(a költségvetési hiány)
1,9 százalék volt tavaly, a jelen állás szerint. Szervesen be fog épülni a kormány- akarom mondani választási propagandába. A rezsicsökkentés mellett, és persze amellett, hogy - egyelőre - a világ még eltűr minket jelen állapotunkban, bár púp vagyunk a hátán. Jobb, mint jó, írja az Origo. Egyben megsaccolja, ez minek is köszönhető. "Több oka van annak, hogy miért büszkélkedhet a várakozásoknál is alacsonyabb deficittel az Orbán-kormány. A kabinet hat kiigazító csomagot is beépített tavalyi gazdálkodási tervébe. A klasszikus kiigazító lépések mellett legalább ennyit jelentett a gazdaság számára amúgy rossznak számító hír: a beruházások folyamatos csökkenése. A kormány eredetileg 1200 milliárd forintnyi beruházási kiadással kalkulált, de az állami fejlesztések összege a 900 milliárdot sem érte el. Európai uniós forrásból is a reméltnél kevesebb áramlott be, így önerőre sem kellett annyit költeniük a kormánynak és az önkormányzatoknak - de a tisztán állami forrásból finanszírozott projektek is lelassultak, vagy el sem indultak."
Fordítsuk ezt le szép magyar nyelvünkre. Így-úgy rengeteg pénzt kisajtoltak a lakosságból. Ez a rengeteg pénz úgy elment, mintha nem is lett volna, mondjuk, a - például adószedő - apparátus működtetésére. Mivel a csomagok a vállalkozásokat is érintették, a hazaiak nem fektettek be, vagyis nem fejlesztetek, a külföldiek mégúgysem. Részint azért, mert nem volt miből, részint azért, mert - egyelőre - ebben az országban úgy tűnik, mindent meg lehet tenni. Máról holnapra, egy tollvonással, akár visszamenőlegesen is meg lehet változtatni bármit. Ki lehet szabni bármennyi bírságot, büntetést, bármilyen indokkal, meg lehet változtatni az adókulcsokat, illetékeket, akár adóéven belül is. Meg lehet adóztatni a levegővételt, utcahasználatot, azt, hogy az ember a nyakán hordja a fejét (ez utóbbit az oszmán-törököktől loptam, ez volt a harács.) Nem lehet tudni, mit. Nem lehet tudni, mikor. És mivel nem lehet tudni, akar a fene feleslegesen kockáztatni. A kormány persze nem azért nem "fejleszt", mert fél saját magától. Azért nem fejleszt, mert mást fejleszt. Mást és másképp. Például a működtetési költségeken keresztül. Ugyanez érvényes az európai uniós pénzekre is. Nálunk most nem az a divat, hogy hosszú távra tervezünk. Mert azt nem is lehet. Nem az a divat, hogy befektetünk, aztán az Unió hozzáad, ebből felépítünk valamit, ami a jövőben fog csak megtérülni, ha sikeresen működtetjük, miközben árgus szemekkel ellenőriznek. "Jó"-t azért nem írtam, mert hiába csinálnék bármit is tudásom és szakértelmem javát belefeccölve, ha nem lehet. Vagy azért nem lehet, mert ellenérdekek meggátolnak benne, vagy azért nem, mert a jogszabályok nem értem (az országért) vannak, hanem az uralkodó pártért, vagy azért, mert a kormány olyan katasztrofális gazdaság- és egyéb politikát folytat, hogy minden épeszű ember menekül innét, amerre lát. Illetve ide se jön.
Naná, hogy a fejlesztés (lenne) az egyetlen reményünk. Naná, hogy ez volna az egyetlen értelme a nadrágszíjhuzigálásnak. Naná, hogy így évről évre rosszabb lesz, akármit mutatnak is a számok. A statisztika az statisztika. Ha én megettem két almát, akkor ketten fejenként egy almát ettünk. Ennyit ér a statisztika személyes szintre lebontva. Remekül vezetek, visszhangozza az Esőembert a miniszterelnök. Naná, hogy csapnivalóan.
Mindez persze, ahogy számtalanszor megbeszéltük, nézőpont kérdése. Ő a saját szemüvegén keresztül nézi a dolgokat, úgy nézi a pártja is, de ez a szemüveg nem az a szemüveg, amivel az ország érdekeit kellene nézni. Ők azt mondják - ha úgy gondolkodnak, ahogy vélem -, hogy első a mi megerősödésünk, minden más csak utána következik. Amennyiben elhiszik - és végülis miért ne hinnék? épp elég régen mondogatják maguknak is -, hogy egyedül az ő személyük kívánatos a hatalom csúcsán, mert egyedül ők képviselik a tiszta, fennkölt ideológiát, akkor ez az erő tulajdonképpen közérdek. Majd, ha sziklaszilárd lesz, jöhet a többi. Csakhogy sohasem fogják úgy érezni, hogy sziklaszilárd. A mamelukok, kiszolgálók, kliensek pedig nem ideológiai alapon működnek, hanem pénzalapon. Ezért aztán - és ez MINDEGYIK párthatalomban gondolkodó csoportra érvényes, Bajnaiéktól a DK-ig, a Jobbiktól az MSZP-ig - mindig a csoport érdeke lesz az első. Magánszemélyként lehetséges, hogy képesek nagyobb távlatban és egységben gondolkodni, de a cselekvés csak a párton átfuttatva valósulhat meg. A párt pedig mindig el fogja venni, ami a magáé. Mindig ő lesz az első. Szándékoktól függetlenül. Ameddig a hatalom aspiránsa, addig kikerülhetetlen.
Semmi nincs "közvetve". "Közvetve" nem lehet jót okozni az országnak. "Csak még lenyelem ezt a pár falatkát, utána lesz gondom rátok is." Hiába látom át, hogy a közüdv egyben az én üdvöm is, ha nem tudom alkalmazni. Hiába mondták a kommunisták, hogy milyen klassz lenne, ha mindenki a képességei szerint dolgozna, és mindenki a szükségletei szerint részesedne a javakból. Ha mindenki belátná ezt, és a szebb jövő érdekében eltűrné a pillanatnyi nélkülözéseket. Ha mindenki az egyéni érdek fölé helyezné a közösségi érdeket. Ha...ha a nagypapámnak pinája lenne, a nagymamám lenne, mondtuk már gimnazista korunkban, a Kádár-kor delelőjén.
Minden csodásan alakul, mosolyog a hírolvasó. Egy pillanatig megkönnyebbül tőle. Még talán örömöt is érez, hasonlót, mintha nagybetegen az ágyban fekve meghallaná, hogy győzött a magyar futball-válogatott. De aztán újból felszökik a láza. De aztán leballag a postaládához, és kiveszi a felszólítást, csekket, kimutatást, bírságot, folyószámlaértesítőt. Meg a miniszterelnök legújabb levelét, hogy a legjobb úton haladunk a Paradicsom felé.
Úton haladunk, igen, fogja mondani az okosabbja. De nem a Paradicsom felé.
2013. 04. 22.