz valódi, ahogy az előző.
Itt a zsidó, hol a zsidó. Cseh Tamás már 1989-ben megénekelte. Igen, a Polka.
Majd, ha minden elpusztult, és mindenki belefáradt. Akkor lehet kilábalni. És addig? Addig marad Noé munkája. Amit hatodik éve igyekszünk végezni. Nem sokan fognak kiszállni abból a bizonyos bárkából. Aki be se száll, az biztosan nem.
Hiszen egy darabig az eső is szép, az ének is. Az ének az esőben meg különösen. Csak, ha nem akar majd elállni -
2015. 11. 15.